Anomália

           Legtalálóbb kifejezést a Regionális és Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája ratifikációs folyamatán Németh Zsolt használta, miután a kisebbségvédelmében megállapítja, hogy a nyelvi jogok jelentősége a nyelvi diszkriminációtól túlfűtött Közép- és Kelet-Európában kiemelkedő a „leghagymázasabb” (önkívülettel járó lázas állapot) kísérlet a szlovák nyelvtörvény, amely a szlovákságon esett történelmi sérelmekért nyelvi revánsot kíván venni és nyomatékosítandó a törvény komolyságát, nyelv rendőrséget állít fel. „Ha mindenki, vagy csak nagyobb szám is, maga esze szerint akarja a dolgokat rendezni, akkor oly bizonyos a’ zavar, mintha szándékosan bontatnék meg a rend. Mikor a gálya siklók és zátonyok közt viharokkal küzd, akkor, ha több egyed irányoz, mint egy vagy néhány kevés, akkor okvetlenül elsüllyedés a’ eredmény.”(Széchenyi István) Ez az anomália, - általános eltérés a szabálytól.

           „Lehetséges, hogy az alkony és a napfogyatkozás összefüggenek?”

           Ugyan a Bindig-jelentés – teszi hozzá Németh - reális módon vet számot az Európa Tanács kisebbségvédelmi eredményeivel és nem táplál a jövő iránt nagy reményeket, de a kínálkozó lehetőségeket jól ismeri fel, és szakmailag kifogástalanul vázolja az elmozdulás lehetséges irányait.        (Nemzetpolitikai Szemle )  Hogy valaki autokratikus vagy demokratikus személyiség, nem értékelmélet, hanem pszihoszociális attitűd kérdése.  A mostani helyzet gyökerének megismerésére az a meglátás vezethet el, hogy a demokráciához a nép politikai fegyelmezettsége szükségeltetik. Mert az „ellopott tűzzel” nem tudnak mit kezdeni, pedig égi eredetű az. Ez az anomália, - a ferdeség.

            Utókalkuláció szerint is a vérfarkas, - a lovagvilág eszményeit tükröző - lovagi torna helyett, az iszapbirkózást választja, mint térbeli, sor végén levő lehetőséget. Ez is anomália – rendellenesség.

            Csupán egy kifejezést kell mindannyiunknak megtanulnunk. És ez Optandum est! - azaz kívánatos, mind a gondolkodásmódban, mind a stratégiában: a jövő nyertesei közé felsorakozni. Itt van a helye nemcsak a Kárpát-medence magyarságának, hanem egész Kárpát-medence minden országának. Különben már ott is vagyunk, megannyi állampolgársággal. Ha nem így cselekszünk, akkor bekövetkezik a rendellenesség, azaz a rendestől kórosan eltérő, a törvényes renddel ellentétes, bizalmatlanul valamelyik oldalra hajló, a megszokottal ellentétes visszásság, mulasztás vagy hiba, visszaélés.  Kívánatos ennek érdekében mindent megtennünk. Kicsi, egyszerű kezdetekre is oda kell figyelnünk. Mi, a térségben élő erdélyi magyarok, a kettős állampolgárság ügyében érintettek, a mai román kormány viszonyulását, megnyilvánulását elismeréssel nyugtázzuk. A pozitív jel, ha nem is azonnali diadalkapu, de bürü, azaz hidacska, járda gyalogosoknak: egymás felé.  „Mert semmi vagy, ha nem vagy ellenállás, vigyázz, ne fújjon által rajtad a szél.” (Babits Mihály) Még az igekötőket is meg kell köszönnünk, ha azok a megbékélést és az egységet szolgáljá.

Igen valószínűnek tartom, hogy valahol olvastam azt a választ, amelyet egy hozzám intézettkérdésre adtam.
A kérdés így hangzott: Mikor lesz világ vége?
Mikor megszűnnek az ösvények; az ösvények, melyek minket összekötnek.

              ( Nekem ösvényem van a szomszéd felé.) .

                 Pásztori Tibor Endre