Karácsony ünnepe, pucér valójában egy nagycsaládnál

(Minden a feje tetején, ereszd el a hajam és a boros poharat, egészségedre, boldog karácsonyt.)

II. rész

2014. december 25.

Ülök az ágyba, körül nézek, a férjem még az igazak álmát alussza. Kissé irigykedem rá, addig alhat, amíg jól esik neki, a lényeg, hogy délben asztalnál legyen.

Erőt veszek magamon, kikászálódok, magamra rángatok valamit és kibotorkálok a konyhába. Anyu már ott sürög-forog, a kávé lefőzve. Egy fáradt mosolyt küld felém és nyújtja a poharamat, hogy megtölthessem a fekete folyadékkal, ami elvileg, de csak elvileg megadja a kezdő löketet a nap végig gályázásához.

 - Nekem már nem segít, de az illúzió és a tudat, sokat lendít rajtam.

- Egymásra nézünk, tudjuk mi vár ma ránk.

Reggelit készítünk mindenkinek, magunknak is. Éledezik a társaság. A fiam kirobog pizsibe és már be is veszi magát a nappaliba a játékok közé. A többiek lehuppannak az asztal köré, egyetlen kincsemet is odacsábítják, jól telepakolják a pocakjukat, messze van még dél.

Nálunk december 25-e a nagy felhajtások napja, anyu annyi kaját talál ki erre a napra, hogy egy kisebb hadsereg jól lakhatna. Szakács volt, egy étteremben pedig séf, szakmai ártalom. Egy jó dolog van benne, napokig a konyha felé nem kell nézni, a mosogatásokat leszámítva.

Nos, az első turné lement a reggelivel, már csak négy óra van hátra a következőig.

Számolok…, tizenöten ülünk ma ebédhez. Kicsit sem vagyok lelkes, anyósom és családja lesznek ma a vendégeink ebédre. Közel sem mondhatni baráti viszonynak a miénket, nem hogy családinak. Viszont a gyerek az első és persze a férjem, anyukája és testvérei jönnek el. Görcsbe rándul a gyomrom, nem kedvelem őket, ők se engem. Minek után kétszer is a fiam egészsége bánta, ebből egyszer majdnem az élete (ami az utolsó alkalom volt), hogy vigyáztak rá, így nem igényeltem a továbbiakban azt, hogy egyedül legyenek a gyerekemmel. Kissé nehezményezik. Azóta vagyok én minden, csak rendes ember nem. Na, de karácsony van, a megbocsájtás és a szeretet ünnepe. Minden évben meghívom őket, bár ők még sohasem minket...

Anyuval a tegnapi műsort követjük, főzünk, sütünk, főzünk, mosogatunk, főzünk és mosogatunk. Ruha szalvétát hajtogatok, poharakat sikálok fényesre, evőeszközöket válogatok, sütit szelek. Anyu megkér, ezt vidd ki a spájzba, azt meg hozd be. Én készítem a mártásokat, nagy mestere vagyok neki. Anci meg a gesztenyével töltött pulykát próbálja jobb belátásra bírni, hogy beférjen a sütőbe.

Megérkezik a barátnőnk, Erika! Felüdülés, egy boldogság zsák a nő és nem mellesleg imád mosogatni! Kész főnyeremény!

Terítünk, minden a helyén, egy órás késéssel megérkeznek a vendégek is. Hárman el sem jöttek, fáradságra hivatkozva. Két turnusba ebédelünk. Anyu, Erika és én majd utánuk eszünk. Nem is nagyon bánom. Felbontok egy üveg vörösbort és megfogom, Erikámat elvonulok vele a garázsba. Jól kipanaszkodom magam, ő mindig végighallgat, végül anyu is csatlakozik.

Leszólják a menüt, nem tudják, mire kell használni a ruhaszalvétát, belekötnek az élő fába is, nem baj, eldöntöttem, többet nem tartok igényt arra, hogy együtt üljük meg a karácsonyi ebédet. Majd a gyerek elmegy az apjával és meglátogatják őket legközelebb. Végezetül kapok egy szatyor krumplit, egy boldog karácsonyt kíséretében. Eltelt, túléltük mind!

Jön a harmadik felvonás! Ez már oldottabb hangulatban telik. Akinél lakunk, ő jön hozzánk vacsorára, Denise. Közösen vettük meg vele a fiam karácsonyi ajándékát, egy laptopot! Azt a boldogságot a fiam arcán, egyszerűen leírhatatlan. A géptanulásra való, magyar és angol nyelven, lehet rajta betűket és számokat tanulni. Anyuval bezsebelünk néhány dicséretet a vacsorára, ő a lazacért, én a hozzá való pezsgőhabért, és még a ruhaszalvétát is tudja használni! Sokáig beszélgetünk, a család többi tagja pedig játszik.

Levezetés képen elkortyolunk egy-egy pohár bort, majd nekiállunk a romeltakarításnak. Dicséret illeti a fiamat is, aki három évesen ezt az egész napos tortúrát, ami rengeteg ajándék halmokat jelent, kibírta! Azt sem tudja mivel és kivel játsszon.

Ülök a kanapén és nézem a családomat, belemerülök teljesen. Jó őket nézni, ez az igazi csoda nekem, a karácsony szelleme. Mindenki együtt, még ha néha kicsit döcögős is, de nekem ennél nagyobb boldogság nem kell, mint, hogy ennyi generáció együtt ünnepel.

Ez a szeretet, ez a család!

Köszönöm, hogy részese lehetek!