Mi történt ötvenkilenc éve?

1956-ban valami történt. Valami, ami végre nem párt határozatként látta meg a napvilágot, hanem az emberek őszinte akarata volt.
Erről az eseményről csupán elmondásokból, legendákból tudok képet alkotni, mivel 1958-ban születtem. Mire feleszméltem, már a hetvenes évek elején jártunk. Kisdobos-úttörő-KISZ, és az agymosás. Ez volt az iskola, de szerencsére én nem a napköziben nevelkedtem, hanem szerető családi légkörben, édesanyám háztartásbeliként gondoskodott rólam, és a húgomról.
A kötelező szocialista nevelés mellett jártam hittanra, voltam elsőáldozó és bérmálkozó (egyszer!).
Aztán a sok információ lassan kezdett a helyére kerülni.És furcsa mód ebben a legtöbbet a KISZ-es múltam segített, ahogy beleláttam a "kéz kezet mos" rendszerébe.
1956-ról szinte semmit sem tudtam, mert a történelem tanítása nem ragaszkodott a tényekhez, a városunk politikai viszonyai nagyon sajátosak voltak.A négy együtt élő nemzetiség, az a tény, hogy a II világháború után hol Magyarországhoz, hol Szerbiához tartoztunk, bizonytalanságot szült, az emberek többsége bezárkózott, és várta mi fog történni.
És a rendszerváltozás végre lehetővé tette, hogy megkeressem a kérdéseimre a választ.
Sok hétköznapi hős életét adta egy jobb jövőért, sokan évekig rettegésben éltek, míg mások rettegésben tartották a környezetüket. Mert 1956 hatása sokáig nem múlott el, mert nem csak azokat keresték, akik fegyverrel harcoltak az igazságért, hanem azokat is keresték, akik igazságérzetükkel, tisztességükkel, emberséges kisugárzásukkal magához vonzották a többieket.
1989-ben azt hittük végre őszinték lehetünk, már nem kell alakoskodni a szocialisták előtt, már nem kell többet félni.
A félelem bénít, és rabul ejt. Nem szabad félni, de azért jó ha valaki védi a hátunk! 1956 nekem azt üzeni, hogy lehet úgy élni, hogy kicsire összehúzzuk magunkat, hogy ne lássanak, ne bántsanak, és lehet úgy élni, hogy megvédem a magam igazát! Azok az emberek, akik életüket adták azért, hogy másnak és máskor sokkal jobb legyen, ők a nemzet hősei!
Ötvenkilenc éve olyan dolgok történtek, amelyek nélkül ma nem lenne konzervatív, keresztény oldal, nem lenne tisztesség és jövő! Úgy tudjuk az ötvenhatos mártíroknak az emlékét megőrizni, ha mi, a következő generáció méltóképpen emlékezünk rájuk, nevük soha nem merül feledésbe!