Adventkor a fejlett lélek csendre vágyik, számadást végez., a feslett pedig tüntetni jár...

Testet öltés után a gyermek levelet írt a Jézuskának, szánkót, babát, ólomkatonát kért a fa alá. Majd múltak az évek a kívánságlista bővült, ahogyan az ember változott. Volt, ki házat, palotát, hajót, wellnesst álmodott, mindig többet és drágábbat.

A Jézuska ezt szomorúbban nézte bár teljesítette a kívánságot, a mammon vigyorát látta, de csak legyintett.

A legszebb ajándékok azonban a mennyei raktárban roskadoztak, már a csillagos plafont is elérték, hiába dolgozott vele egész évben az angyalsereg. Az alázatot az egyik sarokban, bocsánatot a másikban, békét a harmadikban, a hitet és reményt a negyedikben verte bilincsbe a liberális közöny, esélyt sem adott az igaz szeretetnek megszületni, és ajándékként tündökölni.

A házakon, tereken kigyúltak a fények az emberek fázósan tolonganak a kirakatok- és a pénztárak előtt.

Szétszakadt családok, kóborló fiatalok, egyedül élő szülők, magányos ezüstkorúak emlékeikbe kapaszkodva sorsuk vetítőjén keresztül csalják be a régmúlt fenyőillatú ünnepet.

Egyre kevesebb családban csendül fel a „Csendes éj..” a „Mennyből az angyal..”. Nincs, kik körbeállják a fát, nincs család, díszek sem csillognak az ágakon, már fa sincs, felváltotta a matt műfenyőág melyen ezüstben öltözött ismeretlen fajta műmadár ül...

Hit nélküli világunkban emberforma lények, lélektelen masszába tömörülve, nemzeti-, keresztény kormányunk leváltására ácsingózva, hangosan ordibálva, ordenáré módon szentségtelenítik meg az advent kegyelmét.

Kik ők honnan jöttek, tényleg anya szült ilyen magzatot, kinek nincs hazája, nemzete, gyökere? Hogyan fajzik el így, Istennek teremtménye? Fejletlen lélek? Kérdezhetnénk, ha nem tudnánk, hogy minden lélek egyformának teremtetett. Akkor talán a szabad akarat teszi? Mindenesetre a téren ott áll a lélektelen massza, egy másik lélek csoport...

Az isteni szikra bennük nem lobban fel, a szentlélek hét ajándékát befogadni képteleneknél mindig így lesz? Számukra nincs ünnep, Isten, haza, család, csend és szeretet, a mennyei raktár szent ajándékainak bilincseit a földön ők kovácsolják!

De! Van egy másik lélekcsoport…

Itt vagyunk, és leszünk, még földi létünk végéhez nem érünk. Összekapaszkodva, közösen az imahídra lépve az Úrhoz megyünk, bocsánatot kérünk a tévelygőknek, áldást Szent Hazánkra, Nemzetünkre, Népünkre, és az Úr által kijelölt vezetőnkre, annak családjára, hogy legyen elég ereje végig vezetni bennünket a sikeres úton.

Uram, hallgasd meg kérésünket add áldásod és óvd meg Őt minden bajtól, távolítsd el a ellenséget a közeléből mindörökre!  

Lélek Sándorné 2014. december 05.