1997-t mutatott a naptár, amikor ez az iromány megszületett. Mindenekelőtt leszögezem szereplői fiktívek, de akár valósak is lehetnének, hiszen minden adott volt hozzá abban az időben. Ennek ellenére, ha valaki még is magára ismer az csak és kizárólag a véletlen műve lehet.
Vágy utca
Egy kisváros sokadik kerületében található egy kör alakú utca, melynek közepén, kör alakú tó van, esténként békaszerenádot hallgatnak az emberek ablakaikban könyökölve. A tóhoz járnak pecázni sokan, állítólag él benne egy aranyhal. Azt tartják róla, hogy aki azt kifogja nagy ember lesz belőle. Miniszter vagy sztár manöken ki tudja? Naponta körbe üli partját a gyereksereg várva a nagy fogásra. A kör alakú utcában, félkör sorház épült. Érdekes emberek lakják, van közöttük, postás, portás, tanár és orvos, jogász és masszőr, nyugdíjas és rokkant, no meg itt lakik az egykori vérbíró unokája, és az öreg forradalmár. Nem sorolom tovább, úgyis megismerjük őket, szépen sorjában sorsukkal megpecsételve.
A lakások zsebkendőnyi garzontól, a kettő plusz kettesig terjednek. Hungarocellben csomagolt a ház egyik fele panelprogram keretében, a másik fele omladozik, így az utcaképe megtörik. Laknak itt, boldogok és boldogtalanok, szegények és magukat gazdagnak tartók, mert ugye tudjuk a valódi gazdagok legalább jó hírű lakó parkban-, ha nem a luxus negyedben élik a mindennapjaikat. Valamikor orosz katonatemető volt az utca helyén. A környékbéliek szellemvárosnak nevezik, állítólag szellemjárások is bizonyítják nevét tőlük méltán kapták. A temető felszámolása után takarékossági szempontokat vettek figyelembe, nem kellett a területért kárpótlást fizetni senkinek.
Nagy itt a sürgésforgás, néha mentő és rendőrautó szirénája hasítja ketté az utca csendjét, főleg amikor Borvirág Gabi félholtra veri éppen soros élettársát, vagy hazaszökik futtatóitól a züllött Lidi. Szépszámú kigyúrt alakok nem sokára megjelennek, futnak a zsákmány után, csak a rendőrautó sziréna hangja riasztja el őket. Szegény lány beteg, sokat köhög, láncdohányos, de az alkohol sem kímélte máját, agyát, ami meg is látszik rajta. Hosszú ideig az időjárás viszontagságainak kitéve, rótta az útszéleket, integet az autósoknak felkínálva bájait.
A harmadikról minden reggel harangszóra, elindul két öreg kézen fogva. Döme a kocsmába, Rozika a templomba. Ilyenkor még szent a béke. Estére már csak akkor van egyetértés közöttük, mikor feljelentő levelüket fogalmazzák. Megszokták ezt több évtizedes együttélésük örömére, ezért aztán a világért sem hagynának fel vele.
A földszinti lakások alatt garázsok vannak. Van itt Trabant és Volvo egyaránt, tarka világ ez kérem szépen.
A legfontosabbat még nem említettem. A becsomagolt részben laknak, akik átmenetileg belvárosi reprezentatív lakásukat hagyták el felújítások idejére. A lerobbant szektorban úgy szólván őslakók tanyáznak. Az a hír járja erre felé, hamarosan felújítják azt is, csak megvárják, míg a régi orosz laktanyát lakhatóvá varázsolják. Néhányan a kósza hír hatására már dobozolnak, mert ugye kinek nem jönne jól az olcsóbb lakbér ilyen nehéz időkben. Sok itt a tartozás, kicsit még halmozni hagyják, aztán már megy minden a terv szerint, nem lesz majd ellenállás, költöznek szépen tovább. Hogy kerülök én ebbe a képbe, azt is meg, súgom, hogy ne maradjon titok. Barátnőmnek valaha tettem könnyelmű ígéretet, ha majd a nyugdíja mellett munkát vállal, segítségére leszek. Most jött el ennek az ideje, hogy teljesítsem az ígéretem.
A minap kifizetetlen sárga csekkje arra késztette, hogy elvállalja a ház képviseletét, így én is osztok, szorzok vele, no meg ismerkedem a sorsokkal, és hozom majd az életképeket.
Folytatás következik
Megjegyzés: A lélek csendje c. következő könyvemben szánom ezt a régi -most kicsit átfésült- mini-regényemet helykitöltés okán. Első Tárogató antológiánkban megjelent, de úgy látom ráfér egy kis kozmetika.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
ember
Korábban már olvastam, de megint leköt. Szép történet, várom a folytatást: Béla