TÚLÉLÉS ÉS BIZTONSÁG                                                                   2015 november 5.

"A Tesco népe 1 hét alatt éhen hal, ha nem lesz áru a bevásárlóközpontokban. A mai ember kiszolgáltatottabb, mint valaha. Okos telefonnal elvarázsolt elbutított tömegek."

Egy hozzászólásként olvastam a fenti idézetet. Már érintettem a témát korábban, de talán most hogy élesedik a helyzet, talán elhiszik a kedves olvasóim. 

Valahol megvan a kommunista lakásépítkezésekhez az útmutató. A leglényegesebb ebben, hogy a lakásokban ne legyen hely az élelmiszer felhalmozására. El kell tüntetni a  közkutakat, és bevezetni a  lakásokba a vezetékes vizet. A dokumentum a pártaktivistásoknak

 szólt, azzal a céllal, hogy ezzel a lakosságot a teljes függőségben lehet tartani. A nyugati lakásépítés kísértetiesen követi ezeket az irányzatokat, célokat.

Remélem, hogy a falusi  családi házakban még megmaradtak az éléskamrák, a spájzok.

Akik ilyen régiséget nem láttak, leírom. 

Egy hatalmas lisztesláda, lehetett vagy három méter hosszú, fenyőfából készült felhajtható fedéllel. Elválasztva volt egy nagyobb rész a kenyérlisztnek, kisebb a nullás lisztnek. Az űrtartalma akkora volt, hogy a családnak egy évi szükségletét kielégítette. És alul  öblös fiókok voltak, gríz, és egyéb finomságok. Egyikében cibakot találtam, amit Édesapám a mozgósításból hozott haza 41-ben. Féltenyérnyi nagyságúak voltak a cibakok, egy ujjnyi vastagok. Kemény volt, mint a csont. Ezt forró vízben szokták ehetővé tenni, ha a konyha elakadt  valahol.

A láda tetejének a belső fele nem volt nyitható, ezen álltak a mézes bödönök, meg a cukros.

Erre támaszkodott a "stelázsi" melynek a legtetején a paradicsomos üvegek sorakoztak, lejjebb pedig a gyümölcsbefőttek, lekvárok. Ezeket mind a szezonnak megfelelő időben készítették el a háziasszonyok.  Fejmagasságtól feljebb meg lógtak a kolbászok, sonkák, szalonnák... zacskókban meg a szárított tészták... Volt a befőtteknek egy másik stelázsija is, annak az alsó részén voltak a zsíros bödönök. Csoda világ volt ez, külön ábránd volt, ha oda sikerült besurranni, és azon okoskodni, hogy hogyan lehetne valamit kicsempészni, hogy ne vegye észre Édesanyám. Volt egy külön rész, amelyen az 1944 évjárat volt feltüntetve, mindenből egy üveggel. Must is 2 literes üvegben.. Ezeket majd akkor bontjuk fel, ha hazajön Apátok. mondogatta Édesanyám. 

A pincében meg a vakablakban homokba ágyazva a sárgarépa, fehérrépa, egy nagy ládában meg a rózsakrumpli.  A télirevalók. Természetesen a szén is itt kapott helyet.

Ugye ismerős a nóta?

„Kérges a tenyerem a tenyerem, 

Ezzel keresem a kenyerem,

Ezzel keresem a télire valót,

 Babámnak a selyemszoknyára valót!”

Édesanyám hetente dagasztott kenyeret, elvittük a sarki pékhez. Papírra egy sorszámot ragasztott betevéskor a pék a tésztára, a párját meg ideadta. Amikor érte mentünk ezzel a számmal találtuk meg a stelázsin hűlő kenyerünket.

A sarkon meg folyt a tiszta ártézi víz.  Volt heti piac csütörtökön, és vasárnap. A piacon minden kapható volt, tojás, vaj, túró, sajt, kenyér, hagyma krumpli, paprika, saláta, és minden vegyszermentes.  A takaros asszonyok itt "csináltak" pénzt. A tejet a tejes asszonyok hordták a házakhoz minden reggel.

A fűszerüzletbe csak a sót, cukrot vagy élesztőt szoktunk vásárolni. Természetesen mindez csak az ötvenes évek elején tért vissza, a háborút követően nálunk is volt beszolgáltatás, és jegyrendszer.

Azt hiszem világos, hogy milyen függetlenséget, nyugalmat biztosított ez a téli hónapokra az újig.

A Tescó világ, az éléskamrák kihagyása a hűtőszekrény csupán egy-két hétre biztosít ellátást.

Nem részletezem, hogy milyen pánikot okozhat a napi élelmiszerpótlás elakadása az áruházakban. Legyen figyelmeztető a menekültáradat, ha lezárják a határokat akárcsak ideiglenesen.

Mit lehet tenni? Akinek van kertje, ültessen konyhakeretet. Nincs jobb, mint amikor az ebédhez valót össze lehet kapkodni a kertből. Higgyétek el, megéri, és aki a kertben teszi a dolgát, egészségesebb is. Arról ne is beszéljünk, hogy mennyit segít a konyhapénznek. 

Ne legyen műveletlen föld, a kistermelők fontos szerepet tölthetnek be az ellátásban. Aki a koránál fogva nem bírja már a kerti munkát, adja oda fiataloknak, és kap a terményből.

Valamikor Magyarország Európa éléskamrája volt, most is lehetünk legalább önellátók, függetlenek.

Vinczer S. Péter