Vitatkozom Istennel

Bizonyára, most sokan felkapják a fejüket, milyen dolog Istennel vitába szállni, milyen ember vagyok én, ha ilyesmire vetemedem.
Még mielőtt bárki megbotránkozna, leírom, hogy Isten szerető, Istenfélő vagyok, hiszek benne, imádkozom hozzá.
De most sok kérdésem lenne és vitába is szállok vele, mert nem értem tettét, nem találok rá magyarázatot.
A Kenyában történtekre szeretnék választ kapni, de nem csak arra, hanem a sok értelmetlen öldöklésre, ami nap, mint nap megtörténik földünkön. Ezeket az értelmetlen öldökléseket, a sok, ártatlan fiatal élet kioltását hogy engedheti meg.
Tudom, hogy ezeket az üldöztetéseket ezer években mérhetjük, tudom, nem ez az első eset.
Isten, kérdezem tőled, miért nem tekintesz ilyenkor a földre, amit Te magad alkottál, miért engeded meg azt, hogy ártatlan, ifjú emberek vére hulljon?
Miért nem azokat bünteted, kiknek fejében akár csak megfordul egy ilyen aljas cselekedet, miért nem őket sújtod haragoddal?
A büntetés, mit ránk szabtál, még meddig tart, ezt kérdezem én tőled, meddig emlékeztetsz bennünket arra, hogy ne csak szeressünk, hanem féljünk is téged.
Haragoddal miért az ártatlanokat sújtod, mi bűnt követtek el, hogy halállal kell fizetniük?
Vitába szállok veled Isten, szeretnék választ kapni mély gyászomra, mert igen, én őket is gyászolom, ha nem is ismertem egyiket sem.
Gyászolom a háborúban megölt kis gyermekeket, fiatalokat, időseket, mindenkit, aki ember.
Az irántad való szeretetemben, hitemben nincs kétség, de most mégis tudni szeretném, miért, miért, miért.

Isten, az értelmetlen halálért vitába szállok veled!

Sándor Kinga