1956. szeptember. 3-án kezdtem el dolgozni a Fővárosi Állat- és Növénykertben, állatápolóként- miután nem vettek fel tovább tanulni technikumban- mivel Apám korbábban politikai elítélt volt 1951-53 között és a Nagy Imre kormány amnesztiájával szabadult. Október 23-án is dolgoztam. Az egyik munkatársammal Szklár Jenővel sétálva az Andrássy úton, találkoztunk a tüntető diákokkal, aki a Hősök tere felé vonultak, majd a Felvonulási térre mentek és a Sztálin szobor körül megállt a menet. Rengeteg ember csoportosult, gyűlt egybe. A tömeg még a Hősök tere felét is elfoglalta. Voltak szónoklatok is, de azok hangerősítő hiányában nem hallatszottak messzire. Majd minden órában elénekelte a tömeg a Himnusz és a Szózatot. Ezt úgy kell elképzelni, hogy mindenki akkor kapcsolódott be az éneklésbe, mikor meghallotta. Így mire a Hősök terénél állókig eljutott, már csak az utolsó sorokat énekelhette.
Aztán valahonnan, teherautók kerültek elő és valaki azt mondta, hogy a Rádióhoz kell menni, mert kérni kellene, hogy a tüntetők követelését olvassák be a rádióba. Az Andrássy útra visszajutva a teherautók a November 7 térig. (Oktogonig) mentünk. Ott a körútra fordulva egészen a Gutenberg térhez vezető utcáig mentünk. Ott amint a Gutenberg térre beértünk gépfegyvertűz fogadott minket. Összesen úgy emlékszem 3 teherautóval voltunk. Porzott körülöttünk az épületek fala. Leugortunk és a körút felé szaladtunk ki. Ott leállítottuk az arra menő teherautókat és megkértük őket, hogy a Felvonulási térre vigyenek vissza minket. Közben tele torokkal kiabáltuk: "Gerő banda lövöldöz" A Felvonulási téren ekkor már 3 darus teherautó volt a Sztálin szobor előtt, amelyekhez kötelek voltak kötve és próbálták a szobrot meghúzva ledönteni. De nem sikerül. nem sokkal később hoztak valakik lángvágót és azzal körbevágták a csizma magasságában a szobrot. Így már sikeres volt a darus kocsik húzása, felemelő érzés és örömujjongás hangzott a téren a Sztálin szobor "pofára esésére!"
Innen újra visszamentünk teherautóval a Múzeum krt. és a Bródy Sándor utca sarkára, ahol kezdték a tömeget a Múzeum krt. irányába kiszorítani az ÁVH sorkatonái. Közben meg a Rádió padlásáról is lövöldöztek az ÁVH-sok. A tömegben egy 25 év körüli fiatalember kapott tüdőlövést. Ő volt ott az első sebesült. Teherautóra lett téve és a közeli Rókus kórházba vitték. Később jött 3 tank, és a parancsnokuk, egy százados, azt mondták, hogy azt a parancsot kapta, hogy "- Lőjék ki az ÁVH-sokat a Rádió épületéből!" Miután befordultak a Bródy S. utcába, mi onnan néztük, hogy mi lesz? Egy tank a Rádió bejáratával szemben állt meg és lövést adott a homlokzatra, valószínű, hogy kilőtték, vagy valami más baj lehetett, mert elnémult ez a tank. A másik 2 tank a Nemzeti Múzeum mögé ment. A Rádió tetejéről további sorozatokat lőttek a Múzeum krt. felé. Ezért az ott veszteglő villamosokat összetoltuk úgy, hogy ezzel védekeztünk a lövöldözés ellen. Közben több teherautó jött és a Lampart gyárból hoztak fegyvereket, amit osztogatni kezdtek. Nem kaptam, mert "gyerek" voltam ott.
Már éjfél is elmúlt, mikor ruszki tankok jelentek meg. Mi félelmünkbe a villamosokra szálltunk fel és ott hasaltunk bent, mert végig világították az összes ott levő villamos kocsit Kívülről reflektorokkal világította be minden ablakon.. Közben éjfél után először a Szabad Nép egy lapból álló különkiadását osztogattál, majd nem sokkal a Népakaratja 1-ső száma, ami szintén 1 oldalból állt.
Hajnalig nem is mertük a környéket elhagyni mi kíváncsiskodó kamaszok, mert mindenfelé lövöldözés volt. Karabélylőszerrel volt tele a zsebem hajnalra. Vittem, akinél elfogyott.
Reggel mikor már csend lett, az Astoriánál ruszki tankok által és a katonák szúrópróbaként motozzák az embereket. Én az Astoria melletti ház kapualjában ürítettem ki a zsebemből a lőszereket. Szerencsére, mert pont kiszúrt az egyik ruszki és megmotoztak, majd tovább engedtek. De volt egy nálamnál fiatalabb kinézetű, akinél találtak valamit, mert igen durván elkapva elvonszolták.
Reggel kb. 9 óra tájban értem haza gyalog. Nagy öröm volt, hogy élve előkerültem, mert a szomszéd házból elkaptak egy hasonlókorú gyereket az ÁVH-sok az Aradi utca és a Vörösmarty utca sarkán levő ÁVH-s laktanyába vitték. Mikor a gyerek anyja próbálta visszakönyörögni a fiát, egy sorozattal válaszoltak. A nyolc lövés végzett az anyával, akit a házunk udvarán levő kertben temettünk.
Ennyire emlékszem 1956 október 23-24-re!