Mindenhol maradt pár osztály, ahol nem adták el a lelküket, megmaradtak annak, amik voltak, beteg - centrikus gyógyítóknak, szemben az elamerikázódott kiszolgálókkal.

A mi korunkból már nem sok ismerőssel találkozik az ember, ha végig járja az osztályokat, szakrendelőket, mert ez a korosztály régen nyugdíjas, vagy az angyalok szolgálatába álltak, mennyei segítőnek…

A szakrendelők ajtajánál kint áll a régi tábla: "egészségügyi dolgozókat – nyugdíjasokat is - soron kívül...." fogadnak. Hogy hányan élünk vele nem tudom, de azt igen, hogy volt idő, amikor hiába jeleztük a kartonozóban, nem foglalkoztak vele. Jó magam egy - két kivételtől eltekintve nem éltem vele. A számomra legfontosabb szakrendelésen, ez mindig természetes volt és ma is az. Megvallom az egyetlen hely, ahova mindenkor szívesen megyek, mert soha nem csalódtam bennük, kedvesek, segítőkészek.

No, de nézzük a mai napomat.

Reggel beutalók garmadával elindultam a kórházba. Első utam a laborba vezetett. Hosszú sorban álltunk a bejelentkezésre. Természetesen kivártam a soromat. Első meglepetésem a fogadó ablaknál ért. Megkaptam a papírom, felcímkézve a következő szavak kíséretében. „Ha kijön valaki, tessék bemenni, egészségügyi dolgozók soron kívül bemehetnek.” Nem értettem, honnan tudják, hiszen a hölgy olyan fiatal, szolgálatom idején nem találkozhattuk. –Talán a gépben lehet… Kezemben a kérő lappal az ajtó felé indultam, amint rápillantottam, láttam a jobb sarokban megjegyzés „eü. dolgozó” Pár perc múlva csuklóm fölött leragasztva, mehettem tovább az utamra. Következett a radiológia. Jún. 2.-ra nyaki UH beutalómmal a betegfogadóban jelentkeztem, közöltem, hogy egy hasi UH vizsgálatra időpontot kérek, ámbár lenne egy kérdésem, a nyakival egy időben nem lehetne - e megejteni. Ajánlották beszéljem majd meg a vizsgáló orvossal, közöljem vele, hogy egészségügyi dolgozó voltam. Ekkor alig pár ajtóval arrébb megálltam a fent említett „kedvenc” szakrendelés előtt, ahol időpontkérésre kellett volna jelentkeznem... Alig pár perc múlva megjelent a doktor úr, mosolyogva rám köszönt, nem sokkal később már a rendelőben találtam magam. Alapos, lelkiismeretes vizsgálat után, megkaptam a vérlemezkék összetapadás - gátló gyógyszer javaslatát, meghosszabbítását, és dátumot infúziós kúra  megkezdésére. Ebben a rendelőben olyan lelkiismeretesen teljesítik a szolgálatukat az asszisztensek, hogy az embernek olyan érzése támad, mintha haza menne. Megköszönve a szíves fogadást, vizsgálatot és dátumot, elköszönve folytattam utamat  az EKG-ba, ahova szintén évente szívesen megyek, mert ott még – pár hónapig, régi ismerőssel találkozom. Hamar végeztem, pár szóban emlékeztünk a régi szép időkről. A folyóson találkoztam egy magam korú főorvos asszonnyal. Nagy öröm volt Őt újra viszontlátni, bár évtizedek után. Örömmel üdvözöltem, biztos sok dolga lehetett, mert egy rövid viszont köszönésre futotta az idejéből...

Hátra van még szemészet, kedden ott kezdek, minden megbeszélve, a tüdőszűrő, és az UH. Majd minden eredménnyel a birtokomban irány az endokrin szakrendelő, ahol az a doktor rendel, akiről egyszer megírtam, - talán emlékeztek még rá, földi angyalnak neveztem. Két hét múlva pedig elvonulok egy infúziós kúrára, hogy újult erővel folytassam az Úr által kijelölt utamat.

Itthon elgondolkodtam, és megoldottam a rejtélyt. A laborban az igazolvány tartómban láthatta meg az asszisztensnő az egykor kórházi szakszervezeti igazolványomat, ami a TAJ kártyámmal egy oldalon van.

A kórházi dolgozók soron kívüli ellátásának komolyan vételét, betartását a főigazgató, és orvos-igazgató személye garantálja.

Ma megtapasztalhattam ismét! A „MI  KÓRHÁZUNKBAN” jártam. Köszönöm mindenkinek!

Ígérem, a későbbi tapasztalataimról is beszámolok.

 2015. május 28.