A MI IFJÚSÁGUNK A MAGYAR JÖVŐ

Sokszor hallom a panaszt, hogy lesújtó a fiatalok történelem, földrajzi, és egyéb kulturális képzettsége. Ilyenkor a diszkók, a drog, az ital, a bulik vannak a képernyőkre vetítve. A túladagolásban meghalt fiatal, a hajnalban hazatérő megerőszakolása...az ilyen események hírértékűek. Ezzel és a hasonló dolgokkal vannak tele a híradások.

Felteszem a kérdést: valóban ez a helyes keresztmetszet, a helyes kép a magyar ifjúságról, a magyar jövőről? Ők volnának többségben? Nem hiszem. Az újságírók, a tudósítók, amióta léteznek, mindig a szenzációkat hajhászták.

Az elmúlt hetekben néztük a fiatal virtuózok versenyét. Azt hiszem, hogy amit láthattunk, hallhattunk, az a zeneoktatás jéghegyének csúcsa. Vajon hány diák van még azokban a zeneiskolákban, amelyek egy-egy versenyzőt "kitermeltek".

Azok a fiatalok, akik kevésbé tehetségesek, vagy még nem jutottak a versenydeszkákig, rengeteg időt áldoznak a gyakorlásra. Nekik nincs idejük csavarogni, nekünk nincs idejük bulizni. Ha jobban szemügyre vesszük a zenélő fiatalok portréját, tapasztalhatjuk, hogy mind szépek, és finom lelkületet sugároznak.

Megfigyelhettük azt is, a versenyzők szinte drukkoltak egymásnak, és nyoma sem volt az irigykedésnek, a féltékenységnek.

Csodálatos fiatalok, nagyon büszkék lehetünk rájuk. Biztosítva vannak a jövő zeneművészei, a majdani tanárok.

Van kitől tanulniuk, csodálatos tudású oktatókat ismerhettünk meg. Ők, akik a láthatatlanok. Köszönetet érdemelnek.

 A zsűri meg csodálatos volt. Egyrészt nagyon nehéz dolga volt, mert különösen a középdöntőben, és a döntőben, már hajszálakon múlott, hogy ki marad ki, és ki menjen tovább. Ezt a "hajszálat" csak ők, és a szakemberek észlelték. És ami a legfontosabb, sugárzott belőlük a szeretet, a biztatás, azok iránt is akiket nem juttattak tovább.  Élmény volt Őket is hallgatni.

Kérdezhetnénk, hogy miért szerénykedünk, miért takargatjuk a kincseinket? Kénytelen vagyok  a Kozma atyát idézni, évekkel ezelőtt mondta nekem, hogy német vendégei mondták neki, hogy ha nekik ilyen ifjúságuk lenne, az egész világ tudna róluk. Remélem, hogy a Virtuózok versenye némileg nyitott egy bepillantást ezen a téren.

Köszönet jár az ötletgazdáknak, a szervezőknek, a támogatóknak, és a DUNA TV-nek, hogy felkarolták, és megvalósították a verseny közvetítését, és számunkra, sok ezer kilométerre a Hazától is lehetővé tették a műsor látását.

Ha viszont az egészet akarjuk látni, akkor gondoljuk csak el, hány fiatal jár a Páván bemutatott népi táncra... hány fiatal sportol, hiszen a tőlünk számban sokszorosan nagyobb nemzeteket győznek le a sportolóink, de a Táncvarázs is azt bizonyítja, hogy a klasszikus táncversenyeken is dobogósok a fiataljaink. A tudományban nem véletlen a versenyeken az elismerés, az első helyezések. Azt hiszem, minden területen az élvonalban vagyunk, legyünk büszkék a fiataljainkra, és az oktatóikra.

Végül a felekezeti iskolák diákjait is érdemes figyelembe venni. Véleményem szerint ezekből az iskolákból fog kinőni az új nemzedék, amely képes lesz magyar nemzeti alapon tovább vinni a nemzetet, és megőrizni a magyar nemzet függetlenségét. Nem hiszem, hogy ők járnak a csőcselékkel tüntetni.

Vinczer S. Péter