FELTÜNÉSI VISZKETEGSÉG, VAGY CSAK SPONTÁN IDIÓTIZMUS

Édes jó Istenem, nem akartam hinni a szememnek, mikor azt olvastam, hogy ma, egy újonnan alakult párt, úgy próbálja magára vonni a figyelmet, hogy robbantani fog.

Szóval, Magyarországon sérül a demokrácia, nincs szólásszabadság, nincs sajtószabadság, nincs semmi?

A Demokratikus Magyarországért Civil Társaság nevű új párt vezetője, Büki Zoltán, aki mindenképpen az Erzsébet hídon akart robbantani, így akarva felhívni magára a figyelmet.

Már megértem hatvan évet, nagyon sok hülyeséget láttam, sőt magam is tettem olyan dolgokat, ami másnál verte a biztosítékot.

Tehát én sem voltam piskóta, nem kellett a szomszédba mennem, ha valakit, vagy valakiket, akár megviccelni, vagy uram bocsánat, kissé bosszantani szerettem volna.

A környezetem ismert annyira, ha elmosolyogtam magam, csak úgy magamban, akkor számíthattak valamilyen meglepetésre, készültek is rá, de felkészülni soha sem tudtak igazán.

De én ezekhez képest, csak egy kispályás vagyok, nagyon bánt, hogy ilyen sekély képzelőerővel áldott meg az Isten.

De most…. Na, de most, ha lehunyom a szemem és elkezdek vizionálni, mert ugye az ember vizuális lény, így látom magam előtt a jövőben megalakult pártokat, akik különböző módon hívják majd fel a figyelmet magukra, mikor bejelentik a megalakulásukat.

El tudom képzelni, lesz olyan, hogy valaki be szeretne vitorlázni a köztudatba és ezért elárasztja Budapest utcáit a Duna vízével.

Természetesen, szélcsend esetén, szélfúvó gépeket alkalmazva majd, hogy meg ne fenekledjenek már az első napon így vitorlázva az utcákon.

De esetleg, alakul majd egy új zöld párt, ők meg kimennek a legelőkre, szarvval a fejükön, esetleg farkat is csatolva magukra és csendes, közös legeléssel, csak néha, néha egy-egy elbődüléssel adják tudtunkra, hogy vannak.

Szóval, mondom, sok mindent eltudok, már képzelni, kezdek újra toppon lenni, ha vizionálásról van szó.

Még az is lehetséges, hogy némelyik pártocska pedig, a fákon ugrálnak, mint a majmok és közben Tarzant utánozva üvöltenek.

Mindenki hunyja le a szemét és képzelje maga elé őket, ahogy Budapest zöldövezeteiben egyik fáról, a másikra hintázzák át magukat, ordítva, makogva.

A liánkérdést igaz, hogy nehezebb lesz megoldani, de a magyar ember találékony, ajjaj, de nagyon.

Kár, hogy nem okosabb dolgokra használják a találékonyságukat egyesek.

De hát, ezek nem egyesek, még csak nem is kettesek, de még a hármasoknak sem mondanám őket.

Ők azok, kik feltűnési viszketegségben szenvednek, nem csak a környezetüket akarják sokkolni, hanem, az egész országot, sőt szeretnének bevonulni a történelembe is.

Az idióták könyvébe talán bekerülhetnek, de, ha még élek, bojkottálni fogom a könyv kiadását.

És mind ezt pedig engedi ez a demokrácia nélküli ország, szégyen, na, de nem?

Sándor Kinga