A Schulz-i értékek Európája…

Már-már azt hiheti az ember, hogy az eddig leélt évtizedek alatt végig hülye, intoleráns, rasszista, bevándorlás ellenes és antiszemita volt. És ma végre kinyitja a szemünket az EU zseniális és saját maguk számára valódi értékeket hordozó liberális…. – kimondom – söpredéke.
Egészen elítélendő módon, 57 évig nem akartam saját nememmel házasodni, nem akartam - én ostoba - részt venni az Andrássy úti beteges hajlamúak felvonulásán, és Uram bocsá’ a gyerekeimet fiúnak neveltem, ahelyett, hogy megkérdeztem volna, mi akar lenni… azaz, ezt megkérdeztem, de a felnőttkori foglalkozásukat illetően… mea culpa… a nemükre vonatkozólag bizony elfelejtettem megkérdezni. Pedig, ha a rendszerváltáskor hallgatok a bölcs SZDSZ-es világpolgárokra… - na de most már mindegy. Elkótyavetyéltem 57 évet. Ráadásul még keresztény templomba járok, amin el kell gondolkodnom, mert hiszen a kereszténység nem más, mint mákony… amit a nagyon okos és megcáfolhatatlan USA egy új fegyverrel, egy iszlámnak nevezett gyilkos hordával igyekszik kiirtatni. No, meg úgy, hogy betiltja, megtiltja, ellenzi… a más vallásúakra való tekintettel. Igen, Schulztól, a túlképzett – nyólcosztályos, alkoholista – házelnöktől megtudtam, hogy hogyan kellett volna élnem és mit kell ma gondolnom, tennem, európai polgárként. Merthogy magyar állampolgár vagyok, a hazámat szeretem és kiállok a magyar nemzet érdekei, a keresztény kultúra mellet… - ez sérti az Unió európai értékeit, a közösnek mondott sátáni nihilt. Másképpen kell ezt egy mai, európai értelmiséginek csinálni…

Abban is tévesen gondolkodom, hogy hazám mindenekfelett áll, hogy a művelt európai hatalmak által más államoknak juttatott magyar területeken élő honfitársaimat szeretem, s mindent megteszek azért, hogy ők, ott saját magyar szülőföldjükön jól érezzék magukat… micsoda meggondolatlanság ez tőlem. Szinte már szégyellem magam az unió becses liberális szellemisége előtt, amelyet ez az imént említett nagyszerű magasan kvalifikált ember képvisel…

Hogy a halálbüntetést visszatartó erőnek gondoltam eddig? Merőben hülye vagyok. Hiszen nincs visszatartó ereje. Példaként, csak annyit, hogy ha a brüsszeli, magyarnak mondott hazaárulók egyikét-másikát a megérdemelt büntetéssel sújtanánk –, hát lenne helyette száz, amelyik ugyanazt tenné. (Ilyenekből egész történelmünk alatt volt épp elég. Akkor érezték jól magukat, ha árthattak a nemzetnek, a jövőnek, a megmaradásnak…) De mit is beszélek megint… hiszen helyesen teszik, mert ez a közös európai értékrend - Schulz és gyengeelméjű zöld, liberális és szocialista társai szerint... Minden más botor heccelődés, minden más értéknek nevezett valami csak csökevény, és aki megemlíti azokat, nem tesz mást, mint provokálja a békét és nyugalmat hirdető Schulz-féle zseniket.

A halálbüntetés tiltását ma már a tízparancsolattal indokolja a lelke - ha van - mélyéig keresztényellenes Európai vezető, akinek szellemi és fizika ősei százmilliók életéért felelősek. Csak azt nem értik meg ezek a nagy "humanisták", hogy nem az ember életének a kioltása a cél a halálbüntetéssel, hanem a társadalom védelme azoktól, akik a legalapvetőbb emberi jogokat tapossák sárba… akik gyermeket kínoznak és ölnek meg szerelmi bódulatukban, vagy magatehetetlen öregeket vernek agyon ötven forintért… és akik saját hazájukat árulják el idegen hatalmaknak, jó fizetés fejében…

Persze ebbe is maradian, Európa-ellenesen gondolkodom, de ami megcsontosodott az emberben, azt nehéz megváltoztatni. Bennem pedig – míly gyalázat, de – megcsontosodott a gyermeki lélek védelme, az öregek és elesettek iránti szeretet, a bűn elítélésének és a büntetés alkalmazásának igénye, a keresztény hitem iránti feltétlen hűség, a magyar és a bajor kultúra szeretete... Tudom, Schulz nem ezt tanulta nyolc évig, amíg iskolába járt…

Szólnom kell legnagyobb bűnömről is: Nem szeretem a bevándorlókat. Nem szeretem azokat, akik a jobb megélhetésért otthagyják hazájukat, s idejönnek a magyar államtól várva el tartásukat… eltartásukat. Tőlem és mindenkitől, aki itt dogozik és adózik. Más az, ha valakit veszély fenyeget saját hazájában... ám ilyenkor is eszembe jut a sok ezer keresztény, akik fejüket vesztették azért, mert nem tagadták meg hitüket. Igen, lefejezték őket ott, ahol éltek, dolgoztak. '56-osokkal példálózni pedig e kérdésben igen aljas dolog. Minthogy az is beteges, ha a Magyarországról Nyugatra dolgozni menőkkel hasonlítja össze az afrikai megélhetési menekülteket bárki. Az Unióban szabad a munkavállalás. ezt is szerződés biztosítja... Az afrikai menekültek pedig aligha fognak beilleszkedni az európai kultúrába, s nem tudnak eleget tenni a legalapvetőbb elvárásoknak sem. Nem idevalók!

Ám Schulz nem azon rimánkodik, hogy vajon mi lesz Európával, ha úgy osztják le a menekülteket a tagországok között, mint a snapszer lapokat… Mi lesz, ha bombák robbannak, ha a brüsszeli üvegpalotából kivonszolják őt is a placcra és lefejezik… Mi lesz, ha Európa szerte a sok iszlamista sejt egyszer csak kardot ránt és öldökölni kezd? Nem, nem ez a fő kérdés Schulz és „liberálisszocialista”, zöld söpredéke számára, hanem az, hogy 57 évet épp olyan hülyén éltem le – szerinte -, mint sok tízmillió európai embertársam, hiszen nem tudom elfogadni azokat az európai liberális és szocialista elveket, amelyek a keresztény kultúrát épp úgy kiirtani szándékoznak, mint az Iszlám Állam terroristái a sumér, szkíta emlékeket. Mert ez a két alakultat, Schulz söpredéke meg az Iszlám Állam egyazon csecsen „fejlettek szokott pimasszá”. Ugyanazon elvek alapján semmisítenek meg értékeket, értékrendeket, érzelmeket és emberiességet, miközben a saját elvakult és elmebeteg, olykor gonosz eszméiket ráerőltetik bárkire, aki az útjukba áll. Schulz és társai Európa keresztény értékeit fejezik le nap mint nap, az ISIS pedig a keresztény emberekkel teszi ugyanezt. Az unió szellemi és lelki lefejezésben éli ki aberrált és sátáni voltát. Ma Magyarország és a keresztény magyar nemzet áll az útjukban, és azon Magyarországról delegált képviselők útjában, akik a magyar miniszterelnök, a magyar nemzet és a magyar kormány ellen ocsmány és hazaáruló módon, üres vádaskodással beszéltek, illetve akik nem kértek szót nemzetközi elismertségük alapján magyarként, a "hallgatás falának" egykori lebontójaként - Orbán Viktor mellett! Mert hazát árulni nem csak szóval, de hallgatással is lehet.

Büszke vagyok a magyar miniszterelnökre…

...mert amit az unió embertelen, liberális, mérhetetlenül hazug és aljas parlamentjében kapott, az nem volt kevés. Mégis megtartotta azt a méltóságot, hitet és önfegyelmet, amely az európai közös értékrend alapja lehetne. Ezért újra mondom: nem lehetőség, kötelesség kiállni Orbán Viktor és a nemzet megmaradása mellett. Nincs más út! Túl kell élni Schulz és bandája velejéig romlott és hazug pünkösdi királyságát… hisz volt már efféle a történelem folyamán, de már nem is emlékszünk rá. Mi azonban itt vagyunk… mert mindig volt egy-egy koronázott vagy koronázatlan magyar és keresztény vezető, aki megmentette azt, ami már elveszettnek tűnt. S mindig későn, de még időben fordultunk Istenhez segítségért. S hittel mindig bízhatunk Szent István utolsó néhány szavában: „A magyar nép az én népem, és az én népem nem vész el a történelem viharaiban”… Nem érdemes tehát sokat foglalkoznunk a "nagy európai gondolkodóval", a liberális percemberkével, a nyócosztályos, szánalmas alkoholistával: Schulz-al és söpredékével. Mi garantáltan maradunk!

Stoffán György