2014.05.11. 17:21, Pásztorí Tibor
A KOMISZ
Lovadat elvezetheted a folyóhoz, de arra nem kényszerítheted, hogy igyék is belőle.
Leánytöbbségű (4:2) Sepsiszentkirály (Háromszék vármegye) Orbán József köztisztviselő házában a nyári alkony vacsorára hívta a családot. Az csak természetes, hogy az imával kezdődő asztalozás a kálvini rend és fegyelem jegyében a családközösség szentélye volt. Nagyapám nem olvasta a Kálvin János (1509-1564) Istitutióját (Institutio Christiane Religionis – A Keresztyén Vallás Rendszere ) de annál inkább alkalmazta a vidéki puritánság ismérveit. Ma sem tudjuk pontasan, mi is okozta a rendkívüli jókedvet, de a gyermekek meg nem engedett, befelé nevető kuncogásba törtek ki, mire a családfő szigorú tekintete és jobbkeze mutatóujja az ajtót jelölte meg egyetlen és megmásíthatatlan útiránynak. A kuncogás csak rövid időre némult el s mikor egy még harsányabb kitörés vette volna kezdetét, újabb kettő távozott el a balzsamos szürkületbe. Nagyapám hüvelykujja és a középső ujja közötti ujj merevsége semmit sem lazult, és mert újabb derű, újabb kihívás; ismételten kétszer kettős távozást eredményezet; szótlanul, ketten maradtak áldott szívű nagyanyámmal - mint annak idején!, - aki azt merte mondani úgy derűre bátorkodó szájjal: „Te Jóska...”, mire a változatlan helyzet az udvarra módosult és a már hangosan kacagók ölelése várta nagymamámat.
Útrakelt az első gólyamadár augusztus 15-én, - előbbre hozva sívár gondjainkat. Mire magammal lassanként cseperedő, kérdőrevonó bátorságom komikummá vált komiszság ügyében – tőlem függetlenűl! - az ugyancsak egyfelé mutató fő komisz Sztalin obeliszk mutatóujja is leesett.
Uccu neki! A szociáldemokrata Bogdan Diaconu szerint a szélsőséges magyarok is mehetnének , ha a jogszabály betiltana minden olyan rendezvényt – találkozót, konferenciát, tábort és tüntetést, - amely akár csak közvetve is megkérdőjelezi Románia egységes és oszthatatlan nemzetállam jellegét.
Ugyancsak a magyar gólya-menetellel azonos fájdalmat okozott az aznapi román államelnök kijelentése, hogy a románok nem pénzzel, hanem „vérrel fizették meg Erdélyt”, és a földrengető, illetve kiábrándító az, hogy a ’89-es forradalom hősének hitt személy Erdély hovatartozását kívánja vita tárgyává tenni – jelentette ki Traian Basescu államfő Marosorbón.
Csak ez a gólya már egyszer megkapta a rosszindulatú figyelmeztetést Tompa Mihályostól: „Nem két haza! Egy haza!!” Azt már csak nekem kellett eldöntenem, hogy ki a komisz? Az osztrák, vagy a gólya? És nincs osztrák-gólya! A kenyér, katona-kenyér, a haza dolgában már iskolás gyermek koromban jól döntöttem (édesapám hozta haza): ízlett, ha számban komisz-íze is volt. Megtanultuk, „jobb mint máshol a fehér.” Nagyon kellemetlen a helyzet, amelyet nehéz elviselni, vagy a következménye, a hatása lesz még sokkal kellemetlenebb? Gyalázatos és szégyenletes az együttélő románokkal szemben.
Igen gyakori a tévedés. Tévedni emberi dolog – mondja a latin. De nem ettől leszünk emberek, - mondja a székely. De nem nagyobb tévedés, mint Zabolán Zorindát összetéveszteni Zorbával.
A komisz hír a sokk, a Starea Natiunii-ban jelent meg, miszerint Basescu mozgosítja a hadsereget Magyarország ellen. Mégis csak helyénvaló az ország kormányzásában való részvétel Platón szerint is, aki azt mondja: „Azon bölcs embereknek, akik visszautasítják az államügyekben való részvételt, az a büntetése, hogy a buta emberek által kormányzott államban kell élniük.”
A minap Pásztor István politikust a Kossuth-téren egy aljas nő leköpte. A minősithetetlen megnyílvánulás hallatlan felháborodást keltett. Erre Szolón azt mondja: „Aki a városban támadt belviszály esetén nem áll ki egyik fél mellett sem, polgárjogaitól megfosztassék, és a közösségből kizárassék.” ( Szolón, ókori athéni politikus, hadvezér, költő, a hét görög bölcs egyike). Nagyapámat most száz esztendő elteltével rehabilitálom, - korábbi jogaiba visszahelyezem.
Mert a kétségbeesett gyermek is megkérdezte az apját, miután rosszat sejtett a nadrágjában: - Édeasapám a vér milyen színű?
- Az fiam piros!
A szöveg megállapítását végezte:
Pásztori Tibor Endre
Áldás, békesség!
Elgondolkodtam az olvasottakon. Milyen szép is lehetne a világ, ha mi magunk próbálnánk meg szebbé tenni. Nehéz próbálkozás a mai demoralizált világban az alázat útján járni, de megéri.