- Á! Ez is csak egy munka!- huppant le a fiatal szaki megtörülve izzadt homlokát. Az Öreg felemelte szemét a gőzölgő pacalpörköltről,és ő is megtörülte homlokát, mely az erős paprikától izzadt, majd riadtan körülnézett, hogy valaki hallotta e, amit a fiatal mondott:- Nem hiszem el,hogy ezt pont maga mondja! Tudja, mi a hitvallásom a jegyvizsgálatról! Az egy hivatás, amiben rendelkeznie kell egy pszichológus tudásával, és egy öszvér munkabírásával! Sőt! A jegyvizsgáló olyan, mint egy hős, mert fél kézzel megtudja állítani a többtonnás vasparipát, feltéve, ha nincs ledrótozva a vészfékszelep! Szóval, csalódtam magában! Mi történt, ami így felzaklatta?

- Csak a szokásos! Felső vezetékszakadás, késés,félretájékoztatás, tömegnyomor, ideges emberek, egyszóval, káosz a köbön!


Az Öreg evett még egy kanál pacalt, majd megtörülgette a szája szélét egy kis friss kenyérrel, majd hátradőlt egy nagy sóhajkíséretében:- Hú! Ez jól esett! Nem tudom, meséltem e már magának a fiatal Jegylyukasztó Pál történetét, aki egyszer huszonnégy órát dolgozott hóviharban,fagyban, felső vezetékszakadás közepette? Biztos érdekli a történet!


- Ó! Most sajnos pont nincs időm történetet hallgatni,ugyanis…

- Szóval, az egész egy napsütéses decemberi napon kezdődött-folytatta az Öreg zavartalanul- Semmi jel nem utalt arra, hogy pár óra múlva a feje tetejére fog állni a világ. A vonat elindult vidáman kürtölve, és a fák boldogan integettek ágaikkal neki. Egyszer csak szakadni kezdett a hó, és fújni kezdett a viharos szél, hótorlaszt emelve a vonat elé, amit először áttört, de a hófal csak nőtt, csak nőtt! Majd beütött a krach! Leszakadt a felső vezeték,és ők ott álltak a préri kellős közepén, és még büfékocsi sem volt! El tudja képzelni kolléga, mit érezhettek szegény emberek, és a fiatal Jegylyukasztó Pál, kávé és tea nélkül! Hirtelen távolinak tűnt a civilizáció. Az emberek pánikba estek, és Jegylyukasztó Pált hirtelen ötszáz kérdés érte öt másodpercenként. „Mi történt? Mikor megyünk már tovább? Maguk így sztrájkolnak?”Ilyen, és ehhez hasonló kérdések záporoztak szegény fejére. Pál felhívta a távoli menetirányt, és érdeklődött, mit tegyen. Megnyugtatták, hogy bizonytalan ideig állnak. Ő elmondta ezt mindenkinek, de a válasz láthatóan nem elégítette ki az emberek információéhségét. Majd új hírt kapott! Jönnek a buszok! Elmondta mindenkinek, leszállította a kedves utasokat, és együtt várták a buszokat, amik nem jöttek. Jegylyukasztó Pál mosolygott, és mindenkit kedvesen megnyugtatott,biztos ideérnek majd azok a fránya buszok, addig is élvezzék a jó társaságot,és tanácsolt egy barátságos hócsatát. Egész jó kis csata kerekedett! Az arcok kipirultak, és a sűrű fehér hó messzire vitte a csengő kacajokat. Egyszer csak csengett Pál telefonja! Ő felemelte a kezét, egy kis figyelmet kérve:- Igen?Ühüm! Értem! És mi lenne, ha te közölnéd ezt az emberekkel? Ó! Értem! Hogy én vagyok abban a helyzetben! Köszönöm, és minden jót kívánok, főleg anyukádnak!Szia!- fejezte be az emberek számára érthetetlen monológot, majd közölte velük a hírt- Visszaszállunk a vonatra! Azzal megyünk majd tovább!


Lett erre nagy felzúdulás, de tudomásul vették, és pár hógolyógyúrás után mindenki visszaszállt a vonatra, mely egy óra múlva el is indult, szépen lassan, nehogy megzavarja a környék békésen szendergő kisállatait. Be is értek a végállomásra, potom öt órás késéssel. Addigra már térdig érő hó esett, a váltókat befújta a szél, és a vasúttársaság vezetése rájött, kénytelen lemondani pár vonatot. Pál vonatát nem mondták le, hanem személyvonatként közlekedtek, hogy összeszedjék a megállóhelyeken rekedt embereket. A kollégája rosszul lett, fájt a torka és kimerült volt, így egyedül volt kénytelen dolgozni. Felhívta a vezénylője, hogy hány óra óta van talpon. –Ó! Úgy körülbelül tizennyolc!- felelte. – Akkor néha üljél le, és pihenjél!-Javasolta a vezénylő, Pál pedig inkább visszanyelte a választ, és csak annyit mondott:- Oké!

Szépen telt az idő, és a hólepte táj mesésen gyönyörű volt! Egyszer mintha egy rénszarvas húzta szánkót is látott volna elsuhanni a vonat mellett,és ezt hallotta:- Hó! Hahó!- de nem volt teljesen biztos ebben, és a fáradtságra fogta, hogy káprázott a szeme. Nagyon lassan, szépen,méltóságteljesen döcögtek, nem siették el a dolgot. Az utasok kényelmesen,melegben utaztak, és a többség békésen aludt, míg angyalok vigyázták álmukat.


- Kolléga! Most olyan bamba képet vág, mint az olyan utas,akinek lejárt a diákigazolványának az érvénytartama, és én hívom fel rá a figyelmét egy nyolcezer forintos pótdíjjal! Hol is tartottam? Ja, igen! Végül megérkeztek a végállomásra, és Pál mindenkinek megköszönte, hogy a vasutat választotta,de senki nem mondta azt, hogy, viszontlátásra.


-Ö! Lassan mennem kell, mert a vonat nem vár!- nyögte a fiatal szaki kétségbeesetten. Az Öreg megértően bólogatott, és folytatta:-Szóval, Pál barátunk már majdnem összeesett a fáradtságtól, és alig várta már,ágyba kerüljön. Békésen ballagott a leszámoló pénztárba, amikor egy nercbundás hölgy toppant elé, kis ölebét rövid pórázon tartva, ellenséges hangulatú légkört árasztva maga körül, és ezt kérdezte:- Megmondaná, kérem, hogy miért késnek a vonatok? Ez felháborító! Panaszt fogok tenni!

- Fú!- mondta Pál, és körülnézett. Mindenütt hó, fagy, és a szél is csak úgy süvöltött, óránként száz kilométeres sebességgel. Pál megrázta a fejét, és ezt lehelte megbánóan:- Asszonyom! Nem tudom! Megértem az ön problémáját,és már huszonnégy órája talpon vagyok, de még nem jöttem rá, mi lehet a gond!Tessék panaszt tenni, hátha az segít! A viszontlátásra!

- Végre valaki, aki tud értelmes választ adni- bólintott a hölgy, és kutyájával méltóságteljesen elsétált az első vágány felé. Hát így ért végett ez a történet.

- Hogy?- kérdezte a fiatal szaki értetlenül.

- Hát így!- dőlt hátra az Öreg elégedetten simogatva pacallal teli pocakját, és szeme úgy csillogott, mint a frissen tisztított ablaküveg.

- Jó! De mi a tanulság? – kérdezte a fiatal szaki kissé hisztis hangon.

- Minden jó, ha a vége jó! Pál kialudta magát, a kollégája is meggyógyult, és a hó is elolvadt tavasszal! A fák rügyezni kezdtek, életre kelt a természet, és akkor történt egy izgalmas eset, de ezt majd legközelebb!