Igen sok, fejlett civilizáció létezett már a mi civilizációnk előtt. Önhittség lenne azt gondolni, mi vagyunk a fejlettek, a jók, a tökéletesek.

                Lineáris

                Lorenz  Zacharias Konrad  ( 1903.- 1989. ) az ún. klasszikus összehasonlító magatartáskutatás egyik általánosan elismert úttörője, akit a modern mai korunkbeli, ízlés szerinti etológia egyik megalapítójának és kimagasló képviselőjének is szoktak nevezni,írja, hogy a tudományoknak vissza kell hozniuk a szép és a jó fogalmát a tudományos nyelvezetbe.

                Legtöbbször külön tételsor gyanánt jelentkezik, a tudományos állításban, mint viszonyt kifejező  megfogalmazás az  igazság, a dogma, a jog, a művészet, stb.területén. Mert túl kell látni az általunk érzékelhető valóságon – mert különben elveszíthetjük azokat. ( Bedő Zoltán ) Az a lelki jelenség, melyben a környező világ  és az önmagunkhoz való  harmónikus viszony tükröződik, vagy akár a szépség, mint esztétikai kategória, vagy a kívánalomnak, illetve rendeltetésnek, és  egyben hivatásnak megfelelő jó, -  mint érzelem, -  általában nem lehetnek a tudományok tárgyai. Pedig  a biológiának az éltműködéssel foglalkozó ága az élettan is tudja, igaza volt a festőnek, költőnek és ókori filozófusok mindenikének:  a „fekete” epe ( melankholé, azaz búskomorság, mániás depressziós elmebajból fakadó tartós lehangoltság, leverség és nyomott hangulat ) nem humbug, a piros pozsgás, szangvinikus, azaz érzelmeiben gyorsan ingadozó, hirtelen fellobbanó, de hamar le is csillapodó ( vérbő ) alkat is valós  ( sanguis, vér ), a félelem és öröm egyaránt adrenalint a mellékvesekéregtől kiválasztott, szintetikusan is előállított hormont mobilizál, létezik piknikus ( zömök, nagyfejű, viszonylag rövid végtagú, hízásra hajlamos testalkat, vagy derűs, kiegyensúlyozott, az életet könnyebbik oldaláról felfogó ) depressziós, ciklotímiás alkat! Az emlékek   érzékek, érzelmek nem másodlagosak, zavarosak – ezt még a filozófia is gyakran „gyanúsnak” ítélte, homályosnak, valamiért az érzelmek gyanúsak, nemúgy, mit a „tiszta ész”.

                  Újfent, - ma már, -  a pszihológia fejlődésével, belekeverjük az érzelmeket a tudományba. Sőt, azt is tudjuk: a „tiszta ész”, a „hűvös logika” mögött, ajaj, igenis izzó, nem racionális érzelmek és motivumok bújhatnak meg! Arisztotelész szerint, még a legtisztább logikai modalitás és viszonyok ( reláció, azaz kapcsolat, összefüggés, vonatkozás, útvonal ) generálnak szenvedélyeket, avagy e szenvedélyek belopóznak a „tiszta, hideg, objektív” ( tehát érzelemmentes ) ítéletekbe. Az érzelem egyik lényege a viszony. Viszonyban lenni, minőségek kapcsolatát is jelenti. Például elektronegativitás, a kémiai affinitás, matematikai arányok, egy helyzet érzelmi értékelése és biokémiai arányok / proporciók, affinitások, rezonanciák és szimpátiák ( megváltozása ) testi reakciók, ( önismeret, önbecsülés, önbizalom, emberi viszonyok, honoráció, inspiráció,  motiváció, társadalmi és kozmikus arányok) kapcsolatok, egymásra való hatások.

             Csak a fenntartandók fenntartásával fogadjuk el, a közvetett úton hozzánk érkező a idegen szavakat, a zsargont, illetve a szakzsargont, amely egyes társadalmi csoportok sajátos beszédmódja,  Tegyük hozzá, az „alkalom szűli a zsargont.” Amit pedig a zsargonról tudnunk kell, hogy a tudományosság és  hozzáértés látszatát keltik, félreérthető bank és pénzügyiszféra eszköze, becsempészik a magyar nyelvbe az angolt. Gátat  kell vetni az előkelősködő nemzetközieskedésnek.

              Igen sok, fejlett civilizáció létezett már a mi civilizációnk előtt. Önhittség lenne azt gondolni, mi vagyunk a fejlettek, a jók, a tökéletesek. A viszonyt Arisztotelész helyzetként fogalmazta meg  ( az érzelmek és szenvedélyek szituativak). A másik lényegi elem, ami az érzelemmel kapcsolatos, az a hangoltság, az affinitás, ha ez tartós, akkor hangulat, temperamentum van. A megismerést ma már csak a tudományokal asszociáljuk, pedig ez az érzékekkel, sőt, élményekkel, így érzelmekkel is  összefügg. Hadd  idézzek Márfai Molnár László: Túl a szubjektumon, avagy a transzcendentált téritő című munkájából:

               „A modernség törvénye a kauzalitás, melynek formája lineáris: folytonos előrehaladás egymást metsző tengelyek mentén. A legfőbb érték itt az újítás: az erdet, a minta ex nihilo teremtése. ( Creatio ex nihilo – Semmiből való teremtés) A régiség értékrendjével szemben a modernség rendje heterogén, hiszen alapja racionális és individuális. A racionalitás pedig elemző jellegű aktivitás, ezért az ilyen alapú képződmények rendje analitikus, dinamikája pedig centrifugális irányú lesz, melynek következménye az alakzatok állandó osztása, az említett specializálódás, amellyel együtt jár a racionális alapú világ széttartó irányú mozgása.

               A modernség beszédjének legfontosabb alakzata a metomímia, az ok-következmény elvén szrveződő szókép, mely a világot is ennek nyomán képezi le, tünteti fel egyedül lehetséges valóságként.” A lineáris programozás alkalmazásával adott számú tényező megszabott számú elosztása a legkedvezőbben oldható meg, hiszen minden igazság, ami később objektiváltak, eredetileg szubjektivként, egy szubjektum által  képviselt, és csak általa létező igazságként kezdődött.

                Pásztori Tibor Endre