2015.04.30. 16:52, Lélek Sándorné Ekpafat
Gyönyörű szép napra ébredtünk. Gyengélkedésem miatt régen jártam az utcán. Fogtam a kis kosaramat és elindultunk a hosszú hétvére beszerezni az ennivalót. Házunk előtti kocsi feljáróban perceket kellett várnunk, mire besorolhattunk a forgalomban. Alig párszáz méterre a lámpánál nem értünk át egy váltás alatt. Éreztem, hogy lesz ez még rosszabb is. A Sparhoz érve megtelt a parkolóval szembesültünk, de mily szerencsések is vagyunk, mire elégedetlenkedésemnek hangot adhattam volna, kifarolt egy csillogó csoda előttünk, így becsoroghattunk a helyébe. A boltba érve, minden pénztárban pörögtek a kódok, tehát ment minden, mint a karikacsapás. Toltuk a kocsit előttünk, mesterkedtünk a dugókban, nemsokára átvergődtünk magunkat a terepen. Nem vásároltunk sok mindent. Magyar túró, magyar húsok, nem csak pár napra… Irány a pénztár. Bármelyikhez álltunk volna mindegyiknél dugig tele kocsik, kosarak, így a legközelebbit választottuk. Előttünk sok tízezer forintnyi áru, mi is ott hagytunk négyezret. Már csak a piac volt hátra. Amint kiértünk az útra, lenézve a lappba, pislogtunk nagyokat: ameddig a szem ellátott tengernyi autó minden sorban. Az úton is hömpölygött a forgalom. Megpróbáltuk a lehetetlen, a parkoló felé vettük az irányt, és ugye az előbb már jeleztem ezen a napon a szerencse hozzánk szegődött, mert itt is egy éppen útra kész autó helyére állhattunk be, elég közel a bejárathoz. Ott elváltunk egymástól apussal békében, és megbeszéltük az autónál találkozunk fél óra múlva. Mindketten nyugodtan mentünk tovább, örülve, hogy a "spáros" közös bevásárlásunk vita nélkül lezajlott, nem dobtunk kavicsot az álló vízbe. Nincs ez mindig így, mert amit én jónak látok, azt rögtön megmagyarázza életem párja, hogy miért nem szabad megvenni, de ez fordítva is így van. Nálunk a vásárlás komoly esély a békesség megbontására.
Nemsokára hurka, kolbász, marhavelős csont került a kosárba és vége lett a túrának. A csarnok, olyan volt, mint a méhkas. Minden hentesnél komoly sorok, tömött szatyrok. Egyik ismerőssel megálltam pár mondat erejéig, elmondtam neki, hogy a pulykanyak leves velős csonttal összefőzve, megtévesztésig hasonlít az igazi ököruszály leveshez, amit nagyon szeretünk. Ez alatt az idő alatt annyian megfordultak körülöttem, hogy majdnem elsodortak.
A kocsihoz indulva elgondolkodtam, ki az balga szeretett hazánkban, aki elhiszi az állandó ájvékolást a szegénységről, éhezésről, nincstelenségről?
- Ahogy körülnéztem mindenhol jól öltözött emberek, majd megszakadnak a cipeléstől, idősek, fiatalok, romák és magyarok vegyesen, úgy, ahogy illik. A parkolókban is minden márka megtalálható, Moszkvics, Skoda, Zsiguli, köztük a mi nagykorúságához közeledő Suzukink, de a legtöbbje, bizony komoly járgány…
- Lehet, hogy Nagykanizsa kivétel? – teszem fel a kérdést magamnak.
Talán, mert városunkban megszervezett a közmunka. A zömében romák lakta Ligetvárosban befejezés előtt áll a takaros kis házak teljes felújítása. Nagyon szép összkomfortos lakásokba költözhetnek vissza a lakók. Erről azonban keveset hallunk.
Szóval - mindent összevetve - szememmel látom, fülemmel hallom, régen nem volt ilyen jó dolguk az embereknek. Hogy ezt mások nem akarják látni, hallani, megélni, az legyen az ő bajuk. Azok kocsija is ott áll a házuk előtt, és bevásárláskor az áruházi kocsijuk is roskad a súly alatt, akik tüntetni járnak. Talán egyszer majd ráébrednek, hogy rossz helyre járnak és „tákolmányos”követeléseikkel mit veszítenének.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
ember
Én is igazat adok Gizusnak. Így ünnepek előtt, szinte egy fél nap a bevásárlás, mert mindenhol olyan sokan vannak. Mi a CBA-ba és a Fehérvárúti piacon vásároltunk a vőmmel, azt hittem soha sem érünk haza. Abban is igazad van, hogy régen is voltak szegények, mint ahogy most is. Álnok szemforgatás az, hogy állandóan a szegénységről beszélnek. A szegénység szó értelmezése viszonylagos.