Sok embernél elkopott az a szó, az, az érzés hogy hazaszeretet

Sokat gondolkodtam azon, hogy írjak-e erről a témáról, mert mostanában annyi a történés, hogy az ember csak kapkodja a fejét.
A hazaszeretet, a mi családunkban, nem csak egy elpufogtatott, éterbe kiáltott szó, hanem valódi, igaz érzelem. 
Kicsi gyermekkoromban szívtam magamba ezt a feltétel nélküli hazaszeretetet, tanulva szüleimtől, nagyszüleimtől.
Aztán tovább adva gyermekeimnek és most a három éves unokámnak, aki meglátva a magyar zászlót, azonnal mondja is: piros, fehér zöld, ez a magyar föld.
Mondhatják sokan, hogy nem vagyunk ezzel egyedül, tudom ezt jól és nem is azért írok, hogy ezt bárkinél kétségbe vonjam, vagy ezzel kérkedjek.

Csak az utóbbi évek, hónapok, napok eseményei íratják velem ezeket a sorokat.
Nagyon elkeserítő, hogy milyen sok emberben nincs, vagy talán nem is volt meg a hazája iránti szeretet.
Vajon miért, tán nem tanították neki, nem volt kitől tanulja?
Ezek a kérdések foglalkoztatnak nap, mint nap, mikor hallom, olvasom és látom, hogy mi megy szeretett hazámban.
Kikezdenek mindenkit, aki nem az ő elvüket vallja, sárba rántják, megtapossák és ha tudnák, még a lelkét is elpusztítanák.
Az európai parlamentben nyíltan támadják hazájukat, már azzal sem törődve, hogy becsomagolják, hanem egyenest mindenki szemébe, kérik ellenünk a retorziókat.

De nekik ez sem elég, gyártják a hazugságaikat, mondják mocskolódó vádjaikat.
Ha nem érnek el valamit politikai úton, akkor kikezdik  magánemberként, nem kímélik a nemzeti érzelmű sportolókat és sujkolják az emberek fejébe napi szinten.
Mindegy, hogy kit támadnak, mit hamisítanak, csak az a lényeg, hogy hallassák a hazug, mocskolódó hangjukat.
Most Hosszú Katinkát találták meg és, ha igazak a hírek, akkor innen Magyarországról indult a suttogó vádaskodás, amiből mára már hangos kiabálás lett.
Mit is várhatunk a politika berkein belül, ha már a sportolóinkat is kikezdik, vádolják, csak tudná az ember, hogy miért.
Büszkének kellene lennünk, hogy nálunk, ebben a kicsi országban, kiváló sportolók, tisztességes, dolgozni tudó Magyar emberek élnek, kik hazájukért, létükért dolgoznak.

Sokan vagyunk, kikben még nem halt ki a hazája iránti büszkeség, szeretet, féltés.
Büszkék arra, hogy magyarok, a nehézségek elől nem menekülnek külföldre, leköpve azt a hazát, amely eddig felnevelte.
Nem árulják úton, útfélen, csak azért, hogy nekik jobb legyen, vagy, hogy egy idegen hatalomtól anyagi elismerést kapjanak.
Hogyan lehet az, hogy nem fogják fel ésszel, hogy majd, ha már kifacsarták, elhasználva értéktelenné váltak, félre fogják dobni őket, mint egy használt lábtörlőt.
Érthetetlen, hogy az örömtől miért nem dobog gyorsabban a szívük, egy-egy magyar siker hallatán.
Szomorú, hogy ők nem éreznek semmit, mikor a zászlórúdon magasra kúszik a magyar zászló és zenei tiszteletadásként megszólal a legszebb zene, a magyar Himnusz.

Az ilyen embereknek nincs hazája, sokuknak ez csak egy ország, ahol élt, él és lehet, hogy valamikor élni is fog, de bárhova is menjen, vesse a sors, ő mindig, mindenhol, idegen marad.

Sándor Kinga

„Kifeszített mellel kiáltom,
Büszke vagyok, büszke magyar.
Itt éltem magyar földön és
Holtamban is ez a föld takar.”
 

/Sándor Kinga/