Nosztalgikus hangulatomban fényképek és a jegyzeteim közt kutatok. Íme, egy a 2009-es évből. Ránézek a jegyzetemre és mosoly ül az arcomra. Eszembe jut, amint a kisbusszal elindulva még a hajnali álmosságtól homályosan látva, hunyorogva köszöntjük a felkelő napot. A kis cursillós közösségünk áldást kér az előttünk lévő útra, majd elmond egy rózsafüzért. Egyszer csak feltűnik egy furcsa jelenség. Az ablak előtt a Szűzanyát látom lebegni. " Nézzétek! " - szóltam a többiekhez.
- " Vezet minket a Szűzanya." Majd Péter atyához fordulva, kérdeztem, hogy hol van a kocsiban Szűzanya kép? Hát persze, hogy a műszerfalon volt. Az atya elmosolyogta magát, és elmesélte, hogy valamikor egy idős néni teljesen komolyan hitte, hogy megjelent kísérőként a kocsi előtt. Hát ez a kis történet az emlékeim bevezetőjeként… A fény és árnyék játéka csodákra képes. Na és megható.

Emlék egy kedves útról. /2009 /

 Csaba Testvér Gyermekotthonai

Ősszel Székelyföldön jártunk,
Szűzanyával kocsikáztunk.
Erdők között vitt el minket,
Péter atyát vezérelve.

Robi testvér várt már minket,
megmutatta pihenőnket.
Déván rövid sétát tettünk,
Csaba testvér jött elébünk.

Másnap, lakásokat jártunk,
benne kicsi óvodások.
Fájó szívvel néztük őket,
Édesanyjuk hűlt helyével.

Iskolát is látogattunk,
templomukban imádkoztunk.
Reggel hosszú útra keltünk,
Szászvárost is megismertük.

Onnan Petrozsénybe mentünk,
gyerekekkel beszélgettünk.
Péter atya misét mondott,
megható volt, sírdogáltunk.

Kovásznára megérkezve,
integetve vártak minket.
Könnyes szemmel köszöntöttek,
többieket kérdezgetve.

Esztelneki napköziben,
Edit asszony fogad minket.
Szakács, kertész, nevelőnő,
Ó de ügyes ez a kis hölgy.

Innen nehéz volt elmenni,
síró lányokat itt hagyni.
Sarokig is kikísértek,
búcsúzkodtak, ölelgettek.

Most már igyekeznünk kellett,
Tusnád bizony már keresett.
Gyönyörű erdei tájon,
megérkeztünk meseházhoz.

Innen Csíksomlyóra mentünk,
jól esett már megpihennünk.
Reggel misére siettünk,
Szűzanyának énekeltünk.

Gyergyón több helyet bejártunk,
mindenkit meglátogattunk.
Szárhegyre is felérkeztünk,
Ervin atyát megismertük.

Lelkendezve mesélt nekünk,
nem lehetett nem szeretnünk.
Itt a hegyi gyermekeknél.
ebéd várt és házikenyér

Lázár kastélyhoz leérve,
ismerősként köszöntöttek.
Elmerültünk itt a múltba,
magunkat oda gondolva.

Utolsó ház következett,
Récsén is járt gyerekekkel.
Nevelő csak egyik volt itt,
pedig hoztuk gyógyszereit.

Társnevelő sóhajtozik,
gyerekek is megkönnyezik.
Izgatottan távozunk el,
körutunkat befejezve.

Déván reggel kipihenten,
Csaba testvért körbe véve
derűvel és kacagással
búcsút mondtunk mi egymásnak..

Vége lett a szép mesének,
Erdély ország Isten véled.
Szűz Mária vezet vissza,
Makón fogad finom hagyma.

Hazaérve elmeséltük,
Erdélyt most más szemmel néztük.
Minden részen kistestvérben,
Jézus fogadott ott minket.
.
Azóta Péter atya minden évben fogadja a kovásznai és az
esztelneki gyerekeket és két nevelőjüket, Zsuzsikát és Edit-
két Kőröshegyen.
Köszönet és hála, hogy megismerhettük Csaba testvér
nagy családját.