„TISZTELET A BÁTRAKNAK!”

Az idei márciusi ünnepség címadója a fenti kölcsön vett cím. Ennek a két szónak ma is megvan a jelentősége, és a szükségessége.

1848-ban bizony bátorság kellett minden császár ellenes szó kimondásához, ismerve Bécsújhely és más császári bosszúk, Metternich teljhatalmú intézkedéseit.

A régi eseményekről a TV műsorfolyammal emlékezik meg, és szinte minden városban, iskolákban megemlékeznek a Szabadságharcról.

Most kivételesen e két szó mai hiányára szeretnék rámutatni.

A közéletből a tisztelet szinte száműzve van az ellenzék szótárából. Természetes, hogy ez kihatással van az élet minden vonatkozásaira. Hiányzik a tisztelet a szülők, az öregek, a tanítók az orvosok, és sorolhatnám, még hogy kik iránt. Mondhatnám, hogy tisztelet a kivételeknek, akik még ma is ismerik a tiszteletet, és tisztelettel tudnak szólni bárkihez.

Bátrak nélkül ma sem volna polgári demokrácia, és bizony nagy bátorságra volt szükség a rendszerváltás előtt megszólalni, tüntetni a kommunista diktatúra ellen.

A mai fiatalok talán bele sem tudják képzelni magukat a csengőfrász  helyzetbe, el sem tudják képzelni, hogy éjszaka megáll egy fekete autó, és viszi az Andrássy út 6O-ba, és hogy azután mi történt az áldozattal. A kirakatperek, a halálbüntetés a "törvényes rend megdöntéséért törvény által előírt büntetés volt. Ma az ellenzék nyíltan, és következmények nélkül akarja megdönteni a törvényes, demokratikusan megválasztott rendet. Hamis argumentumokkal, alaptalan rágalmakkal támadja az új idők bátrait.

A rendszerváltó fiatalok igenis bátrak voltak, hiszen az ország orosz megszállás alatt volt, és a kommunista halált kimondható bíróságok a helyükön voltak.

Nagy Imre és társai újratemetésén egy bátor fiatalember beszédet mondott. Úgy tudom, nem volt a szónokok közé sorolva, hogy mégis hogyan jutott mikrofonhoz, érdekes lenne a részleteket leírni. A hallgatóság nem akart hinni a fülének, hogy a szónok az oroszok távozását követelte. Többen félve néztek körül, hogy nem-e körül zárja a hatalom a teret, és ki tudja mi lesz a vége az egésznek.

Ma ez a fiatalember Magyarország Miniszterelnöke. Bátor volt akkor, és bátor maradt híven az akkor megálmodott elveihez. Nem beszélt előre, de annál többet dolgozott kitartóan a polgári Magyarország megteremtésén.

Manapság is bátorság kell ahhoz, hogy  a magyar érdekekért magyar politikával az IMF, és más háttérhatalmakkal is szembeszálljon.

Tisztelet helyett lejárató kampányba kezdett az ellenzék. Azok, akik akkor, amikor még veszélyes volt másként gondolkodni sehol sem voltak. Eredményeit elhallgatják, csúsztatásokkal a tényeknek nem megfelelő állításokkal nyilatkoznak lépten, nyomon, az általuk nevezett sajtó korlátai között.

Mi, akiknél a tisztelet  az alapvető emberi kapcsolat lényege, tisztelettel hajtunk fejet a rendszerváltó, megfigyelt, polgártársaink előtt.  Ne vegyék szerénytelenségnek, hiszen semmilyen érdek nélkül mondom, merem kijelenteni, hogy a bátrak legbátrabbja ORBÁN VIKTOR  VOLT ÉS MARADT.

Tiszteletet, és elismerést érdemel, és a legnagyobb kitüntetést, a bizalmat, hogy a csapatával a polgári Magyarországot kiépíthesse, hogy élhető jövője legyen az elkövetkező nemzedékeknek.

Az ellenzék nem tud elszakadni a magyarság érdekei ellen irányuló áskálódásaitól. Sajnos belőlük soha nem lesz magyar érdekeket szem előtt tartó  és szociális értékekért küzdő baloldal.

A közelmúltban regnáló MSZP szemkilövő, kordonokkal körülvett, vízágyús rendszerét könnyű összehasonlítani a mai állapotokkal.

Tisztelet a rendszerváltó bátraknak is a régiekkel együtt. 

Szép, és boldog márciusi ünnepet kívánok mindenkinek.

Vinczer S. Péter