Várta a Karácsonyt                                                                                                                                  

Nem csak az ünnepet, a megelőző heteket legalább úgy. Gyakran mondta ilyenkor játékosan  ,,ajtó záródik, se ki, se be”… ami gyakorlatilag azt jelentette, lehetőleg senki se zavarja a csendes estéinket. Ilyenkor vagy gyertyát gyújtott, vagy mécsest illesztett a kis porcelán almasütő alá, aztán percek múlva már fahéj és szegfűszeg illat kúszott a térbe.                

Advent első vasárnapján elővette a házi készítésű koszorút, feldíszítette a lakást a hogy ő emlegette ,,saját gyártmány” csillagokkal, angyalkákkal. Gondolt arra, hogy a tarka őszi abrosz helyére egyszerű pasztell kerüljön. 

A következő napokban gyakran láttam elvonulni a kis kuckójába, miután elégedetten nyugtázta, a konyhát rendben hagyta maga mögött. Ma már tudom, ott készítette el a nekünk szánt ajándékokat. Régóta nem lakom már ott.                                                                                               

Néhány dolog nem változott azóta sem.                                                                                               

Bár a mi gyermekkorunkban meglehetősen szerényen éltünk, ajándék mindig került a fa alá. Rajzoltunk, festettünk, idézeteket kerestünk lelkesen. Soha nem jutott eszembe, hogy nem kapunk ajándékot. Az, hogy anya valamiért mintha arra törekedett volna mindig, hogy tökéletessé tegye ezt a pár napot, és önmagát is, csak most tudom.  Ebéd után rögtön nekilátott a konyha öltöztetésének. Elengedhetetlen volt ehhez a halk zene. A rádióban ilyenkor csodálatos történetek váltották egymást lágy sanzonnal. Ekkor választotta ki azt a dallamot, ami majd a vacsora alatt alig hallhatóan suttogott a magnó. A mi feladatunk volt a fa díszítése.  Nem mindig ment simán a dolog. Az ütköző zóna legtöbbször akkor jött létre, amikor a fiúk másként képzelték a színek keverését.    Anya ilyenkor bejött, és azt mondta: nyugalom! Ez csak a várakozás feszkója!  engedjük szabadon!  Nagy utazás és nagy ünnep előtt ez még a legjobb családban is elő szokott fordulni. Nevetett!

Láttam a gödröcskéket az arcán. Aztán amikor meguntam a fiúk törekvését a tiri-tarka alkotásra, kimentem hozzá, dagasztotta  éppen a sajtos rudat, keze maszatos volt, fejemet karjával simogatta, homlokomra puszit súgott.                                                                                                                                                          

-  Hát  mondd meg nekik, te most csak piros díszekkel álmodtad ezt a fát!                                   

- Igen , a te feketefenyődet,- súgtam én.              

Szerette ezt a fajtát. Pár éve vált részévé a rituálénknak. Arról a helyről való most is, ahol egykor a nagyszülei éltek. Belehallgattam a zenébe.

,,Remember to let her into your heart,
Then you can start to make it better.”                                                                                                      

Szenteste mindig ugyan az a finom hal illat lengte be otthonunkat. Paprikás lisztbe forgatott, fokhagymás tejben áztatott heck, arany barnára sütve, hozzá hagymás krumpli saláta. S végül kötelezően apai nagyanyám recepje:  mézes szelet.  Hófehér abroszon fehér tányérok, apró rózsaszín virágokkal, körbeölelve a fényesre csiszolt rece nélküli  eccájgokkal.  Középen gyertya. 

Apa tokajit hűtött be.  Karcsú poharakon tangót járt a gyertya láng fénye.                                                                                             

Anya még a fürdőszobában volt, amikor mi már megkaptuk az ajándékokat. Emlékszem a szemére, ugyanaz a csillogást, szomorkás mosolyt  láttam, mint a mamáéknál, amikor anya megköszönte azt a szokásos kis táblácska csokoládét, amit ilyenkor kapott. Ránk hármunkra ,,rendes” ajándék várt: játék, ruha, apának cipő, vagy pulcsi. Kisgyerekként azzal a sajátos móddal tiltakoztam, hogy nem bontottam ki az ajándékomat, azt mondtam, hogy majd otthon… legyen meglepetés.                                  

Azóta sok-sok sok ünnep simította el azokat a régi ráncokat.

Ma ismét Advent van.    
Jólesik dúdolni úton hazafelé:

,,Hey Jude, don't make it bad,
Take a sad song and make it better.
Remember to let her under your skin,
Then you begin to make it better.
Better, better, better, better, better, better, oh...
¦: La-la-la la-la-la-la la-la-la-la, hey Jude. :¦  „

Hé, Jude, ne tedd rosszá
Vegyél 1 szomorú dalt és tedd jobbá
Emlékezz és engedd szívedbe (a dalt)
Aztán elkezdheted jobbá tenni
Jobbá, jobbá, jobbá, jobbá, jobbá, jobbá, ó...........

¦: La-la-la la-la-la-la la-la-la-la, hey Jude. :¦


Zene szöveg: http://kulfoldi.zeneszoveg.hu/dalszoveg/1628/the-beatles/hey-jude-zeneszoveg.html