110 éve született József Attila - az ő születése napjára emlékezve 1964 óta ünnepeljük a költészet napját.
A MAGYAR KÖLTÉSZET NAPJÁT. Mert ilyen, csak nekünk van. Nekünk itt Közép Európában, a nagy és híres országok között meghúzódó kicsiny területen. Számon tartanak minket ugyan, de nem tartozunk a "nagy és sikeres" nemzetek közé. - Ez rólunk a vélemény, ezt írják a külföld krónikásai.
De egyet nem tudnak.
A MAGYAROK sokszáz éve élnek itt e hazában. Abban az időben költöztek ide, amikor még Európa - úgymond - üres volt, ami a mostani településeket illeti. De mi nem jöttünk üres kézzel. Magunkkal hoztuk kultúránkat, szokásainkat és magunkkal hoztuk különleges lelkivilágunkat is. Ez az évszázadok és évtizedek alatt legfeljebb csak külsőségeiben változott. Belül - ott, ahol minden rejtve van - a régiek vagyunk. Nekünk sok minden fontosabb, mint másoknak. És most elérkeztünk ehhez a mai naphoz, mert ez is azok közé tartozik, amik nekünk fontosak. Csak nekünk. Ezt a napot csak a magyarok ünneplik így meg, ezen a napon csak a magyarok emlékeznek, ünnepelnek és imádkoznak. Ki-ki a maga módján.
Ma előkerülnek azok emlékezetei, ma azokra emlékezünk, akik valamilyen formában megmutatták, kik és mik vagyunk mi tulajdonképpen. Ady és József Attila, Pilinszky és Sík Sándor, Márai és Petőfi...........és sorolhatnánk még a sort. Hála Istennek, sokan vannak, soknak köszönhetjük, hogy lelkivilágunk, milyenségünk, magyarságunk nem vész bele a feledés homályába.
Tisztelettel és köszönettel hajtunk fejet ma A MAGYAR KÖLTÉSZET NAGYJAI előtt. Tiszteletünk jeléül álljon itt Kölcsey Ferenc örökérvényű költeménye, a

MAGYAROK IMÁJA
 

Kölcsey Ferenc:
 

Himnusz
 

Isten, áldd meg a magyart,
Jó kedvvel, bőséggel,
Nyújts feléje védő kart,
Ha küzd ellenséggel;
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!

Őseinket felhozád
Kárpát szent bércére,
Általad nyert szép hazát
Bendegúznak vére.
S merre zúgnak habjai
Tiszának, Dunának,
Árpád hős magzatjai
Felvirágozának.

Értünk Kunság mezein
Ért kalászt lengettél,
Tokaj szőlővesszein
Nektárt csepegtettél.
Zászlónk gyakran plántálád
Vad török sáncára,
S nyögte Mátyás bús hadát
Bécsnek büszke vára.

Hajh, de bűneink miatt
Gyúlt harag kebledben,
S elsújtád villamidat
Dörgő fellegedben,
Most rabló mongol nyilát
Zúgattad felettünk,
Majd töröktől rabigát
Vállainkra vettünk.

Hányszor zengett ajkain
Ozmán vad népének
Vert hadunk csonthalmain
Győzedelmi ének!
Hányszor támadt tenfiad
Szép hazám, kebledre,
S lettél magzatod miatt
Magzatod hamvvedre!

Bújt az üldözött s felé
Kard nyúl barlangjában,
Szerte nézett, s nem lelé
Honját a hazában,
Bércre hág, és völgybe száll,
Bú s kétség mellette,
Vérözön lábainál,
S lángtenger felette.

Vár állott, most kőhalom;
Kedv s öröm röpkedtek,
Halálhörgés, siralom
Zajlik már helyettek.
S ah, szabadság nem virúl
A holtnak véréből,
Kínzó rabság könnye hull
Árvánk hő szeméből!

Szánd meg, isten, a magyart
Kit vészek hányának,
Nyújts feléje védő kart
Tengerén kínjának.
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!

Cseke, 1823. január 22.

Magyar Nemzeti Himnusz - Hungarian National Anthem
Magyar Himnusz A magyar történelem jelképeivel és fontosabb eseményeivel Hungarian Anthem The great moment of history and signs of Hungary in the video. The ...

Bélyegkép: Caesar képek