Heti gondolatszikra – 2015. március 05. –
Olvasom az újságban a Kanizsai Pláza továbbra is nyitva lesz vasárnap. Minden plázában változatlan marad a nyitva tartás, ahol mozi van. Tudomásom szerint mindegyikben van.
Rendjén is volna, ha csak mozizni lehetne benne, hiszen szórakozni pihenőnapon szokott az ember. De nem csak erről van szó, a kereskedő egységek is felhúzott rácsokkal várják a shopingollókat, éppen úgy, mint bármelyik másik napon. A kasznik egyenkénti mérete számít, nem az épületben elhelyezett üzletek négyzetmétere. Jól ki lett ez fundálva.
Megvallom zavar a nagy műfelháborodás, a vasárnapi zárva tartás miatt, kiérzem benne a liberális métely családra kivetített rombolását. Bárhol olvasom a témához fűződő hozzászólásokat, kortól, társadalmi osztálytól függetlenül, tűzön-vízen át kitartanak kedvenc vasárnapi programjuk mellett, amely kocsi tologatásban, polcokon elhelyezett áruk bámészkodásában teljesedik ki.
Tettem egy próbát ismerőseim körében a minap a havi nagyvásárban. Kedd reggel hét ágra szórta sugarait a felkelő napocska a tér felett, a márciusi hideg még éreztette hatását a cipők talpai alatt, ezt látszott bizonyítani a papundekli "szőnyegen" toporgó eladók.
Nem vagyok korán kelő típus, mire a vásár forgatagába értem a reggeli miséről a hívek már régen haza értek, vagy tettek egy kört a sátrak között. Sok ismerőssel összefut itt az ember, máskor egy mosolygós köszöntő után gyorsan elillantam, nehogy leragadjak, mert, ha megbontjuk a beszélgetés fonalát, a gombolyag messzire gurulhat, miközben az idő szalad.
Már az első sorban találkoztam pár ismerőssel.
A „hogy vagytok?” kérdés után türelmesen végighallgatva a válaszokat, igyekeztem mielőbb a témára terelni a figyelmet.
„- ugye szerintetek is szükség van a vasárnapi pihenőnapra a kereskedelemben dolgozóknak a családok érdekében?” –tettem fel a kissé provokatív kérdést.
Megdöbbentettek a válaszok. Értelmes emberek próbáltak meggyőzni arról, hogy ma már más világban élünk. Az ünnepek, vasárnapok nem arra valók, hogy idős szülők nyavalygásait hallgassák a fiatalok, egész héten hajtják az igát a hétvégén szeretnének kikapcsolódni, levegőhöz jutni.
„-no, de könyörgöm, nem múzeumban, színházban, zenében gondolkodnak, hanem egy diszkontban, plázában, ahol pakolnak, rakodnak, fizetnek.” –érveltem volna, ha lett volna hozzá kedvem. Már semmihez sem volt…
Ennyire igénytelenné váltak az emberek? Nincs szükségük személyes kapcsolattartásra, érintésre, nincs szükség családra, idős szülőkre, vasárnapi közös ebédre, beszélgetésre, csak fogyasztásra.
Valóban bennem lehet a hiba, mert én még hiszek a család összetartó erejében, abban, hogy bármilyen veszély elhárítható olyan közösségben, ahol erős az egymás iránt érzett felelősségérzet, és a probléma is megoldható ott, ahol mindig lehet tiszta lappal kezdeni. Felemelik, aki megbotlik, vagy elesik.
Tudják, hogy az alázat lépcsője vezet a szeretet birodalmához, ahol megtalálható a megbocsájtás és bocsánatkérés egyaránt.
Lélek Sándorné 2015. március 5.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Érdekes kérdés ez a vasárnapi szünnap, hiszen a vasárnapot valóban nem bevásárlással kellen tölteni, hanem igazi, családi ünnepléssel, amelyben benne van a délelőtti szentmise, a vasárnapi ebéd, ahol együtt lehet a család, senki nem siet, meghallgatják egymást a családtagok (jut idejük az öregek "sirámait" is végighallgatni, sőt talán meg is értik őket...)
Mondhatják, hogy a mai, rohanó világban "nincs idő" ilyen békebeli vasárnapokra, de miért nincs? Mert valamiért nagyon nem akarják igen sokan, akiknek fontosabb egy mozi, egy bevásárlás, egy áruházi csatangolás, mint éppen a család.
Szomorú, hogy ide jutott a világ, de talán még nem késő visszafordulni a szép dolgok felé...