Beszélgetés2015.12.12. 16:16, Kézdiné Patakfalvy Katalin
.
“Beszélgetés”
Schiffer Andrással – az LMP egyik alapítójával – és 4 társával találkoztam ma Érden, a piacon. Kiálltak aláírást gyűjteni „Védjük meg a magyar termőföldet!” szlogennel. Látható örömmel, kedves mosollyal fogadtak. Gondoltam, beszélgetünk egy kicsit. Elsőnek szánt kérdésem: mit értenek azon, hogy „lehet más a politika”, miben lehet más? Mert a parlamenti közvetítéseket nézve a stílus nem más, a tartalom pedig minden intézkedésnek a leszólása. Csend. (Közben lefotóznak - vajon mint mit?) Konkrétumot kérek. Néznek, majd a válasz: pl. több pénzt az oktatásba, az egészségügybe, amit az elmúlt 25 évben tönkretettek. Az oktatás jó téma, mert majdnem 36 évet dolgoztam a felsőoktatásban – mondom én. Reakció: megállítani a földek elrablását, amit a Fidesz csinál. A „beszélgetés” korrekt volt, bár eléggé egyoldalú. Mivel rájöttek a szavaim alapján, hogy nem az ő emberük vagyok, a szokásos rövid politikai szlogenek is elmaradtak. Én meg csak mondtam a magamét, azaz kérdeztem. Érdemes – márcsak a vita kedvéért is – felidézni az elhangzottakat: „Védjük meg a magyar termőföldet!” Állítsuk meg az oktatás lerombolását!” „Elítéljük az elmúlt 25 év végzetes rablását, pusztítását!” Annak van valami diszkrét bája, hogy az MSZP-hez hasonlóan az LMP is 1990-től új időszámítást vezetett be, s minden baj forrását az azóta eltelt időben keresi. A beszélgetés korrekt volt - anyázás nélkül, ezért én sem térek ki Szakasits Árpádra és egyes vezető LMP-s politikusok 25 évnél mélyebb múltba nyúló gyökereire. A balra húzók érdekes módon elfeledkeznek arról, ami 1990 előtt történt: tiéd a gyár, tiéd a föld – mármint az államé. Közben megjött a férjem is, és nem hagyhattuk szó nélkül, amikor az állami föld mai privatizációját lopásnak, rablásnak, a nemzet elleni bűnténynek minősítik. Tőlünk, a mi családunktól 1949-ben, s az ötvenes években mindent elvettek. Nem, nem az utóbbi 25 évben, bár az ún. kárpótlás még viccnek is rossz volt. Férjem családjában egy jól működő budapesti gyár, balatonszemesi 600 négyszögöles telken lévő nyaraló államosítása utáni kárpótlása úgy zajlott, hogy pl. a 3 jogosult közül az Ausztráliába emigrált egyik örökös lemondott örökségéről, s a közjegyzői díj nagyobb volt, mint a kárpótlás. A mi esetünket nem is említem, mert a rosszullét kerülget mindmáig. Államosítás – kontra árveréses privatizáció? Nos, ha már korábban az oktatás, a köznevelés ügye is szóba került, hát ott meg az a balosok, liberálisok gondja, hogy mi a fenének kell állami fenntartásba vonni az iskolákat. Ott meg az államosítás a baj. Ki érti ezt? Az ellenzéknek nyiván valami alternatívát kell kínálnia a jelenleg regnáló politikával szemben, hiszen különben miben különböznének. De azért a jelenlegi rendszerrel szemben az 1990 előtti időket boldog békeidőnek, aranykornak kikiáltani csak azért, mert sokaknak az az idő az ifjúságuk volt, na álljunk már meg! Nemcsak hogy ellenzék nem volna, de mennyi minden volna másképp! Én például – a 36 év felsőoktatási múltammal – enyhe viszolygással nézem az ellenzék „nehéztüzérségi” támadásait az oktatás-politikával szemben. Eszembe jut az ominózus 20 pontos felvételi rendszer a felsőoktatásban, mikoris nekünk a 12 pontos minimum ponthatárral szemben (amely ponthatár egyébként nem jelentette, hogy felette minden felvételiző bekerült volna) egy 6 pontos ifjoncot fel kellett venni, mert nagypapája MPH érmes volt. No nem olimpiai érmes, hanem az 1956-os vagy ahhoz hasonló „érdemeiért” kapott kitüntetést. Azt már említeni sem merem, hogy volt egy idő, amikor bizonyos emberi teremtmények még csak nem is jelentkezhettek felsőoktatási intézménybe származásuk miatt. Hogy is volt? Jog? Igazság? Érdekes örökségként mindmáig él: nem igazságszolgáltatás, de jogszolgáltatás. A bíróság pedig, mint a jogi rendszer egyik része, a párt éles fegyvere az osztályharcban, amely – mint tudjuk – egyre éleződik.
Talán egyesek még emlékeznek: „Királyok, hercegek, grófok, naplopók és burzsoák! Resszkessetek mert feltá-há- madt Az elnyomott proletár!” „Az államnak a társadalmi igazságosságot kell szolgálnia és segítenie kell a vidék ügyét.” Írják az LMP szórólapján. Egyetértek. Pontosan ezt szolgálja a mai földpolitika, hogy az arra érdemes és képes vidéki emberek gazdálkodjanak, és kimondom akkor is, ha sokaknak nem tetszik: gazdálkodjanak és gazdagodjanak! (U.i.: természetesen az ívet nem írtam alá, de a csokit elfogadtam. )
K. Patakfalvy
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Rögtön meg is volt a válaszom: Az MSZP temetésére. Az igaz, hogy aztán sietősre vettem a lépteimet!
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Én már látom a zászlókból, a szimbólumokból, hogy kik ezek. Nem is megyek oda.
(Nem a "felszállott a pávások")