Nagy Ervin  Uniós bürökrácia a szirének fogságában c. írását olvasva a következők jutottak az eszembe. Nagy Ervinnek nagyon igaza van: cselekedni kell,  talán ez az utolsó pillanat!  Azt hiszem, hogy  nagyon komplikált a migráció ügye, lehet, hogy az egész kérdést nem jól értelmezem. Először is ott van a már a Római   Szerződésben kodifikált négy alapérték, közösségi alapjog között a személyek szabad áramlása – csak így egyszerűen. Nemcsak a bürökrácia, hanem az egyes politikusok is megakadnak itt, hiszen ha már valahogy benn van a migráns az EU munkapiacán, ahol ugye az 1970-es, 80-as évekbeli hasonszőrű sors- és sokszor honfitársai gyökeret vertek, akkor ők, a déli határainkon dörömbölők miért ne próbálnák meg ugyanazt? A politikusok egy része pedig a korábbi precedens okán is inkább kussol. A másik komplikáció ideológiai természetű, mint erre a magyar elemzők többször rámutattak. Mármint a „falig érő liberalizmus” álhumanizmusára. Nemigen esett azonban szó eddig a migráció „ikertestvéréről”, a társadalmi mobilitásról. S. Huntington a Civilizációk összecsapásában a makro-szintű, statisztikákkal alátámasztott problémahalmazt vázolta. A belpolitikában pedig – legalábbis nálunk – a politikai haszonszerzés jegyében próbálják összemosni a társadalmi felemelkedés és  a modern népvándorlás által érintetteket. Az uniós jog nyelvezetében, az idevágó kifejezésekben is - mint a „harmadik ország/állam” -  jól látszik, hogy valóban inkább elhárítani, távoltartani kívánják a problémákat, semmint megoldani. Ez szerintem nemcsak a multik érdeke, hanem egy, a jóléti állam polgárai által megélt életforma következménye, ahol szemetesnek és lassan sofőrnek menni is rangon aluli. A fokozatok skálája pedig szakterületek és szakmák tekintetében is tagolt és komplikált, s a vezetői és beosztotti skála úgyszintén.

Tudom, hogy csak bonyultabbá teszem az ügyet, hogy ezeket különböző kategóriákat is ide veszem, de ez csak még jobban megerősíti, hogy éppen ideje végiggondolni mindezt, hogy cselekedni lehessen, s helyesen!  Nem csak a mi jövőnkről, hanem az utánunk jövő nemzedék, a gyerekeink, unokáink jövőjéről van szó, nagy a tét! 

                                                                                                                    K. Patakfalvy