Egy kitalált történet....

Napok óta kering a fejemben a gondolat. Nincs valóság tartalma és azt kívánom ne is legyen!

Tercsi néni túl a hetvenen még nagyon fürge volt, versenyre kelhetett volna szomszédaival. Vasárnap korán kelt, ünneplőbe öltözött, kezébe vette ima könyvét és rózsafűzérét, és szaporázta lépteit, hogy időbe oda érjen a szentmisére. Az atya itt nőtt fel a város szélén, szinte mindenkit ismert gyermekkora óta, nagyon jó kapcsolata volt híveivel. A mise után Tercsi néni sietett, mert vendégeket várt. Keresztlányát és családját. Régen találkoztak, mert nagyon messze laknak. Tercsi levágta a kakasát, amit különleges vendégnek tartogatott. Az aprólékból leves lesz, a többiből pörkölt, tervezgette. Aztán még vasárnap bedagasztott, hogy a mise után finom, foszlós kalácsot süssön. A tésztát leengedte kelni a kútba, a kakashús mellé, épp úgy, ahogyan édesanyjától tanulta.
Nagyon sietett haza, és gyorsan nekiáll sütni- főzni.A leves a fazékban gyöngyözött, a pörkölt a lábosban rotyogott, a cérna metélt és a nokedli már készen várta a vendégeket. A kalács a szobában letakarva várta, hogy végre a vendégek elé tegyék.
Aztán, mikor már teríteni akart Tercsi, goromba lábak rúgták be az ajtót. Nem szóltak semmit, ütöttek, rúgtak, tomboltak. A konyha pillanatok alatt csatatérré változott. Tercsi az ütések, rúgások után már az életéért küzdött, már nem a vendégek jártak az eszében, csak az, hogy most itt lesz mindennek vége. Aztán elájult. A kereszt lányáék találtak rá, ők hívták a mentőt és a rendőrséget. Tercsi hamar kórházba került, ez mentette meg az életét. A hirtelen támadt felfordulásban megjelent a plébános úr is, és megdöbbentette a Tercsivel történtek. De döbbenete még nagyobb lett, mikor haza felé súlyos bakancsok koppanása kísérte lépteit. Hiába gyorsított, utolérték, és ütni kezdték. Ki kézzel, ki husánggal verte a plébános urat, de volt aki a földön fekvő embert rúgta.
Az ember azt hinné ennyi erőszak nem létezik, de mégis megtörtént. Az egyik ablakból vették észre a támadást, onnan hívták a rendőröket és a mentőt. A rendőrök négy fiatalt vettek őrizetbe. A nyomozás megállapította, hogy ők támadták meg a szegény, védtelen asszonyt is.A plébános úr a gyors orvosi segítség ellenére nem élte túl a támadást. A falu gyászolt, az emberek kétségbe estek. A gyanúsítottakat hamar elengedték, és továbbra is a tragédia közelében éltek.
A plébános úr temetésére sokan gyűltek össze, paptársai, rokonai, ismerősei, és a hívei. A tragédia hatására szinte lebénult emberek egyszerre arra eszméltek, hogy repül valami, majd csattan az egyik sírkövön, és már lobbant is a molotov koktél. A riadt emberek fejvesztve menekültek a temetésről. A rendőrség még négy fiatalt vett őrizetbe.
A nyomozás befejeztével a bíróság előtt kellett felelni a fiataloknak cselekedeteiről. A helyi újság csupa ártatlan, jó gyerekeknek állította be őket, akiket a politikai harc akar lehetetlenné tenni. A bírósági tárgyalás rövidre sikeredett, a bíró felmentett minden vádlottat. A fiatalok hőzöngve és szabadon távoztak. Sikerüket egy menő kocsmában ünnepelték, ahol alaposan felöntöttek a garatra. Aztán útnak indultak a temetőbe. De nem jutottak sokáig, a temető előtti kanyarban egy részeg sofőr mindannyiukat halálra gázolta. Hajnalban a kenyeres autó vette észre a tragédiát. A város széliek szótlanul közeledtek a tragédia színhelyére virágokkal, mécsesekkel. A szülőket gyengéden közrefogták, majd először halkan, majd egyre hangosabban szólt az ima a fiatalokért. A szülők fájdalma leírhatatlan volt, de a keresztény közösség nem hagyta őket magukra.
Ha valakit nagyon szeretünk, és elveszítjük, a tragédia hatalmas súllyal nehezedik ránk. De bárki, aki az életünk része nem csak örömünknek, fájdalmunknak is részese lesz. A gyász, a szeretett gyermek, testvér, szülő elvesztése hatalmas sebet ejt mindenkinek a lelkén, de ez a seb gyógyítható szeretettel, törődéssel, empátiával. Aki ezzel nem rendelkezik, semmije sincs, szegényebb a koldusnál is! Mi is a hit? Mi keresztények nem azzal foglalkozunk, hogy mi az "igazság", létezett-e Jézus, mit hiszünk el vakon. A mi vallásunk a lelkünk tápláléka, olyan csoda, amely a földi életből átvezet Isten birodalmába. Lehet, hogy erre nincs kézzel fogható, szkeptikusok által vitatott bizonyíték, de a hit nem ezekre épül. Le kell bontani a falat a lelkünk körül, és rögtön érezzük azt, ami számunkra a legfontosabb lehet. Sajnálom azokat, akik a "bizonyítékokat" keresik, mert számukra nem nyílnak meg a kapuk.....