ÉDESANYÁM KILENCVEN HATODIK SZÜLETÉSNAPJÁRA

Október hatodika számomra kettős megemlékezés: Édesanyám ezen a napon  született, 96 évvel ezelőtt, és ugyanezen a napon emlékezünk az aradi vértanúkra is.

Szép kor a 96 esztendő. Sok-sok nehéz éveket élt át, elvesztette férjét, egyedül nevelte a három gyermekét.

Édesapám a háborút követően a határ magyarországi oldalán ragadt, így Édesanyám lett a kenyérkereső. Vissza kellett térnie a leánykori állásába, a vukovári Bata/Borovó cipőgyárba.  Segítséget kaptunk apai nagynénénktől, aki nevelt bennünket  Magyarkanizsán.

Bizony több mint harminc éven keresztül hajnali négykor kelt. Naponta gyalogszerrel  kellett mennie az erdődi vasútállomásra, esőben sárban, hóban a téli hidegben, hogy megkeresse a betevő falatot. A munkából hazaérkezés után kötés, fonás, pulóver készítés egészítette ki a keresetet. Édesanyám nem ment férjhez, hogy a gyermekeinek ne idegen   adja a karéj  kenyeret.

Ezek az édesanyák feláldozták a fiatalságukat a gyerekeikért. Büszke vagyok Anyura, sokoldalúsága miatt. Az egész otthonunkat az Ő horgolt csipkéi díszítik. Mindenhol látom a keze munkáját.

Ragyog hófehéren, ezáltal úgy érzem, Ő velem van. Mikor utoljára odahaza voltam egy csipkegallért kaptam tőle ajándékba. Akkor a 90. születésnapját ünnepeltük, összejött a család a világ minden tájáról.

Főzni is nagyon jól tudott, a lecsós csirke íze a számban van, összecsorog a nyálam ha rá gondolok.

Szépítette a háza környékét, a virágokat, a veteményes kertjét, és pipijei is voltak. Még 92 éves korában is aktív volt, de egy szerencsétlen elesés megváltoztatta az életét.

Már két éve ágyba fekvő gyengélkedő. A gondolkodása is lelassult,  mindenre azt mondja nem emlékszem rá. A hangja kedves, nekem örömet szerez, és annak örülök, hogy él.

Ma hívtam telefonon, és köszöntöttem a születésnapján. Örült nagyon, de nem is tudta, hogy születésnapja van.  Öröm volt hallani a gyengélkedő hangját, aki él, de már nem tudja, hogy a világon van. 

Isten éltesse Édesanyámat, és az Úr legyen kegyes hozzá.

Elgondolkodtam, hogy az élet milyen messzire sodort bennünket. Így van ez, amikor hazát cserélünk, és távol kerülünk a legkedvesebb, szeretett hozzánk tartozóinktól. Még fiatal az ember, ki sem terjed a figyelme, de amikor korosodik, akkor érzi a hiányát az otthoni családnak.

Szívemben Édesanyámmal voltam, de testileg Kanadában.

Vinczer Katalin.