Forradalom. Szabadságharc. A zsarnokság címerétől megfosztott lyukas zászló. Levert, porba hulló vörös csillag. Ledöntött ocsmány szobrok. Gyilkos, pufajkás sortűz. Szovjet tankok robaja. Pesti srácok dávidi küzdelme. Corvin köz. Széna tér. Egy ország, egy nemzet, egy akarat, egy vágy. A szabadság édes vágya, szemben az elnyomás mérhetetlen erejével.

Vajon mi jut e szavak hallatán eszébe annak, aki 1956 után született? Egy halványodó történelmi lecke csupán, melyet be kellett magolni egykor az iskolában? Vagy egy szimpla piros betűs szám a naptárban, s annak öröme, hogy nem kell sietni a munkahelyre? Vagy egy hosszú hétvége, mikor lehet tervezni a wellness programot?

Nem. Nem! Ezerszer, milliószor is nem!

Ha nem ápoljuk méltón e tragédiába torkolló, ugyanakkor a jelenben a szabadság lehetőségét megteremtő ünnepet, akkor elvesztünk mindent, ami a nemzetünk, a magyarságunk jövőjét jelenti. Mert amelyik közösségnek nincs múltja, annak darabjaira hullik a jelene, s nincs jövője sem.

És valóban! Ha az 56-os forradalomról nem tudunk egyenes gerinccel megemlékezni, az akkori bátor hősökre hálásan és büszkén gondolni, akkor elveszítjük annak a szabadságnak a lehetőségét is, amely a globalizmusnak, a nagyobb országok gazdasagi-politikai gyarmatosításának képes ellenállni. Hisz vegyük észre: az 56, mint szám, a szabadságot szimbolizálja a magyarnak!

De nem azt a szabadságot, amelyet ma sokan szabadságnak neveznek. Nem, semmiképpen sem az egyén korlátok nélküli végtelenített szabadságát. A deviancia szakadékába zuhanó egyén szabadosságat. Hanem egy természetes közösség, egy nemzet pozitív szabadságvágyát. Amelytől szilárd és összetartó lesz az emberi együttélés ezen formája. Amelytől magyar a magyar.

Ezt kell, hogy jelentse október 23. Mert ha nem, hát megjósolhatóan elvesztünk.Sorsunk a feloldódás a globalizmus tengerében, elsüllyedés a beáramló bevándorlók sodrásában.

Emlékeznünk kell hát az 56-os hősökre! Az akkori Dávidokra, kik nekifeszültek a gonosz Góliátnak. És ha a szabadságharcot, az akkori nyugati országok gyáva és megalkuvó, urambocsá' áruló és álszent politikájának, a "nemcselekvésnek" köszönhetően el is veszítettük, a forradalom annyiban győzött, hogy az 56-os hősök bebizonyították, hogy a magyar ember tűr és tűr, ha kell nélkülöz, kiváltképp ha van értelmes jövőkép, de van egy határ, amin nem engedi átlépni a gonoszt, az elnyomó zsarnokságot, s hajlandó életét adni a gyermekei, unokái szabadságáért. Mert a magyar nem olyan fajta, aki szó, vagy tett nélkül jámbor és lemondó módon elfogadná azt, hogy ellenséges erők megmondják neki, hogy mit csináljon. Mert a magyar kissé konok ugyan, de utolsó véréig szabadságszerető nép. A magyar, egy olyan nemzet, amely a saját sorsáról dönteni önmaga akar. Ezt bizonyították az 56-os hősök.

Ezt kell megértenünk az 56-os forradalom történetéből, a hősök dávidi küzdelméből! Hiszen ha nincs 56, akkor ma nincs büszke Magyarország sem.

Nagy Ervin

Filozófus

Forrás: http://polgarportal.hu/hirozon/8175-oktober-23