Ominózus

             Lamsdorf nevezetű tábornoktól spártai nevelésben részesült a  minden oroszok hatalmas cárja Miklós, teljes nevén Nyikolaj Pavlovics Romanov ( 1796. június 25 – 1855. február 18 ) , aki nagy ellensége volt a párbajnak, a  kor  ominózusának.

             Letérdepelve könyörgött előtte egy alkalommal a legkedveltebb tisztje, hogy engedje neki a bajvívást. A cár nem engedte meg, de azért megkérdezte, hogy miért akar párbajozni? „Mert egyik tiszttársam nagy rangos társaság előtt pofon ütött.” A cár ebédre hívta meg a tisztet s az udvari ebéden összegyülekezett nagy méltóságok előtt megcsókolta s így szólt hozzá: „Fiam, becsületed helyrehoztam e csókkal.”

            Ugyan a mondás: Manus manum lavat latinból „kéz kezet mos”-t jelent, mely szállóige Epicharmos (görög vígjáték- és dráma-írótól ered, aki orvos és természettudós volt, Krastosz szigetén élt Kr.e. 540 körül) és

Közmondássá vált azért, hogy elmondhassam: kéz kezet fog. Történt, hogy VII. Eduard (1841-1910) az Egyesült Királyság a brit domíniumok angol királynak és India császárának trónörökös korában egy hatalmas daganat támadt a hóna alatt, úgy, hogy az udvari fogadásokon csak magasra tartott karral szoríthatott kezet. Azóta még mindig akadnak „gentlemanek” (az angol „gentlemant” magyarították tehát, így lett belőle úriember. Márai Sándor is meghatározza szavunk jelentését, mégpedig az eredeti jelentés értelmében, amikor Naplójában azt mondja, hogy úriember az, aki még a kutyájának adott szavát is megtartja. Ugyanakkor visszatetsző viselkedést vet föl a fennhéjázó, másokat lenéző – és negatív jelentéstöltetet kap a mi esetünkben a kifejezés), akik vízszintesen tartott felső karral fognak kezet az óta is. Pedig a kézfogásnak nemcsak annyi a jelentése, hogy valaki valakivel kezet fog, vagy régiesen kézfogót, eljegyzést tart, hanem az egy üzenet, amely a bemutatkozástól a baráti kapcsolaton át a megbékélést is kifejezi. Elevenen él az emlékezetemben, hogy Kolozsváron Dr. Dobri János teológiai tanár (korábban Erdély leventeparancsnoka miként mutatta be a kézfogást, hogyan tartod törzsed, lábad, fejed, karod, kezed, szemed és szíved. Mert annak a kézfogásnak tartása, ereje, melege... és megannyi üzenete van... Boldog vagyok többedmagammal, hogy tovább adtam és

Adattam  ezt  a jellemformáló felemelő tartást: a magyar kézfogást. Volt, a-mert lennie kellett - rosszat jelentő kézfogásunk is. És az is kézfogás!

              Csodálatos megmenekülés emlékére az ominózus történetet ma is a Ruhr melletti Werdenben egy kőből kifaragott bárány őrzi a templom tetején. Történt ugyanis, hogy a templom kijavítása alkalmával ott állott egy munkás az állványon. Hirtelen elvesztette az egyensúlyt és lezuhant.

Kétszeresen borzalmas volt a történés, mert ott lent a templomtér éles kövekkel volt tele. De a kövek között legelészett egy bárány, amelyik az ott termő néhány kis fűszálat kereste. A magasból zuhanó férfi a szegény kis bárányra esett. Az ártatlan állat azonnal elpusztult, de sértetlen maradt az ember.

               Ilyen és ehhez hasonló bakiktól tragédiákig terjedő baljóslatú és rosszat sejtő, bajjal fenyegető, rosszat jelentő, végzetes, szerencsétlen és súlyos következményekkel járó, sors és sorsdöntő, akár elkerülhetetlen bukás és bűnhődés részesei, áldozatai vagy tanúi voltunk, vagyunk és leszünk mi is ember milliárdokkal együtt. 

            Az olasz szájhagyomány szerint Lucifer a pokol bejáratánál a vén ráncos képű ősanyjával beszélget, ki hurkokat és csapdákat kötöget az emberek számára. Arról beszélnek, hogyan lehetne minél több embert tőrbeejteni és a pokolba rántani. „Hazugokká teszem őket, - mondta Lucifer.  Ádám és Éva azért űzettek ki a paradicsomból, mert hazudtak.”  „Nem ér semmit, - mondta az öreg -, Isten meg tudja szabadítani az embereket a hazugságtól.” Lucifer bement a pokolba fűteni, s visszajövet újra megszólalt: ”Haragosakká teszem őket, a harag olyan bűn, mint a gyilkosság. A Szentírás is azt mondja: Aki felebarátjára haragszik, mind embergyilkos az . – „Az sem ér semmit, - válaszolt az öreg banya, Isten a haragosokat is szelídekké teheti. Mást kell kitalálni.”. – „Tudod mit? Nagy örömmel kiáltott fel némi gondolkozás után. Bolondokká kell tenni őket, a majmokhoz hasonlókká. Le kell venni róluk az Isten képét és rájuk adni a mienket. Ha meghalok, - folytatta az ördögök nagyanyja – nyúzd le a bőrömet s add rá az asszonyokra, ha azok vétkeznek, majd magukkal fogják vinni a férfiakat” –„Jó lesz, jó lesz, öreganyám, ujjongott Lucifer - csak halj meg minél előbb.”  Nemsokára meghalt az öreg, Lucifer lenyúzta a bőrét, befestette kékre, zöldre, pirosra, mindenféle alakú ruhát szabott belőle. Nyúlt az öreg banya bőre: minél többet szabott belőle, annál még nagyobb darab maradt. Azután elküldte szolgáival a földre az elkészített, szép, cifra ruhákat és elajándékoztátok az asszonyoknak. Ezek örültek a szép cifra holminak, egész nap öltözködtek, a tükör előtt álltak. Valóban olyanok lettek, mint a majmok. Egymást utánozták, irigykedtek egymásra és elhanyagolták tulajdon dolgukat, hiúk, önzők, pazarlók lettek. Mikor Lucifer látta, hogy milyen kapós a portéka, drága pénzért árulta őket. Így az asszonyok magukkal rántották családjukat is. Az emberek csaltak, loptak, sikkasztottak, hogy legyen pénzük a sok drága holmira s a végén öngyilkosok lettek. Lucifer az óta is varrja a ruhákat, és annyi a segédje, meg inasa, hogy még meg sem lehet őket számlálni. A farsangi időben, mintha könnyebb, - tegyük hozzá – tréfásabb megoldások lehetőségét villantanánk meg szívesebben. Erre még a világban, történelem hosszú sorában lenne vége-hossza-nincsen –példa...            

Minden kellemetlen és baljóslatú rizikó faktornál fontosabb, hogy ma sem ígér senki– még a keresztényeknek sem! - gondmentes és zavartalan életet. Nem ígérte senki, hogy nem ülhetünk fel kisikló, vagy összeütköző vonatokra, lezuhanó repülőgépekre. Nem roboghat rajtunk is végig a háború borzalmas szekere. Nem leszünk betegek... Sőt, Jézusunk nyilván meg mondotta: E világban nyomorúságtok lészen. De azt is hozzá tette: „Bízzatok, én meggyőztem a világot!”                 

              Pásztori Tibor Endre