Az idén jubiláló, tízedik alkalommal megrendezendő Prima Primissima díjak mintájára született az a megyei kezdeményezés, amelyet idén kilencedik alkalommal hirdetett meg a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége Zala Megyei Szervezetének elnöksége.

A Zalai Prima Díj célja, küldetése, hogy példaképeket állítson a társadalom elé: azokat a kiválóságokat, akiknek teljesítménye, emberi tartása, értékrendje követendő lehet mindannyiunk számára. A hagyományoknak megfelelően idén is tíz kategóriában várták a javaslatokat a díjra jelöltek személyére vagy a csoportokra. A közművelődés kategóriában Hella Ferenc, a Nagykanizsai Református Egyházközség lelkipásztora kapott jelölést, majd a három díjazott közül ő lett az egyik Zalai Prima díjas.

— A lelkipásztort arról kérdeztem, mit jelent számára ez az elismerés? Mi rejlik az elismerés mögött?

— Miután a megye egyik legrangosabb elismeréséről van szó, már a jelölés is nagyon nagy megtiszteltetést jelentett számomra. Most lélekben szeretném átnyújtani mindazoknak, akiknek része volt és van abban, hogy most én lehettem az egyik kitüntetett.

Édesanyám és a családom nagyon sokat tettek azért, hogy emberré formáljon az Úristen.

Neveltetésem során mindig fontos volt a másokra való odafigyelés, az igazi emberi értékek mentén való cselekedet.

Az évek során sokat formált Isten, és tudatosult bennem, hogy az emberek közötti szolgálatot úgy kell végeznem, hogy az emberek érezzék a segítőkészséget, az odafordulást, valamint a támasz nyújtást, hogy a körülöttünk élők érezzék azt, hogy nincsenek egyedül ebben a világban. A mai embernek erre különösen nagy szüksége van. Nagykanizsára kerülésünk előtt 2009-ben pályázatomban egy olyan mondatot fogalmaztam meg, amely azóta is elevenen él bennem és itteni szolgálatunkat jellemzi: „Jelen lenni az emberek életében a bölcsőtől a sírig.”.

Talán vannak olyan emberek, akik úgy gondolják, hogy a lelkipásztor szolgálata kimerül az úgynevezett templomi szolgálatokban. Természetesen ez nincs így, hiszen számtalan olyan program szervezését vállaljuk, vállalom fel, amely keresztyén és örökérvényű nemzeti értékek közvetítésével szolgálja a társadalom felemelkedését. Már szolgálatom kezdetén láttam ennek fontosságát, azóta még jobban megerősödtem ez irányú küldetésemben.

Minden eddigi szolgálati helyemen igyekeztem a gyülekezeti közösség mellett többet tenni a templom falain kívüli közösségekért is, az emberekért és az épített örökség megóvásáért.

— Említene néhány példát?

— Előfordult, hogy színjátszó kört szerveztem azzal a céllal, hogy a kocsma bűvköréből kihozzam az embereket. A fiatalokkal egész nyáron át próbáltunk egy színdarabot, amit iskolakezdésre már be is tudtunk mutatni, ezt követően megalakult az IFI. Ez kedves emlék marad számomra éppen úgy, mint annak a sok száz gyermeknek, akiket a nyári táborok ideje alatt egy egész életre szóló élményhez sikerült hozzájuttatni.

Balogh Tibor esperes úr munkájának köszönhetően itt egy stabil alapot találtunk, amire már lehetett építkezni. Ilyen volt a Kanizsai Esték előadássorozat, melyet immár tizenhatodik alkalommal indítunk útjára. Az említett alapokra építve egy olyan társadalmi kérdésekkel foglalkozó sorozatot hívtunk létre, amelyen országos hírű, neves előadók adnak feleleteket sorskérdéseinkre. E sorozattal nemcsak a városra nyitottunk ablakot, hanem tágabb környezetünkre is, hiszen előfordult, hogy régiónk távolabbi településeiről is érkeztek érdeklődők.

Gyakran rendezünk olyan koncerteket, hangversenyeket, amelyek szűkebb és tágabb környezetünk felé komoly értékeket közvetítenek.

Hadd emeljem ki azt a négy tábort, amelyek során barátaimmal, az őrségi Őrállók Alapítvány tagjaival a magyar történelem dicsőséges időszakait elevenítettük fel: Attila és a honegyesítés kora, Szent László lovagkirály és kora, Mátyás király kora és végül a Magyar huszárok és kora. Hiszem, az ott szerzett élmények növelték és növelik gyermekeink önbecsülését, identitástudatát, emellett meggyőződésem, hogy egy életre szóló élménnyel lettek gazdagabbak.

Minden évben jelen vagyok a Nagykanizsai Egyesített Bölcsődék napján, ahol rendszeresen előadó vagyok.

— Az elhangzottak alapján ezek a tevékenységek, feladatok végzése meghaladja a napi nyolc órás elfoglaltságot. Ön nős, családos ember. Munkája nem megy a család rovására?
— A feleségem, Noémi — akiért nagyon hálás vagyok Istennek — nagyon sokat segít, sok terülten tudjuk együtt végezni a szolgálatot. Az ő segítsége, háttérszolgálata és az anyósom és a dédike segítsége nélkül nem tudnám kellő alapossággal végezni szerteágazó feladataimat. Fontosnak tartom megemlíteni gyülekezetünk kórusát, a Csillagfény kórust, amelyet feleségem és néhány énekelni kedvelő testvérünk hozott létre, és ma is működik. Presbitériumunk jól szervezetten, a feladatokat egymás közt megosztva működik dr. Nemes Pál főgondnok vezetésével. A gyermekek közötti szolgálat Krihó Éva Virág presbiter vezetésével szerveződik. A hittanoktatásban hat szolgálatkész presbiter, illetve gyülekezeti tag nagy odaadással és hűséggel vesz részt. Nagy elkötelezettséggel végezzük a szeretetszolgálatot, amellyel a templom és a gyülekezeten kívül élők felé is a lehetőségeink szerint tudunk szolgálni. Ennek keretein belül még számos megvalósításra váró tervünk és feladatunk van. Megemlítem, hogy az elmúlt évben már több mint hatszáz embernek tudtunk valamilyen formában segíteni.

Isten úgy használt bennünket, hogy a pályázati lehetőségeknek köszönhetően életvezetési, gyermeknevelési, munkavállalási, valamint jogi tanácsadásokat tarthattunk tizenhat hónapon át, színesítve azt két családos nappal. E projekt keretében közel háromezer embert sikerült megszólítanunk. Úgy érzem, minden területen megmutathattuk azt a többletet, amely gyülekezetünkben jelen van.

Hálás vagyok Istennek a családomért, gyermekeimért, a gyülekezetért ahová őrállóvá helyezett, és azokért az ajándékokért, amelyekkel gazdagított. Örvendek annak, hogy elhívott és célt adott az életemnek. Sokszor merítettem erőt ebből az igéből: “… szeretett testvéreim, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban.” 1 Kor. 15,58.

Meggyőződésem, hogy Isten mindenkit céllal teremtett erre a világra, és mindenkinek a maga helyén kell tennie a rábízott feladatot!

Ha így cselekszünk, akkor hiszem, hogy szebb és jobb lesz ez a világ!

— Köszönöm a beszélgetést!

Czene Csaba

forráshttp://nagykanizsa.reformatus.hu/