2015.05.31. 22:47, Bejegyezte: Admin
Konfirmáció Nagykanizsán!
Nagy izgalommal készültünk a konfirmációra, mely gyülekezetünk életében meghatározó esemény volt. Ez év pünkösdjén tizenegy fiatal és tizenkét felnőtt tett bizonyságot Istenbe vetett hitéről. Huszonhárom ember, akik között négyen hetven év körüliek. Lágyan és szelíden, a Lélek által sugallt finomsággal szólalt meg az ének a „Csillagfény” gyülekezeti kórus szolgálatán keresztül őket köszöntve. Isten támaszt adó, bátorító üzenete szólt a szószékről. Az első tanítványokhoz hasonlóan mi is megérezhettük a mennyei erőt, Isten Szentlelkét. Ma itt, Nagykanizsán felismertük Őt, világosságot gyújtott a szívünkben, és mi is átélhettük a pünkösdi csodát. Ez a felemelő esemény azt bizonyítja, hogy Isten ma is munkálkodik, nem lankad, hanem vezet bennünket.
Lelkipásztorként hálás vagyok azért, hogy Isten használni tudott abban, hogy akik között végezhetem a szolgálatot, erősödnek a hitükben, egyre nagyobb az elköteleződésük. Isten ügyén szívvel-lélekkel munkálkodnak.
11 ifjú és 12 felnőtt konfirmáló dr. Nemes Pál főgondnok, Gubricza Balázs gondnok és Hella Ferenc lelkipásztor
Erről az útról olyan szépen szól az alábbi néhány sor, amit Gál Erzsébet presbiterünk mondott el egyik közösségi alkalmon a napokban: „Rendszeresen kezdtem bibliát olvasni, az esti kötött imáimon kívül, lassan megszoktam, hogy megbeszéljem gondjaimat, bajaimat Vele. Erre is istentiszteleten kaptam rá, éreztem meg az ízét, mikor az Úri imádság előtt elcsendesedésre hívott lelkészünk. Először nem is tudtam, mit kezdjek ezzel a pár pillanattal. Majd egyre kevesebb lett az időm, és otthon este folytattam a megkezdett diskurzust. … Nem volt türelmetlen, nem erőszakoskodott. Halkan kopogtatott a szívem ajtaján, s szelíden várt, hogy ajtót nyissak Neki. A kilincs belül volt, nekem kellett az ajtót kitárnom. Belépett, és megújította az életemet. Mondhatom, viharos időszak volt. Felébresztett »Csipkerózsika-álmomból«, s a külső béke helyébe belső békét hozott. Már tudtam, hogy jó helyen járok: otthon vagyok Nála.”
Jó volt látni a most konfirmált csoport tagjait is, ahogy hétről hétre jöttek, közeledtek. Volt, aki csak a szomszéd utcából, és voltak nem is kevesen, akik a felkészítő alkalomért, az istentiszteletért 60-70 km-t is megtettek. Hiszem, hogy elköteleződésük tiszta és szívből jövő volt. Kérem Istent, hogy adjon nekik erőt, hogy soha ne lankadjon a lelkesedés, az odaszánás.
Az elmúlt időszakban is abban erősített meg Isten, hogy az emberek nagyon várják, hogy megszólítsuk őket, és mindent meg kell tennünk azért, hogy át tudjuk adni Isten üzenetét a mai embernek a mai ember nyelvén. Várják, hogy egyházunk végre kimozduljon a hívogató egyház szerepéből és felkereső egyházzá váljon. Az emberek keresik az igazi kapaszkodókat, azokat az értékeket, amelyeket hitem szerint mi igyekszünk felmutatni számukra.
Azok számára, akik már megfordultak gyülekezetünkben, akik ismernek bennünket, nagykanizsai reformátusokat, azok értik és érzik, hogy jó itt lenni, jó ehhez a közösséghez tartozni; mert igazi szeretetközösséget alakított ki közöttünk Isten Szentlelke. Szolgálatunkat az értékteremtés és értékmegőrzés jellemzi. Ezt a szemléletet igyekeztünk átadni mindazoknak, akik eljöttek, eljönnek közénk, és megtapasztalták, megtapasztalják azt az erőt, amit Isten jelenléte ad, azt a szabadságot és biztonságot, amelyet Ő biztosít számunkra.
Hella Ferenc
lelkipásztor
Forrás:
http://nagykanizsa.reformatus.hu/
Gizike nincsen evvel semmi baj.Egy az Isten.Hella Ferenc tiszteletes úr is megjelent Homokkomáromban.Az atya hangosan köszöntötte is és mondta,hogy : " íme egy református lelkész,a barátom ! " A kettős parancsba ők is bele tartoznak.