2015.02.18. 12:27, Lélek Sándorné
A balliberális oldalon háborút hirdettek minden ellen, amiben a kormány, változást szeretne. Utcára vonultak, százezres gigatüntetést remélve, ami pár százra redukálódott.
Szerencsére egyre több ember fejében kigyulladt a jelzőlámpa, és megszólalt a vészcsengő, hogy rossz oldalra sodródtak. Emberi tulajdonság, minél kevesebbet gondolkodunk, annál befolyásolhatóbbá válunk, hogy ez ennyire igaz, megpróbálom bebizonyítani.
Azokban a „boldog időkben”, ahogyan a kádári időket emlegetni szokták a „tűntizők”, a vasárnapi össznépi shopingolásokat nem ismerték. A nagyiknál gyöngyözött a csirkeaprólék leves, és klopfolták a hússzeleteket, az unokák kedvencét, mert olyan finomat senki sem tudott sütni, mint a nagyi. Miért is? Mert kevés volt a hús sok az éhes száj, ezért sikerült papírvékony szeleteket kanyarintani a fél kilóból, és olyan vékonyra kiverni, hogy átnézve rajta, látni lehetett az időt a toronyórán. Boldogan ülték körbe az asztalt és beszélgettek nagyokat. Körbenézve ismerőseimet szinte minden családnál így múlt el a vasárnap.
Nem tetszett ez a liberálisoknak, nem fogyasztottak eleget, és mi az, hogy család, azok még tartalékolni is akarnak. Azt aztán nem! Nem illik korlátozni a férfi- és nő szabadságát, no, meg a gyerekek jogait is figyelembe véve véget kell vetni a családi banzájnak, ennek a legmegfelelőbb módja az átnevelés. Vasárnapot vásárnapra váltóztatni, az lesz első lépés. A nagy leárazásokat erre a napra tervezni. Hogy jusson mindenkinek a másnapi szavatosság lejárta előtt a zöldségből, gyümölcsből, tejtermékből, megteltek az áruházláncok parkolói. Süteményt, sós burgonyaszirmot, jégkrémet majszolnak a gyerekek, félkész ételeket dobálnak a kocsikba a szülők, amit otthon tízperc alatt forró vízben, vagy olajban készétellé varázsolnak.
Ja, hogy a gyerek nem éhes? Naná, teleette magát, majd eszik, ha megéhezik. Úgy is mindegy, az asztalok kiszorultak a lakásokból, konyhapultok váltották fel, ott meg csak hárman férnek egyszerre.
Ha csak… A nappaliba be nem tesznek egy asztalt, hogy valahol összejöjjön a család. Nem sok helyen látni ilyet, mert ugye a legtöbb lakásban a muzsik-centerhez és a szekrény nagyságú házimozihoz ciki az ilyen bútordarab.
Óriási a szegénység, dübörögte az éhségmenet, miközben tele van a város okos telefonokat nyomogató fiatalokkal, és egy családban több autóval.
A kormány családpolitikájának köszönhetően minden rászoruló gyermek ingyen kap ebédet, iskolakönyvet, csupán arra kényszeríti a szülőket a fránya kormány, hogy látogassák a gyerekek az intézményeket, óvodákat, iskolákat. Felháborító! Hol vannak a gyerekek jogai és a szülők szabadsága? Majd ők eldöntik, hogy hova mennek és mikor! Vigyék helybe a nekik szánt elemózsiát! No meg mi az, hogy a munka az egyetlen, ami elvezet a megélhetésre? Segély kell ide nem munka, meg tanulás - így vélik egyesek.
De, nézzük a népességpolitikát. A kormány bevándorlás helyett több gyereket szeretne, a liberálisok kevesebbet, sokkal kevesebbet, az abortusz jogát erősíteni, és az egyneműek kapcsolatát erősíteni. A pórnép szaporodását, klasszikus családok fogalmát megszüntetni!
A családot Isten meghatározta Ádám és Éva megteremtésével, a szövetségüket méltán nevezhetjük házasságnak, mert célja az egymás iránt érzett felelősségvállalás mellett a szaporodás. A felelősségteljes családalapítás. No, kérem szépen, ez ma úgy néz ki, hogy egyes családi privilégiumot a családellenes hangadók, csak saját maguknak tulajdonítanák ki. Náluk a gyermek mindenkor a teremtő áldása, bizonyíték erre, hogy többségük nagycsaládban él. Gyermekeik a tipegőkort átlépve mozgáskultúrát, zenekultúrát tanulnak, külön órákon múlatják az időt. Bábszínház bérletet felváltja az ifjúsági-bérlet. Jól van ez így, de ilyen indulás kellene minden gyermeknek, hogy elérve a nagybetűs életet egyenlő eséllyel indulhassanak.
Ezért kellene kiabálni, hallatni a hangjukat, és vonulgatni transzparensekkel a liberálisokhoz, igen a liberálisokhoz kedves honfitársaim, mert a családbarát kormány mást érdemelne önöktől, szimpátiatüntetést, és kiállást családbarát politikája mellett, sőt segítséget nyújtani építő munkájukhoz.
Remélem, egyre többen értik meg a család fontosságát. Bizony a közös étkezés, a terített asztal, a meghitt beszélgetések vissza kell térjenek! Sok rossz szokásunk alakult ki, ilyen pl. a tévé bámulása (ez sajnos bennünket is érint...) Jó példát is tudok: egy nagyon okos újságíró kolléganőmnek nincs tévéje, és nem is akar tévét nézni. Rádiót hallgat, ott is főként zenét... A híreket az interneten megtalálja. Így aztán bőven jut ideje értelmes dolgokra...