Élénken megmaradt bennem az a nap, ugyanis arra ébredtünk, hogy édesapám nagy lendülettel beszaladt a szobába, felkapta édesanyámat, és ujjongva kiabálta:
- Drága kis feleségem Kitört a forradalom! Elűzzük az oroszokat!
Édesanyám azonnal feltúrta a varrós fiókot, és a feladatokról kezdett beszélgetni édesapámmal.
Valahonnan előkerült egy nagy tekercs nemzeti színű szalag, s nekiállt kokárdákat készíteni. A szomszéd néni átjött, s anyácskám megkérte, hogy vigyázzon ránk, négy csemetéjére, majd elmentek édesapámmal.
Nagyon hosszúnak tűnt az a nap szüleim nélkül, de mi, a négy gyermek azért játékokkal, felügyelet alatt elég jól eltöltöttük az időt.
Édesanyám az ebéd idejére hazajött, ellátott bennünket, s közben mesélt. Elmesélte, hogy mindenkinek kokárdát tűzött a mellére. Az emberek gyűlést tartottak, megalakult a munkástanács, s a munkástanács elnökének édesapámat választották meg.
Másnap ebéd után mindannyian kimentünk édesanyámmal a faluba, s ekkor nagyon megrémültem. A tömeg a bánya párttitkárát űzte, zavarta maga előtt, szidalmazták, gyalázták, Ez az ember nagyon kegyetlen volt a bányászokhoz, gondolkodás nélkül kiszolgáltatta a kommunista hatalom vérgőzös diktatúrájának őket. Most úgy érezték a meggyalázott, megalázott bányászok, hogy elégtételt vehetnek rajta a sok gonosz tetteiért.
Az egyik fára feldobtak egy kötelet, s a tömeg ordítva skandálta: Akasszuk fel! Akasszuk fel!
Az ember sírva, remegve könyörgött az életéért, ám a tömeg egyre jobban bevadult.
S akkor édesapám előkerült valahonnan. Odaállt a párttitkár elé, s érces tenorján csendet kiabált. Pár perc alatt elcsendesedtek az emberek, s ekkor édesapám beszélni kezdett. Bibliai idézettel kezdte:
- Az vesse rá az első követ, aki maga is bűntelen! Mi nem vagyunk állatok! Emberek vagyunk, s ez a forradalom nem szólhat arról, amiről a kommunizmus szól: ártatlan emberek vérével öntözni drága magyar földünket. Van bíróság, döntsön az a bűneiről, ítélkezzen az!
A tömeg lassan lecsendesedett. Édesapám engesztelhetetlen kősziklaként állt az emberi roncs előtt, egyenként szemébe nézve az embereknek.
Majd kézen fogta a párttitkárt, elmentek a házához, s a feleségét, s a négy gyermekét elhozta hozzánk. A forradalom leverése végéig a védelme alatt tartotta ezt a családot. Négy gyermeke volt neki is, mint édesapámnak.
Nem emlékszem ennek az embernek sem az arcára, sem a kinézetére, csak a kocsonyaként remegő emberkupac maradt meg bennem.
S édesapámra, aki akkor hatalmasra nőtt a szememben!
Gratulálok bátor és becsületes szüleidhez. Nem véletlenül lettél ilyen jó ember Katám..