Sír a szívem, sír a lelkem!

Ennyi ártatlan ember értelmetlen halála sem elég ezeknek a nem is tudom minek nevezhetem őket. Nincs rá oly erős jelző, amely pontosan mutatná az ember ellenes cselekedetüket.

Mondhatnánk, megérdemelte Franciaország, de itt elszégyenli magát az ember, hisz ártatlanok haltak meg és még mennyi lesz?! 
Ébredj Európa, mert meghalnak fiaid, lányaid, hogy jöttök ki a lelkiismeretetekkel?!

És mi van nálunk, ugyan ez fog bekövetkezni, ha mi sem ébredünk fel?!

Mikor az ember kellőképpen megsiratta, elsiratta ezt a sok értelmetlen halált, akkor jönnie kell a számonkérésnek!

Nálunk, Magyarországon, már most számon kell kérni azokon az embereken a magyar nép elleni, aljas cselekedeteiket.
Nem engedni, hogy továbbra is olyan náció mellett rántsanak kardot, kik leigázni, megölni jönnek bennünket.

Bíróság elé állítani az összes olyan vezetőt, kik cselekedetükkel a nép ellen lépnek fel!

Vádolni őket népirtási kísérlettel, az emberiség elleni gaztettel.

MAGYAROK! Miért nem ébredtek fel már mindannyian, miért hisztek hazánk elpusztítóinak?
Talán messze van Franciaország és úgy gondoljátok, hogy ide nem érhet el a kezük?!

Miért nem halljátok a jajkiáltást, miért nem látjátok, hogy hova vezet a migráns imádatok?!
Hol vagytok bírák, kik megakadályozhattátok volna, hogy ezek az eszement emberek tovább mérgezzék a magyarok lelkét, szívét?!

Azonnal ki kellene vonni őket a politikából, börtönben a helyük, MOST, nem később.
Nem latolgatni, hogy mekkora hibát követtek el, mert ennél nagyobbat már nem lehet.
Gyilkosokkal akarják hazánkat betelepíteni!

Ez, AZ EMBERISÉG ELLENI BŰNTETT!

Nem lehet tovább várni!

VÁDOLOM A MAGYAR BALOLDALT, VÁDOLOM A MAGYAR ELLENZÉKI PÁRTOKAT NÉPIRTÁS KÍSÉRLETÉVEL!

VÁDOLOM A NÉMET KORMÁNYT, AZ UNIÓ VEZETŐIT!

Eljött az idő, hogy ne tűrjük tovább azt, hogy legálisan irtsák ki Európa népét.

ELJÖTT AZ IDŐ, HOGY A MAGYAR ELLENZÉK VEZETŐIT SZÁMON KÉRJÜK, NINCS TOVÁBB, NINCS MEGBOCSÁJTÁS!

Minden eszközt be kell vetni, hogy hallják meg a jajkiáltásunkat!
Egy emberként a kormány mögé állni, hisz az életünkről, a létünkről van szó!

Sándor Kinga