UKRAJNA ÉS JUGOSZLÁVIA.

A hágai nemzetközi bíróság döntése szerint a szerbek nem követtek el népirtást A horvátokkal szemben, de a horvátok sem a szerbekkel szemben . Nem tudom, hogy milyen bizonyítékot hiányolt Peter Tomka szlovák bíró, de feltételezem, hogy személyesen nem járt akkoriban a térségben. Azt sem tudom, hogy definiálva van-e a népirtás fogalma, nevezetesen, hogy hány ember megölése kell ahhoz, hogy népirtásnak deklarálják az öldöklést.

Szerintem olyan bíró nem hozhat igazságos ítéletet, aki háborús területen nem járt, aki csak a papírokat böngészve, vagy akár tanúkat meghallgatva szabja ki a verdiktet.

Tapasztalatból mondom, hogy más érzés a helyszínen megtapasztalni a háború borzalmát, és egészen más a TV-t nézve a biztonságos fotelból nézni.

Megpróbálom röviden vázolni az eseményeket. Tito halálával a hat jugoszláv köztársaság elnökeiből állt össze az Elnöki Tanács,melynek egyike egy éves mandátummal elnöki pozíciót viselt. Addig nem is volt probléma, amíg a szerb volt az elnök, de amikor Mesić, a Horvát Köztársaság elnökére került a sor, őt nem ismerték el a szerbek. Ekkorra már a szlovének referendumon az elszakadásra, az önállóság mellett döntöttek. Ezt megelőzően Splitben volt az utolsó Elnöki Tanács, ahonnan a szlovének kivonultak, mondván, hogy ez csak szalmacséplés. 

Tehát ahogy Mesićet nem ismerték el, a horvátok is referendumot tartottak, és ők is az önállósulás mellett döntöttek. A szlovénok referendumára szemet hunytak a szerbek, mert Szlovénia amúgy is ország volt az országban, hagyták őket menni. Az Ő harcuk alig egy hétig tartott, néhány halottjuk lett. A szlovénoknak sikerült a Szlovénia területén lévő összes fegyvereket megszerezni.

Más volt helyzet Horvátországban. A területi egységek fegyvereit a gyárakból,  beszedte a Jugoszláv hadsereg karbantartás címén. Amikor a Jugó hadsereg, támadást indított, alig volt fegyverük. Sebtében, Jeszenszky Géza akkori magyar külügyminiszter adott el 1O OOO kalasnyikovot. Ezzel alakult meg a Horvát Gárda. Semmi nehéz fegyverük nem volt a védekezésre a JNH fegyverarzenáljával szemben. Fegyver embargót hozott a nagyon demokrata nyugat, kalasnyikovval kellett védekezni a tankok, és a tüzérség ellen.

Ismerem azokat a messze hordó ágyúkat, amelyekkel a Duna bácskai oldaláról lőtték Vukovárt, Ezéket, Vonkovcit, Dalját, Németit, tehát az egész térséget, a lőszert meg Pétervárad gyomrából hordták a teherautók éjjel nappal. 

Vukovárban egyetlen ruszin embert találtunk a ferences kolostorhoz vezető úton. Ő mondta el, hogy  a 12O mm gránátokkal ágyúzták a várost, egy időre szüneteltek, akkor előmerészkedtek a pincékből, de minden figyelmeztetés nélkül újra kezdték, hogy kint érje a támadás az embereket, hogy minél többen haljanak meg. Rommá lőttek a várost, kivéve a szerb ortodox templomot, és környékét. Hasonló volt helyzet más településeken is. Emlékszem ahogyan Dobrovnikot lőtték a hegyekből, ahova a horvátoknak nem volt mivel visszalőni.

Amikor Kozma atya Zágrábban kialkudta Raseta tábornoktól a vukovári 4,5OO civil lakos elengedését, a kórház betegeit kivitték a város szélére, és előbb összetörték a csontjaikat aztán kivégezték őket.

Az ENSZ sóhivatalát megelégelve, három év után a horvátok megindították a Vihar fedőnevet viselő felszabadító harcukat. Erre a krajinai szerbek exodussal válaszoltak.  Akik nem akartak csatlakozni, azokat agyonlőtték a házukban, és rájuk gyújtották a házat. A hangfölvételen megvan,  Tugyman elnök a rádión ismételte, hogy akinek vér nem tapad a kezéhez, az ne menjen, maradjon az otthonában, nem lesz bántódása.

A hágai tudósításban azt állítják, hogy a Viharban a horvátok mit elkövettek atrocitásokat. Sajnos a szerb halottak nem tudták elmondani, hogy ki lőtte őket le a házukban, és kik gyújtották fel a házat, amiben megégtek.

18O OOO krajinai szerb érkezett "elűzöttként" Bácskába, címmel a kezükben, mind magyar tulajdonú házakat kerestek fel, amelyek tulajdonosai főleg Németországban dolgoztak.

Azok a magyarok, akik a katonai behívónak nem tettek eleget, vagyonelkobzásban részesültek. Németországból kitoloncolták őket, lakásukat, berendezésüket, autójukat kellett otthagyni. Kérésemre Habsburg Ottó sikertelenül járt el a hatóságoknál.

Amikor az Eszékhez közeli Szentlászlóban jártam, még egy millió akna volt a környékén. Egyetlen ház maradt meg, a református templomot is szétlőtték. Akkor már építkeztek, a MMSz vitt kerti szerszámokat, építő anyagot, csaptelepeket, konyhai edényeket, még bili is a gyerekeknek, és a templom tetőzetét székely ácsok állították helyre. Tőkés püspök atya celebrált az első istentiszteletet a felújítás után.

Az agresszió nyomán hatalmas pusztítás, és menekült áradat indult főleg Magyarországra. Antall miniszterelnök úr a Kozma atyát kérte, hogy kísérje el a térségbe. Ott csak sírni lehetett nyilatkozta Kozma atya. Megszervezte a menekültek fogadását.

Közel százezer menekültet kellett ellátni, Fényes Csilla von Boeselager sietett segítségre a német kormány anyagi támogatásával.

Torontóban mi magyarok csatlakoztunk a ruhagyűjtésben a horvátokhoz, öt negyven lábas konténert küldtünk melyből egyet átirányítottam az ostromlott Szarajevóba.

Megalapítottuk a Magyar Emberi Jogok Monitorát, és levelekben informáltuk a döntéshozókat a vajdasági magyarok akaratuk elleni háborúba küldésekről, és a helyzetükről. Hajtó vadászatokat végzett a katonai, és a civil rendőrség a katonaköteles magyarok összeszedésére. A munkahelyről elvitték, otthon nem aludhattak.

Az ukrajnai helyzet kezd hasonlóvá válni. Kárpátalján, ahol  a magyar nyelv be van tiltva, besorozzák a magyar fiatalokat.

Most az Ő érdekükben kell felemelni a szavunkat. Nem elég a magyar kormánynak az a kérése, hogy a számarányukhoz viszonyítva sorozzanak. Ez a piszkos háború, nem a magyarok ügye, ne  vigyék a magyar fiatalokat ágyútölteléknek. 

Hiába erőlködik a nyugat, Ukrajna egy tákolmány, szét fog hullani nem lehet erőszakkal összetartani. Jugoszláviát is próbálták, azt sem lehetett. Kelet Ukrajna nem fog leállni a szabadságharcával. Abban a régióban jelentős ipart létesített még Sztálin, és Hruscsov csatolt az akkori Ukrán Szovjet Köztársasághoz.

Kárpátalját egyik békeszerződés sem csatolta Ukrajnához. Hamarosan eljön a pillanat, amikor visszakerül, mert előbb utóbb a régiók referendumokat fognak tartani, vagy egyenként szakadoznak le. Most érik a pillanat, a Rákóczi ruszinjai Magyarországhoz akarnak tartozni, ezt már 1989-ben kinyilvánították. Készen kel várni a pillanatot, amikor szétesik Ukrajna.

Az alkalmat nem szabad kihagyni, mint Jugoszlávia esetében. 

Vinczer S. Péter