.

A mese csodája....

Amikor szeretném meghatározni mi a mese, sok a fogalom, és mégis minden meghatározás sántít.
Szerintem a mese a lélek tápláléka, olyan, mint az álom. Nincs lehetetlen, a vágyak teljesülnek, a lehetetlen lehetségessé válik. Álmainkat, vágyainkat, félelmeinket megtestesítjük, így alakul ki a mese.
A felnőttek mese világa sajnos nem olyan gazdag, mint a gyerekeké, mert ők már a pénz rabjai, az igazán sikeres könyvek, filmek a kasszasikerre hajtanak.

És milyen a gyermek mesevilága? Csodálatos! Mikor nyílik az értelmük, és kezdik felfedezni a körülöttük lévő világot, az ismeretlen dolgokat nem mindig úgy értelmezik, ahogy mi szeretnénk. Amikor a fiam kicsi volt, évekig tartottak a "Nyuszi Gyuszi meséi". A fiam volt Nyuszi Gyuszi, és a mesén keresztül dolgoztuk fel félelmeit, örömét, bánatát. A mese fantázia világa és nyelvezete tette még gazdagabbá gondolatait. Egy-egy témát sokszor körbemeséltünk, mindaddig, míg nem érezte, hogy biztonságos ismeretei vannak.
Történt egyszer, hogy megkérdezte, mi az igazság a Mikulással? És kíváncsi volt, hogy vajon hazugságon kaphat-e. Elmeséltem neki Szent Miklós történetét, majd azzal folytattam, hogy mikor Szent Miklós meghalt, összeültek a város okos emberei, hogy mitévők legyenek. A gyerekek már várják az ajándékot, jó cselekedetekkel igyekeztek egymást megelőzni. Végül arra jutottak, hogy Szent Miklós ruhájába öltözve ajándékokat tettek az ablakokba. Aztán a gyerekek lassan felnőttek, majd ők vették át az ajándékozó szerepét. Nagypapa korukban pedig unokáik mellett figyelték fiaikat a Mikulás szerepében. A fiam soha többé nem kérdezett rá a Mikulás napra.

Ma is nagyon szeretek mesét olvasni, idegen kultúrák meséit. Minden mesében megjelenik a jó és a rossz harca, a kicsi és védtelen győzelme a nagy és gonosz felett.
Nincsenek rossz mesék, csak rossz emberek.Olyan emberek, akiknek sekélyes fantázia világa, gyenge szókincse, középszerű ismerete, valami megmondhatatlan küldetés tudattól vezérelve irányítani akarják az embereket. Ők rontják el meséinket, ők lopják el álmainkat. És a lélek betegségét a legnehezebb gyógyítani.

Nyuszi Gyuszi karácsonya

Nyuszi Gyuszi már nagyon készült a karácsonyra, mert nagyon szereti a meglepetéseket, az ajándékokat. De azt is tudta, sokat kell segíteni anyukájának az ünnep előkészítésében. Nővére, Nyúl Piroska vállalta a nagytakarítást, Gyuszi az ablak tisztítást, Karcsi a portörlést. Aztán Nyúl Apó segítséget kért a dió töréshez, a fa hordáshoz, mivel fa fűtéses kályhájuk van. A gyerekek szorgalmasan serénykedtek, mikor Nyúl Anyó kétségbeesett sírását hallották meg. Gyuszi ért oda a leghamarabb, és rögtön megpillantotta mi a baj. Nyúl Anyó megbotlott, és a sok tojás, amelyet a kezében tartott, leesett a földre, és mind egy szálig összetörött. Piroska gyorsan szaladt a felmosó vödörért, segített a rendrakásban. Gyuszi elővette a megtakarított pénzét, megfogta a legnagyobb kosarat, azt a nagyot, amellyel a húsvéti ajándékokat hordták szét, és elindult a Kukori farmra, hogy pótolja a tojásokat. Vele tartott Jancsi kisöccse, hogy ne unatkozzon az úton. Sietniük kellett, hiszen télen hamar sötétedik, és ne szálljon le az éji sötét, mire hazaérnek. A farmon Jancsi nagyon sok érdekeset látott, kis csibéket, kis kacsákat, kislibákat. Addig játszott velük, míg kezdett besötétedni. Akkor aztán megijedt, hogyan jutnak haza. Ijedten csúsztatta kezét Gyuszi kezébe, és sietősen elköszöntek, majd haza indultak. Út közben egyre sötétebb lett, fura fények villantak fel, és felerősödtek az éjszaka hangjai. Jancsi már nagyon félt, mikor egy imbolygó fényt pillantott meg, amely pont feléjük tartott. Nagyra nyitotta a száját, hogy sikítson egy jó nagyot, de nem jött ki hang a torkán. Még jó, hogy csendben maradt, mert a következő pillanatban Nyúl Apót pillantotta meg lámpával a kezében. A vissza út már gyorsan eltelt, és mikor Nyúl Anyó megpillantotta a sok tojást, örömében körbecsókolta mindkét fiát. Jancsi hősnek érezte magát, aki legyőzte a sötétséget, nem sírt, nem kiabált. Másnap reggel korán keltek, mert a sok süteményt meg kellett sütni, a diósat, a mandulásat és a sárgarépást is. Délután a kellemes sütemény illatban hamar elaludtak. Amikor felébredtek furcsa fényeket pillantottak meg, a szobában egy gyönyörű karácsonyfa állt. Alatta titokzatos ajándékok becsomagolva. Ekkor Nyúl Apó elővette hegedűjét és gyönyörűen megszólalt a család karácsonyi dala, amit együtt énekeltek. A fáradtság egy pillanat alatt szerte foszlott, és a helyét átvette a kíváncsiság, vajon mi lehet az ajándékdobozokban? Ilyen volt a Nyúl család idei karácsonya...