Idős korra megszűnt a becsület…..

Tegnap a XI. kerületben, az Alléba szerettem volna menni, de egy felháborító esemény miatt mégsem mentem be.

Előttem ment egy nő, kisszék a kezében és egy vödör, melyben becsomagolt rózsák voltak. Majd őt követve, egy nagyon idős néni, szinte derékszögben hajolva.
A nő letette a széket és a vödröt, majd megvárta míg az idős nő is odaér és helyet foglal a széken.
A beszélgetés elejét nem hallottam, csak arra lettem figyelmes, mikor a fiatalabb nő nagy hanggal, arrogánsan beszél a nénihez.

- Aztán legyen meg a pénz, 10 perc múlva jövök a pénzért!

Bizony sokan voltunk az Allé előtt, mindenki felkapta a fejét és őket nézte.
Voltak tizenévesek is közöttünk, fiúk, lányok, akik annyira felháborodtak a nő viselkedésén, hogy utána kiabáltak, ami a csövön kifért.
Mondanom sem kell, nem mentem be az épületbe, hanem kint vártam ennek a nőnek, sőt embernek nem nevezhető egyént.
Közben jöttek a nénihez virágot venni, többek között egy fiatal, úgy a harmincas éveiben járó hölgy is.

Mint később kiderült, a kiabálást hallotta, csak nem értette, mert épp telefonált.
Megkérdezte a nénit...

- Biztosan a nénié lesz a pénz?
- Igen kedvesem, az enyém.

Ezt nem tűrhettem szó nélkül, ezért mondtam a hölgynek, hogy mi történt.
Szegény néni meg esküdözött, hogy az övé lesz és elmondta, hogy a lánya volt az, aki így kiabált vele. Megeredt szegénynek a nyelve.
Elmesélte, hogy ő 92 éves, csontritkulása van és, hogy a lánya egy idegbeteg. (szerintem még bántalmazza is, ha nem keres eleget, mert látszott a néni szemében a félelem)
Máskor tele az a rész rendőrrel, de most egy sem volt, pedig legszívesebben odahívtam volna őket.
Majd megérkezett az a fúria, a teljes 40 kilójával.
Látta, hogy beszélgetünk a nénivel, aztán abban a pillanatban ránk támadt, persze csak szóval.

- Mit csinálnak itt maguk, ha nem vásárolnak, akkor menjenek tovább!
Nekem sem kellett több!

- Épp önt várom, nem szégyenli magát, hogy az idős édesanyját kirakja ide a tűző napra? Hogy beszél a saját anyjával, neki otthon pihenni kellene és nem munkára kényszeríteni!

- Ő akar itt lenni! /mondta a nő/ Igaz, anyu? Meg különben is így kint van a jó levegőn, emberek között, meg aztán nem érzi magát haszontalannak.
Meg különben is, maguknak ehhez semmi közük.

Hát, mit mondjak, alig jutottam szóhoz, pedig az nálam ritkaság számba megy. De aztán többen is jöttek a segítségemre, még a tinik is, mindenki ezt a kretén, embernek nem nevezhető nőt ócsárolta. 
Nem igazán látszott rajta, hogy megrendült volna, talán a tudatáig sem jutott el az a sok lealázó mondat.
Csak mikor kilátásba helyeztük, hogy talán rendőrt is hívunk, meggondolta magát.
Fogta az édesanyját, felrángatta a székről és elindult a vödörrel, meg a székkel.

A néni pedig botorkált utána, az állával majd a földet súrolva.

(a kép csak illusztráció)

Sándor Kinga