A munkáltatók világa

Érdekesen működik a munkavállalók világa. Látó körömbe került a munkaközvetítő cégek működése, s bizony, forog a gyomrom! Külföldi cégek nem szívesen alkalmaznak saját munkaerőt, egyszerűbb, és olcsóbb kiközvetített munkaerőt alkalmazni. S bizony, mint ahogy az "uzsorázásra", erre is ráépültek a csalók, a kiskaput jól ismerő, rutinos adó, munkajogi szabályokat kijátszó kis társulások. 
Azok, akik a kiközvetített munkerővel körülbelül úgy bánnak, mintha utolsó kapcarongyok lennének. Az általuk kiválasztott munkavezetőket pedig a minősíthetetlen hang jellemzi, hisz meg kell hálálni a poziciót, s ezért gátlástalanul, az összeroskadásig hajtják a munkatársakat, minősíthetetlen jelzőket használva. Az idősebb munkatársnak nincs neve, csak vén k@rva, a fiatalabbaknak ribanc, szajha, a felmenők emlegetése olyan természetes számukra, mint a keresztény embernek az imádság. Miért tehetik? Elsősorban a mai világban a munka nagy kincs. A másik fő ok, hogy ezek a munkavállalók nem túliskolázottak, egyszerű emberek, akik még a szél fújásától is megrettennek. Dolgoznak inuk szakadtáig, mert kell a pénz kenyérre, tejre, cipőre. Természetesnek veszik, hogy a munkaügyi hivatal kiközvetítése csak három hónapig szavatol bejelentett munkát, azt is csak négy órára, valójában napi 10-12 óra szakadatlan munkát jelent a szalag mellett, két óránként 5-10 perces szünettel, és a három hónap leteltével megszűnik a szerződés, két hónap fekete munka után újra kap három hónara szóló bejelentett állást, a fent már vázolt feltételekkel. Nos, a közvetítő cég kasszája szépen gyarapodik, ellenőrzésektől nem kell tartaniuk, pörög a bolt. Virágzik az emberbiznic, jól tejel. A munkavállaló pedig egyre elkeseredettebb, egyre kimerültebb, és egy idő után, mint a vágó hídra vitt barom, beletörődik a sorsába.
Vajon az erre létrehozott hivatal meddig tűri?