Tegnap

Elindultam telefon ügyben, kisebb kálvária lett belőle. Gondoltam ebédidőben senki nem a Telenor kanizsai üzletében múlatja az időt. Tévedtem, ötödik voltam. Ketten álltak a pult mögött, harmadik kollégájuk - gondolom, ebédel. A hölgy és a fiatalember láthatóan szépen, komótosan, türelmesen végezte a dolgát, Közben megérkezett egy futárszolgálat, átvettek, vagy átadtak egy küldeményt, de lehet, hogy mindkettőt, mert hozott és vitt is csomagot a férfi. Kivártam a soromat, eközben végigbámultam a kint-lévő okos és túl-okos készülékeket. Én buta arra gondoltam, azért nincs nekem való közöttük, hogy ne rontsa a színvonalat. "Bing." hallottam a fejem felett, felnéztem, a kijelző 402 számot mutatott, az enyémet. Gyanakodva indultam a fiatalember felé, Számmisztikában sem szeretem a 6-ost, rossz szokásom szerint a számhúzós helyeken kielemzem a kiadott bilétát, és saccolom a végeredményt.
Elrebegtem jöttemnek okát, közben a gépben adatokat egyeztettünk, majd közölte a fiatalember ezzel rendben vagyunk. Semmiképpen nem akarta megérteni, miért kérdezem, hogy milyen kedvezményre vagyok jogosult a hűségidőmben.
Lejárt az előző perckedvezmény, közben a másik pulttól a hölgy odaszólt, hogy abban a flottában, amiben vagyok, DPI - ként semmilyenre, már nem is hozzájuk tartozik, átvette egy cég.
Kértem akkor lépjünk tovább, milyen nyomógombos klasszikus készüléket tudnának ajánlani? "- Semmilyent." Volt a válasz, csak érintős képernyős okoskájuk van. "- Köszönöm azt nem kérem, nem nekem való." - hárítottam, mire a hölgy nagyon kedvesen, vagy cinikusan a szomszédból elmesélte, tegnap egy 1935-ben született bácsi vásárolt érintős képernyőst.
Kissé megszégyenülve elkullogtam. Nem mentünk messze csak a M-M üzletig. Apus a kocsiban maradt, Ő szeret vásárolni, de csak egyedül, nem jött velem, inkább kiolvasta a Nemzeti Sportot.
Az üzletben belépve szívesen fogadtak, ketten is elindultak felém, azon gondolkodtam, vajon a forgalom után jutalmazzák az eladókat? A gyorsabb auraközelségembe érve érdeklődött mit szeretnék vásárolni. Pár másodperc múlva az üvegvitrin előtt álltunk, ahol felsorakoztak a nekem való buta telefonok. A feketének kicsik a betűi, a kanári sárgának rémes a színe, de körülbelül azt tudja, amit én szeretnék. Nézegettem, miközben azon gondolkodtam, meg tudnám e szokni. Rendelni más színben sem tudnak, nekem meg kell a telefon...
Megkértem a fiatalembert vegye ki nekem az üveg mögül, megnézném, megérinteném. Kezemben tartva, nem is volt olyan rettenetes.
"- Ez az utolsó darab."
No, akkor mielőtt még valaki aranyhalnak nézi és elhalássza előlem, rábólintottam. Nokia a drága 225 (számmisztika szerint 9=beteljesedés) Duál SIM, mindössze 14990 forintért.

Mikor Apus észrevette a kezemben, azért maradt az ujjaim fogságában, mert nem találtuk meg a billentyűzárat.  Döbbenten kérdezte más színben nem volt?  "- Nem!" Válaszoltam, kissé sértődötten. Hogyan szokjam meg, ha már is belé verik a csúfot?
Most ismerkedünk, ahogy elnézem, nem is olyan csúf, keresek hozzá egy csicsergő csengő hangot, kap majd egy sötét tokot, ami tompítja kanári sárga színét. Egyébként úgy sem kell sokat elővennem, ha a városban megyek, nem szoktam magammal telefont vinni. Itthon meg ránézve, a sárga nyugtatóan hat, a színterápiában. No, meg lehet, hogy nem is kanári-, hanem nap sárga, csak a szemem volt fáradt, és ugye így mindjárt máshogy viszonyul az ember.
Ami a lényeg, ismét elérhető vagyok kedveseim és hívhatok bárkit.

Másnap

Meghatódva írom a sorokat, mellettem Napsugárral. Ezt a szép nevet barátaim hatása kapta, mert, akinek olyan barátai vannak, akik a kanári-sárgát képesek egy nap alatt szerethető "Napsugárrá" varázsolni, az megérdemli. Tegnap este nekiláttam tanulmányozni mit tud a drága. Elsőként bemutatta, mekkora betűkre és számokra képes egy kattintással változni a kedvemért. No, ez csillagos ötöst érdemelt, majd következett a levelezőrendszer. Megvallom eddig nem szerettem ezt a funkciót. Olvasni szinte lehetetlen volt az elődjénél nagyító nélkül, írni meg képtelenség úgy, hogy egyik kezemben a segítőeszközt szorítom a másikkal meg nyomogatom a mini billentyűzetet. Képzeljétek mi történt a próbánál, "hoppsz", egy diszkrét koppintás a menüre és ott áll fekete háttérrel, hófehér (kis túlzással majdnem gyöngy...) nagyméretű betűkkel a szöveg. Megkapta tőlem a jól megérdemelt második dicséretet. Következett a csengőhang beállítás, minimumról maximumra állítottam. Olyan hangos lett, hogy ezt aztán pót-fül nélkül is hallani lehet az egész házban, de majd nyáron, nyitott ablak mellett a szomszédok is gyönyörködhetnek hangjában. Lágyan, kedvesen megsimogattam, mert süket fülemnek is tetszett, amit produkált. Tegnap este eddig jutottunk. Gondolom, szerez még meglepetést, mire a menüsor végére érünk. Van internet és Facebbok ikonja is, de először tisztáznom kell a szolgáltatóval, hány egység van a csomagomhoz, addig nincs bemutatkozás.
Örömmel nyugtáztam, mennyire igyekszik a kedvemben járni, már nem is olyan csúnya, no, meg ti is bizonyítottátok szépségét, így nem csoda, ha ma reggelre már magam is napsugárnak láttam.

Ilyen csodára képes a barátság, vigasztalás, biztatás és szeretet: Köszönöm