A VÁLÁS

A statisztikák szerint, a házasságok több mint fele válással fejeződik be. Ennek a kárvallottjai legfőképpen a gyerekek.

A katolikus vallásban, a jegyesek egy évig házasságra való felkészítő tanfolyamra, beszélgetésre kötelesek járni. Nem ismerem a "tananyagot" de sejtem, hogy nem tejed ki mindenre.

Első sorban fontosnak tartom, a házastársak olyan viselkedését, hogy ne tegyenek olyat a társukkal szemben, amit magukkal szemben nem kívánnak. Ebben azt hiszem, minden benne van.

Van azonban egy másik fontos szempont is: a gyermekvállalás. Ha gyermekeket nem tekintjük szexuális mellékterméknek, hanem a szerető szülők ajándékának, akkor ettől a ponttól kezdve a gyermek érdeke az elsődleges szempont.

Normális szülő nem akar rosszat a gyermekének, tehát, már ezért sem szabad válásra gondolni, mert ezzel a gyermeknek szenvedést okoznak a szülők. Sok minden oka lehet a válásnak, sokszor apróságok vannak felfújva.

Szerintem a váló-feleknek egy legalább fél éves " tanfolyamon" kellene közösen részt venni megfelelő pap, lelkipásztor, vagy pszichológus vezetése alatt. Megeshet, hogy ez idő alatt belátnák, hogy jobb a békesség, vagy az a másik sem jobb, szebb, mint a feleség, vagy a férj. Ha mégis a válásnál maradnak, akkor a válás utáni életet is illő lenne meghatározni. Azt is megértéssel és nem gyűlölettel kellene véghezvinni. A gyermekekhez való mindkét fél egyenlő joga, a további közös gondoskodás, nevelés.

Szomorú, ha felek a gyermekek hátán csatároznak, bosszantják egymást. Van rá példa, hogy a gyermeket a szülő megölte, csakhogy szomorúságot okozzon a másiknak.

Ismerek olyan esetet, amikor a szülők nem tudtak megegyezni abban, hogy hazatelepüljenek-e, vagy sem. Elváltak, szétosztották a vagyonukat, a gyermeket a bíróság az anyának ítélte. Az apa bármikor vihette, újranősült. A volt feleség intézte az utazásaikat, és ünnepeken együtt vacsoráztak. Ma is barátok. A fiuknak nem volt ilyen a szerencséje, ők is elváltak, de a feleség a gyerekkel elköltözött 5OO km-re hogy az apának körülményes legyen a gyermeket látni, együtt lenni vele.

Mint látjuk, nagyon fontos lenne a válásra is felkészíteni jegyeseket, és válófélben lévő házasokat.

Utoljára hagytam egy nagyon fontos dolgot. Az abortuszt. Amikor mi fiatalok voltunk, akkor azt tartották, hogy amíg nem mozdul meg a magzat, addig nem bűn a terhesség megszakítása. Ma már tudjuk, hogy ez nem igaz. Vannak filmek, amelyek bemutatják, a magzat életét a megtermékenyítés pillanatától. Van olyan film is, amely bemutatja egy abortusz folyamatát.

 A szerencsétlen gyermek menekül, az orvos műszere elől, de nincs hová, s az anya méhe nem megóvja, hanem kelepcévé válva nem nyújt menedéket, az orvos elkapja, és meggyilkolja.. Szörnyű látni a kilátástalan próbálkozását, de nincs menekvése.

Ilyen filmeket is kötelezően be kellene mutatni a jegyeseknek, az abortuszt kérő anyának és apának. Szerintem emberségesebb megszülni, és örökbe adni a gyermeket olyan házasoknak, akiknek nem lehet gyermekük.

Érdemes ezeken elgondolkodni, és szervezni ismeretterjesztő előadásokat, vagy akár a parlamenti képviselőnek ajánlani, hogy alkossanak megfelelő törvényeket e gondolatok jegyében.

Vinczer S. Péter