56' NOVEMBER 4

"Csapataink harcban állnak"

Nem kis aggodalommal figyelték a "magyarországi eseményeket" a szomszédos országok diktátorai. Féltek, hogy a lángok átcsapnak.

Tito pontosan tudni akarta, hogy mi történik Magyarországon. A kezdetben támogatta is, sőt örült, hogy ezzel borsot törhet a szovjetek orra alá.  Megfigyelőként elküldte Budapestre Apró Mátyást.

Apró Mátyás, eredetileg cipész volt a magyarkanizsai Apró Sándor apai  nagyanyám unokatestvérénél.  Erősen baloldali felfogású lévén szakszervezeti volt, ez miatt munkaszolgálatos lett. A háború után már ilyen háttérrel felfelé ívelt a kommunista karrierje.

Első felesége Knézevic lány volt, annak a Bátónak a testvére, aki a magyar irtás egyik fő szereplője volt 44' őszén.  Állítása szerint ő utazott el egyenesen Titohoz, hogy állítsák le a magyarok kivégzéseit.  A szerbek ezért életre halálra keresték, de a felesége családja sikeresen rejtette.

A Szabadságharc első napjaiban már mint megbízható, magyarul kitűnően beszélő és mint korábban a Magyar Szó napilap kinevezett igazgatója, megfigyelőként ütött tanyát a Jugoszláv követségen. Tudvalevő, hogy a Jugoszláv követség a Hősök terére néző sarok épület.

Amikor a Nagy Imre kormány a túlerővel szemben menekülésre kényszerült, a Jugoszláv követségen kerestek menedéket.

Titónak elég kellemetlen lett a helyzet, mert az intervencióhoz hozzájárult, viszont nyugat felé igyekezett a diplomácia protokoll betart mutatni. Az oroszok ezért körülvették az épületet, és vártak. Úgy mint a vár ostromlók. Egyenlőre az volt a fontos, hogy ne tudjanak tovább menekülni nyugatra, vagy követségekre.

Orosz tank "őrizte" a követséget, ágyújával az épület felé fordulva. Apró és egy diplomata az ablakban állva nézték az utcai, és a Hősök terén a  történéseket, amikor figyelmeztetés nélkül a tank rálőtt az épületre. Az Apró melletti ember feje leszállt.

Engedélyt kértek az orosz őrségtől, hogy koporsóért kimehessenek. A koporsó beszerzés kapcsán egy orosz tiszt érdekődött, hogy mi a helyzet a követségen?

- Fogyóban van az élelem. Nélkülözünk.

-Pakolják meg a koporsót élelemmel!

Az őrség nem ellenőrizte  koporsó tartalmát, így némi élelemhez jutottak.

Nagy Imre nem akarta a követség személyzetét nélkülözésbe sodorni, és miután az oroszok szabad eltávozást garantáltak, a rendelkezésre adott  autóbuszra szállt Nagy Imre és a családtagok, kormánytagok, akik ott kaptak politikai menedéket. Mint tudott, az autóbusz ahogy kigördült a követség területéről, felugrott rá egy fegyveres orosz, és ismeretlen helyre szállította a foglyokat. Ha jól tudom Romániába.

Apró Mátyás  a szabadságharc leverése után jelentéstételre Belgrádba utazott.

A jelentést megírta, leadta a Központi Bizottságnak.

Röviden, azt jelentette, hogy a magyar munkások, egyetemisták, és fiatal srácok békés felvonulása alkalmával a kormány erők vérfürdőt rendeztek. A Békés felvonulás átcsapott  fegyveres felkelésbe az ÁVÓ és a  megszálló oroszok ellen. A harcok során orosz tank rálőtt a Jugoszláv követség épületére, egy ember halálát okozva.

A jelentés nem felelt meg.  Belgrádban akkor már azt várták el, hogy a jelentésben az álljon, hogy utcai huligánok a külföldi imperialisták segítségével megkísérték megdönteni a Népi demokráciát. Kommunista elvtársakat lincseltek, aggattak fel, raboltak és gyilkoltak.

A követségre a tankból  leadott lövést meg sem említették.

Apró nem volt hajlandó az elébe tett jelentést aláírni. Önkritikát akartak vele gyakoroltatni, hogy tévedett....nem jól látott....

Pár heti huza-vona után, hivatkozva a felesége torok bántalmaira, hogy tengeri levegőre van szüksége, engedélyt kaptak a költözésre.

Hátat fordított a karrierjének, a politikának. Opátijában  a Liburnija hotel hálózatnál  vállalati jogásznak lett kinevezve.

Onnan is ment nyugdíjba.

Soha nem kerestem vele a kapcsolatot a kommunista múltja miatt. A Jugoszláv  agresszió után, a Kozma atyával az elhagyott üdülők és hotelok között keresgéltünk a horvát kormány felhatalmazásával. Szegény sorsú magyar gyermekek részére akartunk gyógyüdülőt szerezni.   A sors ekkor hozott össze bennünket. Segítőkész volt.  De ez már egy másik történet.

Vinczer S Péter