Drága Vicám, egyről beszélünk. Igazad van a felhígúlt szakma ide veze. Nem tudom igaz e, de aúgy hallottam, ma már esküt sem tesznek a végzősök, kíváncsi lennék a tematika mennyit változott.

Mi még ennyi tantárgyból vizsgáztunk, mire a képesítőig eljutottunk.... Vajon mi maradt meg ebből mára?

Polgári védelem, Kórházgazdaságtan, Gyógyszertan, Anatómia, élettan, kórtan, Mikrobiológia, járványtan, Ált. ápolástan, Marxizmus, Élelmezéstan, Fizikoterápia, Közegészségtan, Ideggyógyászat szakápolástan, Fül-, orr-, gégészet szakáp.,Szemészet szakáp. , Urológia szakáp, Bőrgyógyászat, Gyermekgyógyászat szakáp, Munkavédelem, Lélektan, Belgyógyászat, Szülészet, nőgyógyászat, Sebészet,

Szakmai gyakorlatok:

Belgyógyászat, Sebészet, Szülészet-nőgyógyászat, Ideg o., Műtő, Gyerek o.

Képesítő vizsga:

Esküokmány

Én…… esküszöm, hogy mint betegápoló munkámat mindenkor a legjobb tudásom szerint végzem. Esküszöm, hogy az orvosi utasításokat pontosan teljesítem, a rám bízott orvosi titkokat megőrzöm. Esküszöm, hogy a Magyar Népköztársasághoz, annak népéhez és Alkotmányához hű leszek. A z Alkotmányt és alkotmányos jogszabályokat megtartom, betegápolói munkámból folyó kötelességemet pontosan, lelkiismeretesen és a nép érdekeinek szolgálatában teljesítem. Minden igyekezetemmel azon leszek, hogy munkámmal a magyar nép egészségét védjem és a Magyar Népköztársaság megerősödését és fejlődését előmozdítsam."

Ugye tudjuk, annak ellenére, hogy a képesítő vizsga elsőként jegyezte a Maxizmust, mi nagyon jól tudtuk, a betegségnek nincs pártállása, vallása, csak elszenvedője, és az a beteg ember, akinek gyógyulását mi úgy segíthetjük elő, ha szolgálatunkat alázattal végezzük, és csak a kiszolgáltatott betegemberre koncentrálunk! 

Arra gondoltam, hogy előzőleg elmondtam a legfontosabbakat, amiket gondoltam, de maradt még, ami nem hagy nyugodni. Nem szeretném, ha ha az a vád érne, hogy lázítok a szakmában, mert ez nem igaz. Én komolyan gondolom, hogy nem vagyunk megbecsülve , mi ápolók, de sorolhatnám, hogy még hány szakma osztozik ebben a mostoha sorsban.. Nagyon rég volt amikor elkezdtem ezt a szakmát. 1978-ban érettségiztem és szakmát kaptam, azóta amikor csak lehet, ( a kicsi gyerekeimet nem hagytam otthon egyedül éjszaka) a betegágy mellett dolgoztam. Ma már 33 év munkaviszony van mögöttem. Több szakmám is van , de mind az egészségügy és a szociális ágazat területén. Sokat tanultam én is, ahogy Gizus is írja ez a szakma sose volt előnyös helyzetben, de mégis.. Volt presztizse, büszke lehetett az ember a munkájára, mert az tényleg a hivatásunk volt.

Ma már úgy érzem, hogy lementünk egy olyan szintre, ahol a melldöngetés és a " ki vagyok én" emlegetése folyik. Ez a szakma nem erről szól. Én nem voltam tüntetni, de ez nem azt jelenti, hogy a problémákat nem látom át, és nem érzek együtt a kollégáimmal.

De! Nem így, nem ilyen hangnemben és nem lesüllyedve egy olyan szintre, amikor megint szégyellem magam. Úgy érzem, hogy a mi egyébként jogos kívánságaink, "követeléseink" most valami más célt is akarnak szolgálni.

Nézegettem a demonstrációról szóló képeket, és időnként felháborodtam,- hogy merik így a szakmát lealacsonyítani? Milyen dolog az, hogy az állam vezetőit kifütyülik és nem hagyják szóhoz jutni? Hogy lehet így viselkedni? Nekem ez a csürhe módon viselkedő réteg a munkatársam? Ennek így semmi értelme, ez csak " a fáradt gőz" levezetése.Ez csak  cirkusz és semmi más.

Feltétlen ajánlom olvasásra! http://www.napigazdasag.hu/cikk/43547/

Minden tiszteletem azoké az egészségügyi dolgozóké, akik emberszeretetből, hivatástudatból végzik munkájukat még azért a megalázóan alacsony munkabérért is, amit kapnak. Azokat is valamennyire megértem, akik világgá kiáltják ezt az igazságtalanságot, és akár demonstrálnak is igazuk érdekében. Ám akik ebből politikai programot igyekeznek kreálni és kihasználva az adott helyzetet olajat öntenek a tűzre, nos őket valahogy nem tudom elfogadni.

Negyvenkét munkában töltött év után mentem nyugdíjba. Utána még öt évet dolgoztam, a Gyurcsány-ajnai kormányzat idején kellett abbahagynom, mert olyan körülményeket teremtettek, hogy úgy éreztem büntetik azt aki dolgozik. Sikeresen elültették korosztályomban a feleslegesség, vagy inkább kártékonyság érzetét.

Az utóbbi öt évben nem tudom mi történik a munkahelyeken, mert egyszerűen nem engedtek a közelébe.

Kétízben kerültem halál-közeli állapotba. Hogy itt vagyok, az kizárólag orvosaim, és a kórházakban dolgozó nővérek dicsősége.

Hiszem, rendületlenül hiszem, hogy akiké gyógyulásom sikere, azok nem érnek rá tüntetgetni.

Egyik nővér hazavitte egyik betegtársam elszennyeződött pizsamáját,törölközőjét. Az ágyszomszédomnak soha nem volt látogatója. Sokat beszélt - ritka eszméletnél lévő idejében - két felnevelt gyermekéről, középiskolás unokájáról, akiket ottlétem alatt egyszer se láttam.

Jutka nővér nem lehetett a tüntetők között! Nem ér rá! Ő gondoz, ápol, gyógyít!

Hallom, szörnyű dolog, hogy hónapokat kell várni megérdemelt, szűkre szabott illetményükre.

Én mérnök lettem. Terveim készítésének összes költségét magam fedeztem. A költségek felmerülése pillanatában azonnal kellett fizetnem az adatbeszerzés, adathordozók, segédanyagok (fénymásoló papír, nyomtató-festék, kötészet, nem beszélve a szükséges szoftverek, frissítések,a "legjobbkor" lerobbanó számítógép, nyomtató stb.újra beszerzésének...) az engedély- beszerzések postaköltségeinek (az előmunkálati engedélyek min. harmincnyolc nagyalakú levelezéssel járnak, természetesen tértivevényes-ajánlott- á:400.- Ft/db....), majd a kész terv   illetékeinek költségét. A kész tervet a megbízó hosszabb ideig tartó jóváhagyási procedúra után fogadja el, időhúzás céljából különvéleményezésekkel . A megbízástól számított félév!  És utána 90-120 napi várakoztatással utalja a tervezői díjat!

Ez sokkal több, mint négy hónap. Előleg nincs, mert, ha a tervező kér, akkor több munkát attól a megbízótól nem kap.

'S ha megkapja a tervezői díjat,akkor számolgathat: az ÁFA, SZJA, iparűzési adó közmű számla kifizetése után, mennyi is marad kenyérre, krumplira, ruházatra a gyerek tandíjára, a kisebbek óvodai költségeire. Esetleg a terhekre nem gondoló asszonyka új ruhájára, cuki kis cipőjére, a ruha színéhez illő ridiküljére új drága deóra, hajfestésére stb...

A tervező persze nem egy tervet készít egyszerre, mert akkor a család éhenhal! Egyszerre több munka költségét kell fedeznie.

Erre lehet azt mondani, hogy az orvos, a nővér a mérnök életben tartásáért dolgozik, a mérnök pedig a holt anyagot munkálja meg.

És ha ezek következtében a stressz miatt ő kerül a betegágyra, műtő asztalra, s a nővér épp az utcán tüntet, az orvos pedig Nyugati munkavállalását intézi?

Mert a követelések között ott az EU-s bér is...

Csak arra nincs válasz, hogy miből is?

És a társadalom többi rétegének az ugyancsak jogos igényeinek kielégítésére miből is?

Kedves Barátaim!

Egy pillanatra sem felejtem el, Isten akaratából örömmel elfogadtam a beteg iránti elkötelezettséget, amikor erre az útra vezetett. Boldog voltam és elégedett, az akkor is legrosszabbul fizetett közalkalmazotti ranglista aljám, ugye a laikusok is kiszámolhatják hány évet kellett tanulni, hogy az ember ápolónő legyen? 12+3+2 a szakápoló szint eléréséhez.

Hogy másképpen látom a mai helyzetet a "fekete nővérek akciójában, annak az oka a következőben rejlik. Ez a kedves nővér, aláírt egy munkaszerződést a túlóra 4 (azaz négy) hónaponkénti elszámolásra, kifizetésre. (Az volt az egyeik indoka (?), hogy hónapig nem fizetik ki a túlórát. Ez a nővér szótlanul hajtotta az igát a szocialista liberális kormányok alatt, amikor ágyakat építettek le, kihúzták alóluk a közalkalmazotti státuszt, kedvezményeket. Privatizálták az eü. saját mosodáit, konyháit, takarítást, a műszak egy részét, amivel rengeteg pénzt meg tudtak spórolni. Horvát Ágnes Deformját végigtapsolták. No, kérem szépen itt a baj, hol voltak ekkor az elégedetlenkedők. Ja!. Hogy akkor a regnáló szocialisták-liberálisok, álcivilek nem voltak kormányváltó hangulatban, nem kerestek szereplőket és statisztákat a műsorukhoz? Ugye-ugye? No itt van a kutya elásva, hangulatkeltés a kormány ellen, mert nézzük az anamnézist, (kórelőzményt), ami elengedetlen a biztos- és pontos diagnózishoz. Csak a képre kell nézni, és már is látszik, melyik politikai szereplők mozgatják a szálakat…

Nemsokára sor kerül a harmadik gerincműtétemre. Amikor bemegyek a kórházba, az életemet adom az orvos és a nővérek kezébe! Hinnem kell, hogy ők hivatástudatból vannak ott! Azt viszont bizton tudom, hogy mindez megfizethetetlen, hogy nincs sem hét vége, sem ünnep, a betegek gondja is beszivárog az életébe, néha lehetetlen túltenni magát bizonyos élményen. A mostani tüntetés azt üzeni számomra, hogy az egészségügy pénzszerzési lehetőség, és azok tüntetnek, akik nem csak az államtól, hanem önmaguktól is többet vártak. Mint óvónő a pedagógus ranglétra alján pontosan tudom, milyen megalázó helyzetek vannak. Azért kaptam kevés fizetést, mert az óvodás korú gyermek buta, nem úgy, mint egy érettségi előtt álló. Sokkal több pénz kell az egészségügyi dolgozóknak! Mert a fizikai megterhelés mellett a mentális terhelésük is ember feletti! És ezt ki kell fejezni! Én, mint gyakorló beteg tudom, hogy anyagilag sokkal többet érdemelnének! De nem mindenki! Vannak olyanok is, akik szégyent hoznak a kollégákra, és rombolják a tisztességesen dolgozók megbecsülését.   Álljunk ki mi, a betegek a tisztességes ellátásért, mert szerintem így hitelesebb. És segítsünk az egészségügy tisztességes dolgozóinak, hogy megtisztítsák soraikat a szélhámosoktól, azoktól, akik a balhé kedvéért bármire képesek!

Gizusom, nem vagyok politikus, nem is értek hozzá, csak azt tudom, hogy a szellemiségével , a gondolatokkal , amiket ezek a szervezetek képviselnek mélységesen egyetértek, de ezt már neked mondtam személyesen is. A formájával, hogy fekete póló, meg szalag, -na ez már más kérdés..Szerintem fehérben is ugyanennyit érne , ér a szavunk, ha végre összefognánk. A fekete szín nem a gyógyítást és nem a bizalmat erősíti a betegben,-ez az én véleményem. Sándor Mária tulajdonképpen csak egy utolsó csepp lehetett a pohárban, de a felháborodása, akár " mű", akár igaz, valami halvány közösségtudatot indított el a szakmában, az emberek fejében. A média felkarolta, és az Internet segítette, azért ért el ennyi emberhez el a szava. De ez szerintem nem baj. ( Egyébként nálunk 2 hónaponta van túlóra kifizetés, és minden második hónapban ünnepi pótlék kifizetés,- persze ha ünnepen dolgozott az ember.  Úgy látszik ahány hely, annyi szokás. Nekem egyébként ez a 4 hónapi várakoztatás elég furán hangzik, de ha ott így van, akkor nincs mit csinálni.)

Sajnos úgy érzem, hogy ez az egész csak " Kenyeret és cirkuszt a népnek"- című műsor.. Hagyják az embereket beszélni, mondják csak el a panaszaikat, jó sok cikk lesz belőle, gyűlik a pénz a sajtónak, aztán nem történik semmi megint.

Azt mindig elfelejtik mondani a megfelelő helyen, hogy nemcsak a pénz a probléma. Az erkölcsi megbecsülésünk szinte semmi, és avval, hogy a szakmát közmunkásokkal és gyorstalpalókkal felhigították már nem is nagyon követelhetünk sokat, ( ezért most meg fognak kövezni, de kimondom) mi magunk is teszünk róla naponta ezerszer, hogy leírjanak bennünket. Számtalanszor ég az arcom a szégyentől, és már nem tudok büszke lenni , mint huszonéves fejjel, amikor kimondom, hogy "ápolónő vagyok",-sajnos.