.

SANZON-E A MAGYAR NÓTA?

Úgy emlékszem, az Önök kérték műsor vendége, egy operaénekes mondta, hogy a magyar nóta, az a magyar sanzon. Nem zeneszakértő, vagy zenekritikusként elmélkedek ezen, mert nincs erre felkészültségem, csupán, mint zeneszerető hallgató. Amit tudok a francia sanzonokról, az annyi, hogy mindnek van valami mondanivalója, szerelem, bánat, csalódás, öröm, boldogság, beleágyazva a tartalomnak megfelelő zenei hangulatba.

Ha ez így van, akkor a magyar nóta, a műdal is megfelel ennek, mert nincs olyan pillanata az életnek, amire ne lehetne találni egy nótát, ami elmondja mindezt.

A szerenádokra már csak az idős nénik emlékeznek még ma is boldogan.

Gondolom, a nóták is úgy keletkeztek, mint a versek, hogy valaki az örömét, vagy bánatát egy új nóta megírásába öntötte.

Van, aki azt állítja, hogy a műdalok giccsesek, nincs zenei értéke, és ezen az alapon volt idő, amikor a népszínművel együtt száműzte a kultúrpolitika.

Valahogy azonban, mint a kelj fel Jancsi, mindig magára talál. Nem is olyan régen, a Petőfi rádióban megszűntették a Tarnai Kiss László vezette nótaműsort, felcserélve ócska nyugati hangzavarra, és lám a Dankó rádió megszületett, és van hallgatósága.

A Duna TV is sugároz naponta nótaműsort, és az énekesek között egymás után tűnnek fel fiatal tehetségek. Sok neves operaénekesünk, színészünk is énekel magyar nótát, és ezért nem csorbul a művészetük.

Megfigyeltem, hogy a nótát, vagy a népdalt, nem lehet kottából játszani. Lehet, hogy minden hangot pontosan lejátszik egy idegen zenész, de hiányzik az érzés, az íze, a zamatja. Azt igazából csak magyar ember, vagy cigány tudja eljátszani, vagy énekelni. Ami a kottán nem írható le, az teszi a mi fülünknek igazivá.

Még a Brahms, vagy Liszt zenéje is másként hangzik magyar zenekar előadásában.

Vinczer S. Péter