Drága Vicám! Én most is Zuglóban élek, és legjobban a trolibuszokat kedvelem, (bármennyire túlkorosak is már...) A jó hír, hogy a buszközlekedést is próbálják az elektromos motorok felé terelni, már folyik a tesztelés. Akkor pedig sem zaj, sem füst nem fogja zavarni az embereket. (marad a zsúfoltság, bár az sem minden napszakban jellemző...)

Köszönöm a cikked Ibolyám, én Pesten, Zuglóban nőttem fel, kénytelen voltam együtt élni a tömegközlekedéssel, de sosem szerettem a zaját, a füstjét, és azt, hogy annyira sokan össze kellett  zsúfolódni a kocsikban..

Kedves Miklós! A Kazinczy utcában - a kiállításon - ott van ennek a régi busznak a makettje is."Élőben" csak azok a buszok voltak velünk, amelyeket lefotóztam. Nagyon érdekes volt az öreg buszokkal a Közlekedési Múzeumtól a Kazinczy utcai múzeumig utazni, hiszen az embereket figyelve sokat nevettünk: volt, akik megdöbbentek (gondolom, a túl hangos motorzajtól), de a legtöbben vidáman integettek a megszépített matuzsálem buszok felé. Érdemes megnézni a kiállítást.

Kedves Miklós, jó hogy említed az irgalmas nővéreket. Jugoszláviában is betiltották a rendet. Egyedül, a Katonai Akadémia- Vojna Medicinska Akademia- kórházban maradhattak, amely a Titó, és holdudvara, a kommunisták elsősorbani kiszolgálására volt fenntartva, és ellátva a technika legújabb vívmányaival.

Tudták, hogy kik a legjobb ápolók... Nem ok nélkül vette a hátára Kozma atya az Irgalmar rend visszaállítását, és a kórházat.

Péter

Édesapám 1947. nyarán, szomorúan, egy bőröndbe rakta kevéske holminkat, majd kézen fogott. A Nagykátai vasútállomáson felszálltunk mi ketten az akkor még szinte természetes deszka vagonba. Budapestre érve  nővéréhez húzódtunk .

Először a sárga villamost ismertem meg,és szinte ugyanakkor láttam meg az első ütött-kopott kék autóbuszt. Homlokán 6-os számot viselt. A Nagyvárad tértől a Flórián térig közlekedett.

Apám bátyja úgy hívta:katonaviselt jármű. A háború idején " bevonultatták " őket is...

Eleje hatalmas kiálló részén dübörgött a hangos,hatalmas kékes füstöt eregető motor. Sajnos ezt a tipust nem találtam meg semilyen fényképen.

A vezető külön ajtón ült bele, az utasok számára készült ajtókkal átellenes oldalon. Ő teljesen külön, üvegezett fülkében  forgatta a hatalmas kormány kereket.  Az utastérnek két bőr ülése az üvegfalon innen,  két ember számára adott helyet.Már amikor én, vagy más izgága kisgyerek nem túrta ki az odatelepedett felnőttet.

Úgy lapítottuk orrunkat az üvegre, ahogyan még a cukorka üzlet kirakatára sem...

Az egyik, nagy bajúszú buszsofőrre ma is emlékszem. Szerethette a gyerekeket.  Barátságosan intett, amikor az akkor még Vilmos császár - ma Bajcsy Zsilinszky út - megállójában mi kiskölykök, oda tülekedtünk - arra a két, a menet iránynak hátat fordító ülésre, bárki is ült ott korábban. Többnyire az Árpád fejedelem úton, a Császár fürdőig utaztunk vele. Ott nevelő anyám leszállt velem, és az Irgalmas nővérek zárdájához mentünk. Volt rendtársait látogattuk meg,akik a kapun belül a közterületen már tilos fekete öltözékükben jártak,hatalmas hófehér kikeményített fejre valóikban.

Kedves Ibolya! Köszönöm, hogy cikkeddel felidézted emlékét!

BML

Köszönjük szépen Ibolyám, hogy soraid által mi is részesei lehetünk  kiállításnak.