Kedves barátaim! Összeszedtem pár fontos információt, hogy segíthetünk a látássérült embereknek.

 Hogyan kell segíteni a látássérülteknek?

A mindennapokban gyakran előfordul, hogy azt érezzük, hogy szívesen segítenénk valakinek, de nem tudjuk, hogy hogyan. Ennek speciális esetei a fogyatékkal élők, köztük a vakok, akik sok esetben segítségre szorulnak, akár a közlekedés területén is, de mégsem mindegy, hogy hogyan segítünk nekik. A szakszerű segítséghez adunk most pár tippet.

Először mindig kérdezzünk! Az önkényes segítségnyújtás olykor még kárt is okozhat, ezért mindig azzal kezdjük, hogy megkérdezzük az adott személyt, hogy szüksége van-e segítségre! Feltehetően a válasz a legtöbb esetben igen lesz, de akkor se lepődjön meg vagy sértődjön meg, ha esetleg elutasító választ kapna. A vakok egy része akkor érzi magát biztonságban, ha saját érzékszerveire és megtanult, bevett sémáira támaszkodhat.
Hogyan kell vezetni egy látássérültet? A karjánál fogva kell segíteni számára a közlekedésben. Mindig kérdezzük meg, hogy belénk szeretne-e karolni vagy pedig mi fogjuk meg a karját? Mindig egy lépéssel magunk mögött vezetve kell irányítani a segítségre szoruló vakokat! Soha ne kövessünk egy vak embert és adjunk neki hátulról közvetett információkat, mert ez sok esetben többet árt, mint használ!
Járdaszegélyek és lépcsők: A kísérő mindig lassítson le és a közvetlenül le, illetve fellépésnél figyelmeztessük társunkat: - Most lépjen fel/le! Lépcsők esetében próbáljuk meg minél pontosabban körbeírni a lépcsőt vagy az irányt amerre indulnia kell a látássérültnek! Közelítőleg adjuk meg, hogy hány centis lehet a magaslat, tartozik-e esetleg hozzá korlát, amibe meg tud kapaszkodni vagy bármi egyéb akadály, esetleg csúszós-e a mintázata! Az utolsó lépcső előtt mindig szóljunk, hogy ez az utolsó!
Hogy mondjuk el helyesen az irányokat? Ha helyesen akarunk tájékoztatni egy vak embert, akkor mindig a vak ember helyzetéhez képest adjuk meg a keresett dolog vagy tárgy helyzetét. Például: Lépjen pár lépést előre, forduljon picit jobbra és ott lesz a fotel!.
Mi a helyzet tömegközlekedésnél? Ha már valaki segíti a vakot, akkor ne lépjünk oda mi is, mert buzgóságunkkal csak megzavarjuk! Ha mi szegődtünk segítségére kísérjük oda a felszállási lehetőséghez, és tegyük rá a kezét a kapaszkodóra meghatározva a lépcsőfokok számát és méretét, majd hagyjuk, hogy ő maga megoldja a helyzetet. Csak akkor segítsünk a továbbiakban, ha erre külön kérést kapunk!
Autóba való beszálláskor: Autóba beszálláskor a vak embert vezesse a nyitott kocsiajtó elé, és tegye kezét az ajtó felső peremére, ez alapján már tud tájékozódni!
Hogy segítsünk vásárláskor? Ne intézkedjünk önkényesen egy vak ember helyett! Amennyiben kéri vagy elfogadja segítségünk, mindig adjuk a kezébe a kiválasztott holmikat, mielőtt a kosárba tennénk. Így a letapogatás után az övé lesz a döntés joga. Fizetéskor mindig hangosan mondjuk el, hogy mennyit kell fizetni, mennyit adunk a pénztárosnak, és mennyit kaptunk vissza!
Hogy működik az étkezés? Ha ételt szolgálunk fel egy vak embernek, az óra számlapjának a mintájára mondjuk el, hogy mi hol találhatón a tányéron! Ugyanilyen pontossággal ismertessük a rendelkezésre álló evőeszközök és poharak repertoárját is, pontosan meghatározva azok helyét az asztalon!
Rendezvényeken, közösségi eseményeken: Ne rendezkedjünk a vakok helyett! Beleértve, hogy ne vigyük el kabátját, mondva hogy letettük a ruhatárba vagy az ágyra egy házibuliban, mert ő nem tudja, hogy az hol van, és nem is fogja tudni megkeresni. Mindig vezessük oda a ruhatárhoz, vagy ahova leteheti cuccait, hogy később önállóan is hozzáférhessen azokhoz!
Tippek

Nyugodtan használjunk olyan kifejezéseket a jelenlétükben, mint, hogy „Képzeld mit láttam!” vagy „Figyelj!”. Az nem segít a helyzeten, ha tabuként kezeljük ezeket a kifejezéseket, sőt ezzel segíthetünk, hogy úgy érezzék, hogy ők sem mások, velük sem kell másképpen bánni!
Rend a lelke mindennek! A rend és a pontosság a vakok életének alappillérei, ezért tartsuk szem előtt, a következő "szabályokat": minden holminak, tárgynak legyen meg a kijelölt helye és mindig ott legyen megtalálható.
[szerkesztés] Amire szükséged lehet
odafigyelés
empátia
körültekintés
kérdezés
némi előismeret
Figyelmeztetések
Sokszor megesik, főleg a kisgyerekekkel, de akár felnőttekkel is, hogy különleges érdeklődést mutatnak a fogyatékkal élők iránt. Figyeljünk oda, hogy ne kezdjünk tolakodóan kérdezgetni valakit a fogyatékosságával kapcsolatban, mellyel esetleg olyan dolgokat kéne elmondania magáról, amit nem akart velünk megosztani! Amennyiben viszont valaki felajánlja, hogy erről szívesen beszél, és nem gond, hogy kérdezik, akkor viszont nyugodtan tegyük fel a minket érdeklő kérdéseket!
A látássérülteket gyakran zavarja, ha róluk előzetes beleegyezésük és engedélyük nélkül kép, vagy hanganyag készül. Minden esetben kérdezzük meg embertársunkat, hogy hozzájárul-e mindehhez, és ennek fényében cselekedjünk!
Soha ne helyezzük át vagy fogjuk meg önkényesen egy vak ember botját vagy kutyáját, még akkor sem, ha úgy érezzük, hogy nem megfelelő helyen van! Ezek az ő személyes tereik része, és mindig nagyon pontosan tudják, hogy hova tették le, ezért óriási gondot okozhat számukra, ha elmozdítjuk onnan!
Ne kezeljük gyerekként a látássérülteket! Ha az állapotával vagy képességbeli dolgaival kapcsolatban szeretnénk megtudni valamit, például, hogy alá tud-e írni valamit, akkor mindig magát a vakot kérdezzük, még akkor is, ha kísérővel érkezett!