Nem törődve egy gyermek lelkével

 

Hogy melyik családról van szó, azt talán most nem írnám le.

Elég baj, hogy ilyesmi megtörténhet egy „családban”, azért tettem idézőjelbe, mert e család egyik része, minden, csak nem az!

Történt ez év április 4-én, akkor volt a kisfiú 3 éves, nagyon várta a szülinapját, főleg azt, hogy jön a másik mama is és az unoka testvére, aki szintén most 3 éves.

 Nagynénje, nagybátyja, meg még pár gyermek a szüleivel és természetesen az anya, apa, mami, akikkel együtt él.

Már egy héttel előtte minden nap megkérdezte, hogy mikor lesz a szülinapja, a kis értelmével már felfogta, hogy ez egy nagyon nagy nap lesz a számára.

A szülők és a nagymama is készült, sütöttek tortát, saját készítésű marcipán figurákat, kisautót, focistát labdával, foci pálya volt az alap.

Sok vendéget vártak gyermekekkel, rendeltek egy ugráló várat, hisz hét gyermekkel számoltak.

Aztán sorban mondták le a részvételt, maradt két gyermek, plusz az ünnepelt, az ugráló várat vissza mondták, mert három gyermeknek van elég játék.

De azért csak készültek tovább, lesz bográcsgulyás, sajtos kifli, sütik, na meg a hatalmas torta.

Aztán előtte egy nappal, visszamondta a nagynéni és a férje a részvételt, így természetesen az unokatestvér sem jött.

 Na, nem baj, gondolták, azért lesznek még így is, kik felköszöntik a szemük fényét.

Jön a másik mama, a nagybácsi, a család barátnője, a mami barátnője, aki pótmama, családtagnak számít már és a család barátai egy kisgyerekkel, ki szintén nem sokára betölti a három évét.

Aztán elérkezett a nagy nap, már kora reggel indult a banzáj, szólt a zene, méghozzá a rock, mert az ünnepelt azt szereti.

Jött a néni, ott volt már kilenc órakor és a közösen vett ajándékot, egy játék laptopot átadták a kis ünnepeltnek.

Nagy volt a boldogság, közben megérkezett a mami barátnője is, aki olyan a kicsinek, mintha a nagymamája lenne, nagy a szeretet közöttük.

Majd tizenegy órakor befutott a másik nagymama és a nagybácsi, akinek az volt az első kérdése, hogy kész van-e már a kaja.

Átadták az ajándékot, egy colt, pisztolyt, ami nem nyerte el a kis ünnepelt tetszését, ezzel aztán úgy látszott, hogy megsértette az ajándékozókat.

Pontban délre kész volt az ebéd, mindenki az asztalhoz ült, kivéve a nagybácsit, köszöni, ő nem kér.

Ezzel kissé letörte, a hangulatot, de azért mindenki neki állt az ebédnek.

Az ünnepelt szokatlanul csendes volt, talán érzékeny lelkével, észrevette a feszültséget, hiába próbálták jó kedvre deríteni.

Sajnos, akkor még nem érkeztek meg a család barátai a kis gyermekkel.

Ahogy az utolsó kanál gulyást a másik mama kikanalazta, beszólt a nagybácsi az anyjának, na, induljunk, hiába mondták, hogy most jön a szülinapi torta, de senki és semmi sem tudta őket visszatartani.

Felugrott a nagymama az asztal mellől, szedelőzködni semmit sem kellett neki, hisz úgy ült asztalhoz, hogy a kabát rajta volt, a táska meg a vállán.

De ezek után azért még volt annyi bőr a képén, hogy a kifliből csomagoltatott magának, aztán elmentek, anélkül, hogy elköszöntek volna a kicsitől.

Mindenki döbbenten ült és nem tudott megszólalni, csak az apát és az ünnepeltet nézték.

A kicsi értetlenül nézett utánuk, szívfájdító volt a csalódottsága, mert nem értette, hogy most mi történik.

 Az apa is nagyon elkeseredett volt, hisz az ő anyja és testvére tette ezt, a másik meg el sem jött, őt is mindenki sajnálta.

A torta nem lett behozva, úgy gondolták, hogy megvárják a hiányzó vendégeket, kik hamarosan meg is érkeztek.

A család érkezése, megmentette a hangulatot, ők is ebédeltek, mindenki újra az asztalhoz ült, hogy teljes legyen az ünnep, igaz már csak csipegettek az ételből.

Aztán behozták a tortát, csak egy valami lett elfelejtve, a fényképezőgép.

Nem készültek fotók, akkora volt még mindig a zavarodottság, hogy azt elfelejtették.

Igaz, a hangulat nagyon sokat javult, a gyerekek játszottak, táncoltak, a felnőttek is be-beálltak a táncba, de a fotók végképp elmaradtak.

Aztán eljött az este, arra lenyugodtak a kedélyek, az ünnepelt is elfáradt, de a laptopját nem tette le, még aludni is magával vitte.

Rózsás kis arcán, béke és boldogság ült, túltette magát a dolgokon, de jó is, hogy őbennük még nincs harag, könnyen megbékélnek.

A pótnagymama is ott maradt, hisz másnap jött a Húsvét, ami szintén, igazi családi ünnep.

Igaz, ha csak virtuálisan, de el lett készítve a torta, hogy mégis legyen róla emlék.

 

Sándor Kinga

 

szerzői fotó

Vissza a bloghoz

Új hozzászólás Frissítés