.

PAPSZENTELÉSEK 1944 TAVASZÁN

XI. Piusz pápa félre érhetetlenül megadta a  német néphez címzett enciklikájában a katolikus Egyház válaszát a nácizmus Egyházellenes tanára vonatkozóan. A püspöki kar a tavaszi papszenteléseket használta fel, hogy ennek jegyében indítsa útjára a fiatal papságot, és tegye világossá a hívek előtt az Egyház álláspontját a náci tanokkal szemben.

Dr. Sulyok Dezső: A magyar tragédia 45O. oldalán olvasható:

"A magyar katolikus Egyház természetesen szilárdan ezt a felfogást vallotta a nemzeti szocializmussal szemben mindvégig. 1944 májusban a püspöki kar elhatározta, hogy a tavaszi papszenteléseket arra használja fel, hogy a nemzetiszocialista embertelenségekkel szemben felemelje szavát, és meghirdesse a keresztény álláspontot. Ezekből a beszédekből közlök alábbi részleteket, mert tisztán tükrözik vissza a katolikus Egyház 1944-ben tanúsított magatartását. Márton Áron erdélyi püspök 1944 május 18.-án a kolozsvári Szent Mihály templomban beszélt akkor felszentelt fiatal papjaihoz:

"Isten jóságából feladtam a papi rendet fiatal testvéreimnek. Ez alkalommal most felszentelt testvéreimhez, de egyúttal az összes papjaimhoz kívánok szólni arról a kötelességről, és magatartásról, melyet a jelen körülmények között hangsúlyozni szükségesnek látok. A világ a gyűlölet, és ellenségeskedés tüzében ég - mint Szentséges Atyánk békeimája is mondja - saját gonoszságának áldozataként. Az Egyház híven isteni alapítójának parancsához - a felebaráti szeretetet következetes vallásával tudatosította az emberi egységek egyetlen nagycsaládba való tartozása gondolatát. Üldöztetéseket kellett magára vennie, de magára vette. Évszázados erőfeszítéseibe, nevelő munkájába került, de a nehézségektől nem riadt vissza, hogy a rabszolga és szabad közti pogány közti különbségeket megszüntesse és hogy ezen túlmenően a különböző fajú, nyelvű és színű népeket a különböző, sokszor elválasztó tulajdonságok ellenére az embertestvériség egyetemes gondolatában egyesítse. Az Egyház állásfoglalásának, következetes magatartásának - a felebaráti pozitív parancsa mellett indoklása a kereszténység alapvető hittétele , mely szerint mindnyájan Isten gyermekei és Krisztusban testvérek vagyunk. A világ mind a kettőt megtagadta mind elméletben s még inkább gyakorlatban. Elvetette az istengyermekség ás Krisztusban való testvériség gondolatát, hangzatos és megtévesztő elméletek segítségével a tudomány nevében. Ellene dolgozott a felebaráti szeretet érvényesülésének, a különböző címek alatt szervezett egyoldalú és igazságtalan túlhajtásaival - nem egyszer szent igék nevében is. Nincs időnk, és talán itt nem is helyénvaló, hogy ezekkel perbe szálljunk. Ahol szenvedélyekkel és elfogultsággal állunk szemben, ott a józan érvelés nem sokat segít.  S a lelki vakság ellen is Isten kegyelme az egyedüli hatásos gyógyszer. Az elméleteket pedig - bármilyen időtállónak is hirdessék azokat - eltemetik újabb elméletek. Számunkra azonban, változatlanul érvényben van szent hitünk alaptétele. A felebaráti szeretet parancsának nyílt vállalása és érvényesítése ma inkább kötelességünk, mint a nyugalmas időkben. Krisztus papjának elutasíthatatlan kötelessége, hogy az igazság mellett kiálljon és az emberben - bármely hitet valljon és nyelvet beszéljen is - testvérét nézze. Kötelez erre a keresztény cím, melyet annyiszor használnak fel igen különböző értelmezéssel jelszó gyanánt. Aki felebarátja ellen vét, veszélyezteti a kereszténység kétezer éves munkájának egyik nagy eredményét, az emberek testvériségének gondolatát. Nem keresztény, hanem pogány szellemben jár el s akarva- nem akarva csatlakozik azokhoz a törekvésekhez, melyek a fajokra, elkülönült társadalmi osztályokra és önző szövetségesekre bontották, egymással szembeállították és kibékíthetetlen ellenségeskedésekbe hajszolták a népeket. Aki a felebaráti viszonyt az emberek egyik csoportjától bármilyen meggondolások alapján elvitatja, magára vonja az ítéletet, hogy adott esetben őt tekintsék, mint "pogányt és vámost" ami az evangélium nyelvén törvényen kívüliséget jelent. Kötelez bátor kiállásra az ifjúság várakozása.  Az ifjúság az eszmék, a jelszavak és szervezkedések összevisszaságában, a fegyverek zaja mellett az élet más síkjain: az erkölcs, a társadalom, politika, sőt a tudomány síkján tiszta eszményekért hevülő lélekkel figyeli, honnan hangzik fel a tisztán csengő ige, amelyhez a csalódás veszélye és kockázata nélkül lehet csatlakozni. Kötelez a jó szándékú emberek tömege, akik a veszélyt, melybe a művelt világgal együtt minket is belesodort, egész fenyegető komorsággal látják.

Végül kötelez utolsó elalkudhatatlan kincsünk: népünk becsülete. Népünknek nem tulajdonsága az ellenségeskedés. Újabban is megható tanújelét adta, hogy bajbajutott embereket, ha más nép fiai is azok, mennyi megértéssel, szeretettel, és segítő készséggel tud felkarolni és a legnagyobb áldozatokat mindig ő hozza. Most is keleten épít testéből falat, hogy a tűzhelyeit fenyegető ellenséget feltartóztassa. Méltán várja tehát, hogy amíg ő harcol, dolgozik és adózik, az otthoni élet felelős gondozói, az erkölcs és vallás hivatott képviselői a jog, és igazság és szeretet parancsai szerint lássák el tisztüket. Értesültem, hogy híveim az egyházmegye legkisebb határától kezdve mélységes megdöbbenéssel fogadták az ismert személyiségek szabadságának korlátozásáról és bizonytalan sorsáról elterjedt híreket. Ugyanúgy aggodalomnak kisérték a zsidók ellen az utóbbi időkben végrehajtott intézkedéseket. Örömmel hallottam híveimnek ezt az erkölcsi felfogását, véleményét és ítéletét és főpásztori büszkeséggel említem fel, mert ez a széles tömeg felfogása, véleménye és ítélete s egyúttal örvendetes jele annak, hogy az igazi katolikus szellem mélyen benne gyökerezik és ma is eleven erőként él népünk lelkében. Népünk megérti, hogy a rendkívüli körülmények rendkívüli intézkedéseket váltanak ki. Keresztény érzése azonban ösztönösen tiltakozik, ha ugyanakkor tapasztalja, hogy emberekben az emberi személyi méltóságát megalázzák és emberi jogaikban vagy emberi jogaik védelmében korlátoznak, véleményük vagy vallási mivoltuk miatt. Lehet, hogy üldöztetéseket el kell szenvednetek, de a szent hivatalunkkal járó kötelességek teljesítésétől nem riadhat vissza sem börtön sem emberi tekintetek. Az igazság védelmében és a szeretet szolgálatában az üldöztetés és a börtön nem szégyen, hanem dicsőség.

Krisztus követségében jártok, induljatok hát bátran, felemelt fejjel és elszánt lélekkel. Legyetek az igazság védői és a szeretet apostolai."

Tehát Márton Áron félreérthetetlen szavakkal buzdította papjait az emberiesség, a náci tanok elleni bátor kiállásra.

"A következők Hamvas Endre Csanádi püspöknek Szegeden, 1944 június 24.-én mondott papszentelő beszédéből vannak kivéve:

" A világ abban mindig akadályozni törekszik titeket, hogy az igazságot hirdessétek. Mikor a világ azt mondja:" a pap maradjon a templomban ”akkor tulajdonképpen az igazság hirdetését akarja korlátozni. Viszont az Üdvözítő azt parancsolja, hogy az ő igéjét mindenütt, a tereken, a piacon, a tetőn is hirdessük - az igazság nagy érték, legdrágább kincse a világnak; aranynál, gyémántnál többet ér. Az igazságban Istenéltető, irányító gondolatai vannak, a tévedés ellenben lelki vakságot okoz, mely árokba vezet egyeseket és nemzeteket. "Én vagyok az igazság" mondta az Úr. Ellenségét, a sátánt viszont a hazugság atyjának nevezte. "Én azért jöttem a világra, hogy tanúbizonyságot tegyek az igazságról"- vallotta. Egyházának pedig a legnagyobb ajándékot, az igazság lelkét adta, aki vele marad mindenkor a világ végéig.  Az Egyház nem is tagadta meg az igazságot, hanem őrizte és hirdette azt, sokszor a legnagyobb nehézségek közepette, mert az igazságot hirdetni nem könnyű, de mindig kötelesség. Az igazság harcosaivá szerződtetek, nektek is szól az apostol szava:"Végezzétek az evangélista dolgát és viseljétek el a szenvedéseket". - Most különösen szükség lesz az igazság hirdetésére, mert nagyon elködösödött az emberek értelme és az egyoldalú propaganda  hatása alatt nagyon megzavarodott az ő ítéletük. Megengedett, sőt dicséretesnek tartanak olyant, amit Isten súlyos bűn terhe alatt tilt és keresztényinek vélnek olyan cselekedeteket és érzelmeket, melyek az újpogányság legsajátosabb gyümölcsei és a kereszténységgel semmi képen össze nem egyeztethetők. Mert mi történik mostanában? A kereszténység nevében száz és százezer embert megfosztanak tulajdonától, otthonától és deportálják fajiságuk miatt melyről nem tehetnek - oly módon, mely a szenvedések özönét zúdítsa rájuk, egészségüket és életüket bizonytalanságnak teszi ki, emberi  méltóságukat pedig megalázza. Ezen százezrek között ártatlan gyermekek, védtelen nők, tehetetlen aggastyánok szánalomra méltó betegek vannak. Vannak köztük évek óta és születésük óta keresztények, tehát Krisztusban testvéreink. Házastársakat, és családokat választanak el kíméletlenül, mert egyikük zsidó származású. Ki kell mondanunk hangosan, nehogy az emberek téves lelkiismeretre tegyenek szert: mindez a kereszténységgel semmi képen össze nem egyeztethető. A Haza üdvét legjobban Isten törvényeinek tiszteletben tartásával biztosítjuk, de Isten megharagításával nem biztosíthatjuk. Isten törvényei mindenkinek, tehát a zsidóknak a jogát is védik tulajdonához, szabadságához, szemérméhez, egészségéhez életéhez. Isten bizonyos alapjogokat minden embernek adott, nemzeti, faji vagy osztálybeli különbségre tekintet nélkül. Ezek a jogok az emberi természettel járnak és semmiféle hatalom őket senkitől igazságosan el nem veheti. - Ami a hazát megvédi az katonáink hősiessége, a polgárok egyetértése, kötelességteljesítése, a bolsevista eszmékkel szemben a keresztény elvek érvényesítése, a belső ellenséggel szemben hatóságaink szigorú ébersége. Csak egy eszköz alkalmatlan a haza védelmére: a keresztény eszmék megtagadása. A múltban ezért mindig megbűnhődtünk. A keresztény elveket fogjátok Ti is hirdetni bátran, félelem nélkül, szenvedések vállalásával is. Opportune-inportune, azaz akár tetszik akár nem. Hirdetni a tízparancsolatot, mely mindnyájunkat kötelez, és mindnyájunkat véd. Ha a szeretet és irgalom parancsát felfüggesztjük a zsidóval szemben, akkor jogosan nem számíthatunk a irgalomra mi sem. Kicsiny gyermekeink, asszonyaink, öregjeink sem. "Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek". A szeretet és irgalom nem szentimentális gyengeség, amint ezt a régi és újpogányság állítja, hanem erő, mely saját érdekének jogos védelmét az igazsággal összeegyeztetni tudja.

Hirdessétek a szeretetet és irgalmat és gyakoroljátok azt, mert az nélkül nincs kereszténység. A kereszténység most vereséget szenvedett, mert püspökeink illetékes helyen felszólaltak az emberi jogok érdekében - amint az Egyház mindig felemelte a szavát a szorongatottakért - és felszólaltak különösen a zsidó származású keresztény hívekért, a keresztség szentségének becsületéért, meghallgatást azonban eddig csak kis mértékben nyertek.”

Mondhatják az elégedetlenek, hogy ezek a szentbeszédek gyenge pusztába kiáltott szavak voltak.  Mégis fontosak annak tudatában, hogy megtiltották a körlevelek felolvasását. Ezek a szavak akkor izgatásnak számítottak, és bárkit letartóztattak, aki szólni, mert. Az ország német megszállás alatt volt, Hitler teljhatalommal felruházott helytartója Veessenmayer és a Gestapo börtöneiben már sok magyar politikus, és közéleti személy volt letartóztatva.  Szálasi hatalomra jutása után  másfél hónap alatt 1,7OO olyan embert tartóztattak le akik gyanúsak voltak a német orientációjú katonai nyomozók szemében. A Hadik laktanyában Újszászi István ezredes, foglyait olyan brutálisan kínoztatta vagy verette agyon, amilyenek csak a későbbi bolsevista időkben az Andrássy út 6O-ban fordultak elő.

Ezek után áttekintjük azokat a beadványokat, és személyes kéréseket, tiltakozásokat, melyekkel püspökeink küzdöttek a deportálások ellen.  A dokumentumok elolvasása után megállapítható, hogy mennyire álságos, sőt rosszindulatú az a sokat hangoztatott vád, hogy a katolikus és a protestáns egyházak semmit nem tettek a deportálások megakadályozásának érdekében.

Folytatás következik.

Vinczer S. Péter