.

A Notre Dame Tanítórend Nőnevelő Intézete, a Leánylíceum 80 éve nyílt meg Nagykanizsán. Mivel a rendszerváltozás után csak a Piarista Gimnázium nyitotta meg újra kapuit városunkban, a líceum létezése egyre inkább a feledés homályába tűnik, holott Nagykanizsa oktatástörténete csak ezen intézmény történetének ismeretében lehet teljes. A kerek évforduló, a régi adósság törlesztése, és az idő múlása motiválta Miha Tamásné Janda Klárát, a líceum általános iskolájának öregdiákját abban, hogy megírja e magasan kvalifikált, a városnak rangot jelentő és hírnevét öregbítő szerzetesiskola történetét. A 80 éves évforduló alkalmából mutatták be A nagykanizsai Notre Dame Leánylíceum története 1934 -1948 című könyvet.

A 30-as évek városvezetőinek köszönhető, hogy a nehéz gazdasági helyzet ellenére is létrehozott egy felsőbb leánynevelést biztosító és kultúrhiányt pótló iskolát. A volt Fémipari Szakiskola (ma a Batthyány Gimnázium Sugár úton lévő szárnyépülete) termei átalakultak, meleg színekbe öltöztek. A kongó folyosókra mosolygó ablakok nyíltak, a könyvtár szekrényei és az állványok benépesültek. A gyomos udvar parkhoz vált hasonlóvá virágos útjaival, lugasaival, teniszpályájával, kis szobraival. Télen pedig korcsolyapályával minden sportolási igényt kielégített. Az elméleti és gyakorlati tárgyak, valamint a két idegen nyelv oktatása mindig az itt tanító szerzetes és világi tanárok gondos gyermekszeretetével párosult – olvasható a szerzőtől a könyv ajánló soraiban.
A program a Batthyány Lajos Gimnázium Sugár utcai bejáratánál kezdődött el, ahol Tarnóczky Attila, Podmaniczky-díjas helytörténész és Balogh László, a Batthyány Lajos Gimnázium igazgatójának emlékező szavait követően leleplezték a „Batthyány Középiskoláért” Alapítvány által állíttatott emléktáblát az épület falán.
A tábla e naptól hirdeti: 1933-tól az 1948-as államosításig az épület adott helyet a Notre Dame Női Kanonok és Tanítórend általános iskolai, líceumi, gimnáziumi osztályainak, kollégiumának, zárdájának és kápolnájának. Elődje, a Nagykanizsai Egyesületi Leánygimnázium 1931-ben kezdte működését a szomszédban, a Piarista kápolna helyén állt földszintes épületben. Az intézmény 1934-től viselte a Notre Dame Leánylíceum nevet, majd Notre Dame Leánygimnáziumként végezte feladatát.
A koszorút a líceum volt növendékei közül Lukácsi Magdolna (Balázs Sándorné), Ladeczky Emília (Dr. Kígyóssy Lászlóné), Halmai Lujza (Borsfai Gézáné) és Szabó Irén (Horváth Gyuláné) helyezte el. Őket a mai diákok követték a gimnázium koszorújával.
A koszorúzást követően az ünnepség könyvbemutatóval folytatódott az épületben, ahol a megjelenteket Miha Tamásné Janda Klára, a könyv szerzője köszöntötte, majd egy ünnepélyes pillanat következett: a líceum egykori csengőjét – melynek hangját 1948-ban hallhatták utoljára –, Borsfai Gézáné Halmai Lujza, az intézmény első érettségiző osztályának kitüntetéssel érett növendéke szólaltatta meg. Tanáruk, a Budapesten élő 107 éves Kugler Sándorné is meghívást kapott az ünnepségre. Eljönni ő már nem tudott, szívélyes üdvözletét küldte egykori tanítványainak.
Köszöntőjét Dénes Sándor polgármester a Notre Dame Női Kanonok és Tanítórend alapító atyjának, Pierre Fourier szavaival kezdte. Polgármesterként, s ezúttal tanáremberként is úgy érzi, az ő gondolata máig, 400 év távlatából szemlélve is a nevelés, a tanítás mottója lehet: „Barátságosan és szeretetreméltóan!” – Büszkeség, hogy városunkban fel tudunk mutatni a jelenében és a múltjában is ilyen szellemiségű intézményt – hangsúlyozta. – Élő múltunk mélyére pillantva ilyen értékeket fedezhetünk fel, amelyek napjainkban meghatározzák identitásunkat, céljainkat és arculatunkat. Ezért is mondhatjuk, hogy Nagykanizsa büszke város! Mert büszke emberek lakják, akik múltjukra érzékenyek, és éles tekintettel látják meg az igazi értékeket. Még olyanokat is, amelyek fizikai valójukban nincsenek jelen, de a szellem megnyilvánulásaiban, az emlékezők lelkében és gesztusaiban máig is ott élnek. Ilyen érték városunkban a Notre Dame Tanítórend Nőnevelő Intézete, a Leánylíceum. Sajnálatos azonban – folytatta, hogy a Leánylíceum néhány év elteltével bezárni kényszerült, és több évtizedes űrt hagyott maga után. Azonban az ott tanulók, nevelődők lelkében-emlékezetében tovább élt, nem feledve hajdanvolt létezését. A most megjelent könyvről a városvezető még elmondta: méltó emlék egy nemes intézményről, nemes nevelőiről és növendékeiről, betöltve az idő múlása okozta hiányt. Olyan alkotás, amely közös múltunk értékét emeli be újra a jelen mindennapjaiba, helyére téve egy majdnem feledésre ítélt intézményt, a Notre Dame Leánylíceumot.
A könyvet Lehota János esztéta mutatta be, és néhány mondatát kiragadva értékelte: ha a statisztikai adatokat nézzük, szembetűnő a tanulók vallási megoszlásánál az 50 izraelita tanuló, mely a tanulói összlétszám 27,3 százaléka. A 30-as évek elején természetes volt, hogy a város jómódú izraelita családjainak gyermekei (orvos, ügyvéd, bankár, kereskedő) líceumban, a katolikus iskolában tanuljanak, ahol a megkülönböztetés apró jelét soha nem tapasztalták a református és evangélikus társaikkal egyetemben.
A hittanórákat a katolikus vallású tanulóknak katolikus papok, hittantanárok, a református tanulóknak református lelkészek, az evangélikus vallásúaknak evangélikus lelkészek, az izraelita vallásúaknak rabbik és főrabbik tartották. Az 1930-40-es években járunk – jegyezte meg az esztéta, Nagykanizsán, amikor a város sokszínű és sokfelekezetű lakosságának lehetett egy olyan intézménye, ahol egymás mellett, a toleranciát, az együttműködést, az egymásra való tekintetet meg lehetett tanulni, és erre egy intézmény működött és létezett. A hiánypótló alkotás megmutatja, hogy sportoltak, Antigonét adtak elő, cserkészcsapat tevékenykedett annak idején. A hölgyek Rákóczira emlékezve megtanulták mi a hazafiság lényege, a történelem, a közösség iránti szeretet, a családok tisztelete, a másik vallása iránti tolerancia mind-mind az intézmény falainak szellemiségét tükrözte vissza.
Az összejövetel meghitt pillanatait Baj Bianka versmondása és Bonczók Zsófia zongorajátéka színesítette.

B.E.

További képek a galériában.

Forrás: http://www.kanizsaujsag.hu/