Pikantéria

Lopva lehet aludni, mert Anna napon szakad a virágos kender töve, nyílnak a tudatok, eszmélnek a lelkek az adott helyzetben a virtuális valóság felelősségének felismerésére és így a fejlődés élvonalának megvalósulását a pikantériában látjuk.

Légion d’honneur, azaz a legfőbb francia becsületrend fogalmát nem meríti ki magyar pikantéria kifejezés sem, miszerint valaminek pikáns, burkoltan erotikus, sikamlós, ingerlő vagy éppen botrányos voltára, érdekességére utal.

Látványesküvő az új párnak a házasságkötés utáni első, együtt töltött testi egybekelő éjszakája a függőleges tengely körül forgatható ajtón át.  Akár a fesztelen, pontatlan és elül végig nyíló női öltözetben készített kevert, fölvert laza tésztából főzött könnyű étel zamata. A tisztítótűz előzményeként a nyelvtisztaságára való igaz törekvés, a végtelenített láncszerkezetre szerelt járószékekből álló, folyamatosan járó személyfelvonó által a túlsó partra, azaz a hosszabb összetett mondatok tagjai között és a felsorolásban csoportok elkülönítésére használt írásjel következik, mert a pontot a mindenkori értelmes élet végére a pikantéria teszi.

          Ugyanazon érthető okokból az utóbbi időkben megerősödött a zsidóellenes magatartás nemcsak nálunk, hanem mindenütt. A zsidó nép, akár a művelt nyugati, akár a babonás kelethez tartozzék, a maga néma, de gyakorlatban mégis a Krisztus- tagadással s az ebből fakadó erkölcsi felfogásával mindenhol megteremtette a kínos „zsidó-kérdést”. Ez a kérdés nem oldható meg egyoldalúan és semmiképpen nem tisztázható, ha tekintetbe nem vesszük a Szentírás szavait. Minden komoly ember belátja, hogy nem az a fontos, hogy a zsidók mit akarnak, vagy a keresztyének mit akarnak, hanem az, hogy mit akar a Mindenható? Erre a kérdésre a Szentírásban világos kijelentéseket találunk. Amilyen megdöbbentő, hogy milyen pontosan, szinte szó szerint beteljesedtek az Írás jövendölései eddigelé a zsidó népen, ép oly komoly megfontolásra tartanak számot a Bibliának erre vonatkozó, még be nem teljesedett ígéretei. „Az Ő vére rajtunk s a mi fiainkon!” Ezt kiáltották a zsidók Pilátus előtt, amikor az nem akart felelősséget vállalni Jézus megfeszíttetéséért. Most ez az átok kíséri a zsidókat. Hiába ügyesek, okosak, hiába gazdagok, ezt ki nem kerülik. Mi alázattal és szívszorongva nézzük ez átok csapásait. Ez azonban nem elég. Jézus azt parancsolta, hogy menjünk Izráel eltévedt juhaihoz! Pál apostol bizonyságot tesz, hogy az evangélium Isten hatalma... a zsidónak először! Ezt a hatalmat bele kellene vinnünk a zsidókérdés megoldásába. A zsidók sokszor hallják a felhívást, hogy lépjenek az újjá teremtés irányában. Ennek adott hangot maga a reformáció - képviselőin keresztül - gondoljunk csak Kálvinra, akár Lutherre. Jobb lenne, ha mi is a Krisztus evangéliumát megerősítenénk magunk között, a magunk életében – így közeledni a zsidók felé. Az evangélium vonzó ereje majd elvégzi a maga munkáját. Isten azt akarja, hogy megtartassék az egész Izráel! Akarhatunk mi mást?

         Csak a svéd Gusztáv király kiáltványa segíthet, miszerint „Krisztus iránt nagyon elterjedt ma a közönyösség, sőt szitkozódásokat is hallunk. Senki sem mondhatja közülünk, hogy akár szóval és tettel oly határozottan ellenszegült a gonosznak, oly határozottan bizonyságot tett az igazságról, hogy e bűnök uralkodásáért nem felelős, s nehéz a felelősség egy olyan népért, mely Isten mentő kegyelmét elveti. Sokféle változtatást és javítást igyekeznek tenni a népek vezetői, de a legfontosabb változtatás, a legszükségesebb javítás az Istenhez való, általános megtérés volna”.

         Istennélküliség eredménye a felelősséghiány, a mai káini pikantéria: „Avagy őrizője vagyok-e én az én atyámfiának?” Az önzés, hatalmi vágy és kapzsiság ma is fogva tartja a lelkeket. ”Ítélkeznünk csak tájékozottságunkhoz mérten illik, az indulatok tévútra vezetnek.” (Horatius) Káin óta ezer meg ezer esztendő telt el, azóta Ő itt járt a földön, a tökéletes Szeretet, kinek vére lemosta a testvér-vért Káin kezéről, ki békességet ígért a nyugtalan bujdosónak s ki áldó kezét megnyugtatva a gyötrődő ember fején, rámutatott arra az egyetlen útra, mely fölfelé vezet, mely maga bocsánat és ígéret az emberiség számára.

          Pásztori Tibor Endre