Úgy gondolom, szereti őket az Isten, mindegyik tanult, értékes felnőttekké válhatott.

Van közöttük híres teniszedző, első könyves írónő, két diplomás köztisztviselő, egészségügyi szakdolgozó, és szakasszisztensek, akik családos anyukaként folyamatosan képezik magukat, ketten fotósnak ( kedvezően hatott rájuk a fotóművész dinasztia ), vagy más egyébnek.

Fiatalok szépek, vidámak és boldogok. Élik dolgos hétköznapjaikat Isten tenyerén mosolyogva. Igen, szó szerint, mert megadta az Úr, hogy klasszikus családban nevelhetik gyermekeiket, kétszülős-mintával, igazi társsal, akik a férj, feleség szerep mellett társak, barátok tudtak lenni és maradni. A családba került férjek, illetve a feleség szülei rendkívüli emberek, olyan szülői mintát adtak át a gyermekeiknek, hogy felnőve, maguk is boldog családban élhetnek.

Egyiküknél három gyerek van, hármójuknál kettő-kettő, kettőjüknél egy-egy, de egyikük hamarosan átsorol a kétcsaládosokhoz, már útban a kis jövevény. Mint látjuk őnáluk ma is Isten ajándéka a gyerekáldás.

Mind a két húgom boldog nagymama, egyik főiskolás, másik a napokban várja felsőfokú felvételijét francia szakra, van gimnazista, valamint több általános iskolás és óvodás unoka, akikkel büszkélkednek. Mindegyik valamiben kiválik a többiektől. Egyesek sportolnak, mások művészien rajzolnak, festenek, vagy hegedülnek. A kicsik, az óvodások keresik a képességeiket, miben lesznek ők a jók között a legjobbak.

Férjem egyetlen gyerekként nevelkedett, arról az oldalról nincs közeli rokoni kapcsolatunk.

Így a felsorolt szeretetteink a mi családunk, hiszen hozzájuk tartozunk és büszkék vagyunk rájuk!

Boris fotó