„Légy hálás annak, aki megszabadít tévedéseidtől, és ne haragudj, mint akit kellemes álomból ébresztenek fel.”(Galileo Galilei)

(In)tolerancia a románoknál:                        A képzeletbeli zsidó

          „Légy hálás annak, aki megszabadít tévedéseidtől, és ne haragudj, mint akit kellemes álomból ébresztenek fel.”(Galileo Galilei)

Karakterisztikus Camus Caligulája. Mert nem véletlen a hatalom tanulságokat kínáló kritikája, a zsarnokságkritika, amiként eljutunk a hatalom erkölcsétől az erkölcs hatalmáig. Ez az ismeretelméleti definíció lebegett előttem a Jeruzsálemi Héber Egyetem mellett működő Antiszemitizmust Kutató Nemzetközi Központ támogatásával Andrei Oişteanu által írt, A képzeletbeli zsidó című mű tanulmányozásakor.

A nemrég megjelent imagológiai tanulmány a román és a kelet-közép-európai zsidó kérdéssel foglalkozik. A vitathatatlan vagy éppen vitatható antiszemitizmus kérdése tárgyalásakor mi a kutatónak és a könyv fordítójának, Hadházi Zsuzsának mondunk köszönetet. Újszerű témákat dolgoz fel, kombinálja a széles körű képzettséget az intuícióval, a tudományos szigort az esztétikai követelményekkel.

             Ugyan az igazság csak akkor létezik, ha kiderül. Tökéletesen így van ez, amikor a zsidó ábrázolást a hagyományos román kultúrában, mint sajátos témakört fizikai, szakmai, szellemi és erkölcsi képet, mitikus, mágikus és vallási portréba helyezik. Elsősorban a rituális és mágikus praktikák, valamint a mitikus-vallási gondolkodásmód tanulmányozásának köszönhetően sikerült rehabilitálnia a dilettantizmus inváziójától súlyosan megfertőzött tudományos szempontot. Néprajzi, etnológiai és ikonográfiai utalásokból kívánja a zsidó valóságos és a képzeletbeli képét felmérni. Összehasonlító megközelítés négy irányból: időbeni, térbeli, etnikai és kulturális vonatkozásban történik.

          „Csak a kígyó képes a bőrét vértelen levedleni. Ehhez hasonlatosan az ember nem tud korábbi meggyőződésével szakítani.” (Ancsel Éva) Találó a tudósítás a gonosz banalitásról című írásában Hannah Arendt ezt írja: ,,Nem túlzás azt mondani, hogy a II. világháború előtt Románia volt a világ legantiszemitább országa", melyre Oişteanu így válaszol: azt hiszem, hogy a híres írónő kijelentése túlzott, fogadjuk el, hogy vannak bizonyos enyhítő körülmények. Paul Johnson A Zsidók történtében így nyilatkozik: az osztrákok rosszabbak voltak, mint a németek, és hogy a románok sem voltak jobbak, mint az osztrákok, sőt, bizonyos szempontból rosszabbak voltak náluk. E kijelentések szerint a románok az első helyet foglalták el az antiszemita népek sorában, közvetlenül utánuk az osztrákok következtek, és aztán a németek.

           Ilyen esetben a diagnózis annál tévesebb, minél rövidebb és határozottabb. Kezdetleges vázlatok, mentális közhelyek a képzeletbeli zsidó,,robotképe" mellett létrehozzuk az elvont, a képzeletbeli román arcképét. Egyébként, ne tégy föl olyan kérdést, amire a megkérdezett csak hazugsággal tud válaszolni, mert bűnrészes leszel a bűnben.

           Mitterand Francois az igazság és hamisság kérdéseben így vélekedik: „Az igaz ügynek nincs rá szüksége, hogy igazságtalanság árán győzzön.”

          Pásztori Tibor Endre